Egy zseniális képregényfilm, hidegvérű gyilkosokkal a főszerepben-The Suicide Squad és az oda vezető út

A Suicide Squad 2016-ban lett igazán közismert, 2021-ben lett a legjobb, de, hogy mi történt ezek előtt és milyen véletleneknek köszönhetjük a legújabb filmet azt a következő 1700 szó elolvasásával megtudhatod.

A történetünk a DC képregényeinek hasábjain kezdődik, ahol 1959-ben megalakul az úgynevezett Suicide Squad, a csapat tagjai katonák, akik öngyilkos küldetésre indulnak, de túlélik a megpróbáltatásokat és a sztori komolyságát erősítve ezután dinoszauruszokkal és különböző szörnyekkel veszik fel a harcot. 28 évvel később, 1987-ben ráncfelvarrást kap a koncepció, ezúttal szuperképességekkel rendelkező bűnözőket szednek össze, akik börtönbüntetésüket töltenék, ha az amerikai kormány nem döntött volna úgy, hogy ezekre a társadalom által feláldozhatónak tartott személyekre bízza kényes problémáit. Ezek az antihősök nem meglepően nem a bennük lapuló morális iránytű nyomására csatlakoztak ehhez a nevében sem túl bizalomgerjesztő brigádhoz, inkább egy ígéret miatt, miszerint a feladat sikeres teljesítése esetén éveket vonnak le a rájuk váró börtönbüntetésből.

De ha szabadon engedünk egy nagy létszámú, kivételes képességekkel rendelkező bűnözőkből álló alakulatot, nem fordulhat elő talán az, hogy elszöknek? Ezt a kérdést a kedves írok könnyedén félresöpörték az útjukból és mindegyik résztvevő kapott egy nyakába ültetett távvezérelt robbanószerkezetet. Az osztag jellegéből fakadóan gyakran cserélődnek a tagok, részről-részre ismerhettünk meg új szereplőket, akik viselkedésükben, gondolkodásmódjukban és kinézetükben is különböznek az átlagos képregényekben bemutatott főszereplőktől. 2009-ben a Warner elhatározta, hogy filmet készít ebből az alapanyagból, 2014-re megtalálták a rendezőt és elkezdődhettek a munkálatok az élőszereplős Suicide Squad film körül.

A rendező, David Ayer ajánlólevele bizalomgerjesztő lehetett a stúdió és a rajongók számára is, az Ő nevét láthattuk az Utolsó Műszak (End of watch, 2012) és a Harag (Fury, 2014) c. filmek stáblistáján direktorként és íróként is. Ayer addigi filmjei hollywoodi mércével realisztikusak, izgalmasak és feszültek voltak mindemellett pedig karaktereit eltudta mélyíteni alkotásai során, nem kevésszer olyan módon, amit egy maszkulinitástól túlcsordult akciófilm nem engedhetett volna meg magának. Amikor rendezői karrierje nagy mértékben elkezdett felfelé ívelni megkapta a Suicide Squad filmet, a szerződés aláírása idején már megvolt a film premier dátuma, de a filmből még szinte semmi. Ayernek hat hete volt megírni a film forgatókönyvét, ezután kezdődtek a casting folyamatok, a főbb szerepeket játszó színészek nevei közt feltűnt Ryan Gosling, Tom Hardy, Will Smith és Margot Robbie is, mint tudjuk az utóbbi kettő maradt végül a produkció mellett.

Nehéz dolga volt a filmnek, mivel a Warner a Disney-féle Marvel univerzumépítést tűzte ki céljául, csak nekik nem ment olyan jól. Miután a stúdió látta milyen fogadtatásban részesült saját DCE(xtended)U(niverse)-nek elnevezett képregényhősök történeteiből álló univerzumának előző filmje a Batman Superman ellen-Az igazság hajnala (Batman v Superman: Dawn of Justice, 2016), úgy döntött a vezetőség, hogy visszavesznek a sötét tónusú, drámaibb filmekből, ezért a már leforgatott Suicide Squad több részét átírták és újabb jeleneteket vettek fel hozzá. A végső vágás jogát elvették a rendezőtől és rábízták egy előzetesek szerkesztésére specializálódott csapatra. Ezekből a történésekből a nagyközönséghez nem jutott el semmi baljós, csak a jobbnál jobb kedvcsinálók, köztük a zseniális Bohemian Rhapsody-re vágott trailer, így hát mindenki várta 2016 augusztus 4.-ét, az első napot amikor világszerte elkezdték vetíteni a Suicide Squadot.

