Ana.Monochrome 
A 2015-ös olvasási kihívás harmadik feladata egy olyan könyv volt, melyből film is készült. A The Giver filmváltozata 2014-ben került a mozikba, a regény megjelenéséhez képest nagyon sokára, hiszen Lois Lowry a The Giver-sorozat első kötetét 1993-ban írta meg. Témáját tekintve a young adult sci-fi körébe tartozik, eredetileg gyerekeknek készült. A második rész 2000-ben jelent meg Gathering Blue címmel, majd 2004-ben a Messenger, végezetül 2012-ben a Son.
A plot egy utópisztikus társadalmat vázol fel, főhőse a 12 éves Jonas. A társadalom megszüntette a fájdalmat és viszályt az által, hogy megteremtette a „Sameness”-t, az „ugyanolyanságot”. Mindenki szigorú szabályok szerint él, mindenkinek megvan a maga feladata, melyet kiosztanak neki, így megfosztva őt a szabad választás lehetőségétől. Ez a társadalom a rend megőrzése érdekében elvette a tagjaitól a színeket, emlékeket, érzelmeket és időjárást is, így mindenki egyenlő, senkinek sincs személyisége, amely megkülönböztethetné a többiektől. Lowry egy nagyon érdekes társadalmat vázol fel a könyv elején, elgondolkoztató, hogy vajon megéri-e a rend ilyen áron.
A gyerekek családban nőnek fel, minden csecsemő egy kirendelt egységhez kerül, mely egy anyából, egy apából, egy fiú és egy lánygyermekből áll. Amikor a gyerekek elérik a 12 éves kort, megkapják a feladatukat, amit egész életükben végezni fognak. Jonas különleges fiú, ő lesz az emlékek őre, az az ember, aki ismeri a Sameness előtti történelmet, emlékeket, ez által segíti az egész társadalmat majd döntéshelyzetekben. Jonas-nak emellett meg kell ismernie az érzelmek teljes skáláját is, mely a boldogságtól a gyászig mindent magában foglal. Jonas tanítója Az Örökítő, The Giver, aki már sok éve betölti a posztot. Jonas elkezdi a tanulási folyamatot, így megismeri a havat, a zenét, a szánkózást, viszont érzi a fájdalmat, szomorúságot és halált is. Amikor látja, hogy saját apja munkájához tartozik az is, hogy méreginjekcióval megöljön egy csecsemőt – természetesen anélkül, hogy ennek tudatában lenne, hiszen nem tudják, mi a halál -, megérti társadalmuk sötétségét és kegyetlenségét. Attól, hogy nem beszélünk és nem veszünk tudomást valamiről, még létezik és ott van körülöttünk. Sokaknak nyilván könnyebb fájdalmak és szenvedés nélkül élni, azonban ahhoz, hogy értékelni tudjuk a boldogságot és szerelmet, szomorúságon és gyászon is keresztül kell mennünk. Ez a borzalmas szürkeség, melyben ezek az emberek élnek, mindentől megfosztja őket, és mikor Jonas erre ráébred, változást akar hozni a körülötte élőknek és önmagának is. Az Örökítő elmondja neki, hogy amennyiben Jonas elhagyja a társadalmat, az emlékek, amelyekkel rendelkezik, vissza fognak szállni az emberekre, amiket valószínűleg nem fognak tudni majd kezelni, így Az Örökítő úgy dönt, nem megy Jonas-sal, hanem itt marad, hogy segítsen a többieknek feldolgozni az emlékeket.
Jonas a szökés előtti utolsó pillanatban azonban változtat a terven. Rájön, hogy az apja másnap reggel egy kisfiút fog beinjekciózni, Gabrielt. Jonas meg akarja menteni a gyereket, így magával viszi. Érdekesen oldotta meg Lowry egyébként a halál kérdését a könyvben. Az időseket és olyan gyermekeket, akiket nem találnak elég erősnek – mint Gabe, aki egy ikerpár kisebb súlyú tagja volt, így értéktelen -, „Máshová” (Elsewhere) küldik. A társadalomnak jól esik azt hinni, hogy jó helyre kerülnek, az igazság azonban annyi, hogy megkapják az injekciót és meghalnak. Még ceremóniát is rendeznek az „elbocsátáskor”. Jonas elindul a gyermekkel, és egy érzelmekkel teli utazásba vágnak bele. A könyv vége azonban kétértelmű, nem derül ki, hogy mi történt velük egészen a 2004-ben megjelent Messenger kötetig.
A The Giver csodálatos élményt nyújt olvasás közben, óriási filozófiai mélységeik viszi az olvasóit a tömérdek kérdéssel, melyeket felvet. Nem hasonlatos a csontig lerágott young adult regényekhez, nincs benne vér, nincs benne harc, minden érzelmet a körülmények teremtenek meg, ami egészen elképesztő volt számomra. Mindenkinek szívből ajánlom a könyvet, és meglepő módon a film is hozta az elvártat.