 A kasszáknál nem kevés pénzt hagytak ott a nézők, de a székekből már nem mindenki állt fel elégedetten, a film megosztotta a közönséget, nem úgy, mint a kritikusokat, ők utálták a filmet. Pozitívumként a főbb karaktereket hozták fel: Harley Quinn az őrült ex-pszichológus, aki beleszerelmesedett Jokerbe, Deadshot aki csak addig hidegvérű bérgyilkos amíg nincs közelben a kislánya, Amanda Waller az osztag számító és szociopata szellemi tulajdonosa és Rick Flag a csapat vezetője, akinek munkája és magánélete összefonódott legújabb küldetése kapcsán, a felsorolt szereplők érdekesek voltak és a mögöttük álló színészi munka is profi volt. Rajtuk kívül kis túlzással semmit sem szerettek a filmben az újságírók, nem volt egységes hangulata a filmnek, viccesnek nem volt vicces, drámainak nem volt elég drámai, a szereplők igazából nem voltak gonoszok, mindenkit megpróbált a film mentegetni bűnöző mivoltuk alól, Harley Quinn-t sokszor csak szexista poénok áldozataként használták, a főgonosz nagyon unalmas volt és személyisége sem volt sok, csak a világ elpusztítására törekedett, amiről tudtuk, hogy nem fog összejönni, ezért a feszültségmentes lett az egész film.

A Warner folytatta univerzumépítését a Suicide Squad után is, de pár nem túl maradandó film után szabadon engedte egyik legnagyobb karakterét: a Jokert. A bűn bohóchercegéről szóló, konzisztens világépítés korlátozó nyomása alól megszabaduló DCEU-n kívüli film igazi siker lett, több mint egymilliárd dollárt hozott a Warnernek és két fontos Oscar díjat is elvihetett. A Joker bebizonyította a producereknek, hogy nem kell minden projektjük felett kiskirályt játszaniuk és elgörbíteniük az éppen aktuális trendek felé egy rendező vízióját, sőt még azt is, hogy magasabb korhatárbesorolással is lehet kasszát robbantani. Ennek a megvilágosodásnak köszönhetjük, hogy elkészül a jövőre érkező szintúgy DCEU-n kívüli The Batman c. film Robert Pattinson főszereplésével, de ami még fontosabb, hogy James Gunn szabad kezet kapott a következő Suicide Squad film elkészítéséhez, ami alig három hónapja elérhető a nagyközönség számára, de többek között bebizonyította, hogy a DC/Warner megtalálta a saját útját, azt az utat, amely bátor, egyedi és szerteágazó.

James Gunn, az ember, aki az élőszereplős Scooby-Doo film forgatókönyve mögött áll, az ember, aki megalkotta Vörös Mennykőt, a kiégett, de legalább szuperképességekkel sem rendelkező hőst, az ember, aki lehetőséget kapott megrendezni két Galaxis Őrzői filmet, de amikor a múltból előkerült pár ízléstelen tweetje, kirúgták a harmadik rész rendezői székéből. Ez az ember rendezte meg a történelem egyik, ha nem a legjobb képregényfilmjét a The Suicide Squadot.

De ne siessünk ennyire előre Gunn és a DC/Warner kapcsolatának elmesélésében. A történet a már említett Disney/Marveltől való kirúgással kezdődik, miután Gunn a történtek miatt nem mesélhette el az addigi karrierje legsikeresebb filmsorozatának harmadik részét, úgy döntött beszáll a Marvel legnagyobb riválisának tartott DC csapatába és megrendezi az Ayer által elutasított Suicide Squad második részét (egyébként Gunn és a Warner közötti szerződés megkötésének másnapján visszahívta a rendezőt az egeres cég, aki beleegyezett, de az Öngyilkos Osztagot nem tette félre).

Fontos leszögezni, hogy Gunn filmje nem egy folytatás, nem egy remake vagy reboot, hanem egy önálló lábakon álló történet, ami a DCEU része de semmilyen megkötés nem vonatkozik rá, ami visszahoz Ayer filmjéből pár karaktert, de nem az ottani történetüket folytatja, aminek csak a „The” névelőben különbözik címe a 2016-os produkciótól, de sokkal véresebb, szabadszájúbb és energikusabb. Maguk a készítők sem tudták meghatározni, hogy milyen relációban van a 2016-os és 2021-es film, ezért a közönség az úgynevezett soft reboot címkét aggatta Gunn művére. A rendező teljesen szabadkezet  kapott, újraírta a forgatókönyvet, megtalálta a képregényvilág leglúzerebb karaktereit és kiemelt szereplővé tette őket a filmjében, teletűzdelte művét odanemillő poénokkal, a legtöbb akciójelenetet brutálissá és kíméletlenné tette és megengedte karaktereinek, hogy igazán gonoszak legyenek. Ennek eredményeként Gunn letette magnum opusát, a The Suicide Squadot, aminek története szerint az újonnan összeállított és nem túl összeszokott osztagot küldi Amanda Waller egy Corto Maltese nevű szigetre, ahol egy Amerika-ellenes radikális szervezet vette át a hatalmat az ottani rezsim felett. Bloodsport, az akarata ellenére vezetői pozícióba helyezett bérgyilkos mellé betársuló Peacemaker, a békéért nőket és gyerekeket feláldozni képes harcos, Ratcatcher 2, a patkányokat szelídítő utcagyerek, Polka-Dot-Man, a legkézenfekvőbb képességekkel rendelkező mentálisan sérült srác és Nanaue, a tőmondatokkal és saját étvágyával küzdő tag, aki nem mellesleg egy cápaisten leszármazottja alkotják a csapatot. A karakterek közti kémia nagyon erős, a film során folyamatosan vágytam arra, hogy egyes karakterek többet interaktáljanak másokkal, mert a párbeszédek zseniálisak és rendkívül jól használják ki a szereplők változatosságát, a helyzetek komikumát és az egymás között lévő feszültséget.

A poénok mindegyike üt, főleg az első alkalommal, mivel sok komikus jelenet épít a meglepetés erejére, kiszámíthatatlanságával és fekete humorával igen gyakran zavarba tud minket hozni a film, de ezt már csak azután fogjuk érzékelni miután felröhögtünk egy olyasfajta poénon, ami egy hasonló költségvetésű filmben elő sem fordulhatna. De ne higgyük azt, hogy csak kifinomult fekete humort kapunk a filmben, nem kevésszer hallunk hatodik osztály fiú öltözőiben elhangzó mondatokhoz hasonló pénisz és 69 vicceket, amiken ugyanúgy tudunk röhögni idősebb fejjel is, mint kisiskolásként.

 A legnagyobb bravúr pedig, hogy az infantilis karaktereket, ha kell a rendező komollyá tudja tenni és az sem lehetetlen, hogy egy mélyről jövő vallomás könnyeket csal szemeinkbe, de ez a kettősség egyeltalán nem természetellenes, a válogatott bűnözők legtöbbjét kreténkedve sem fogjuk lenézni, sőt képességeik és tehetségük is figyelemreméltó.

A cselekménynek otthont adó Corto Maltese pedig tökéletes kontraszt a színes gonosztevőknek a végtelennek tűnő esőerdőivel vagy szürke városiasodott területeivel és az ezeket körbe ölelő óceánnal. Beszéljünk egy kicsit arról, aki ezt az egészet a szemünk elé tárta, Henry Braham töltötte be az operatőr szerepét, aki már dolgozott együtt Gunnal a nem is olyan rég múltban. Ezért is érthette meg Braham a rendező pörgős, színes, energikus vízióját, egy percre sem hagyja a film, hogy elkalandozzon a figyelmünk, sok helyen hiába várunk vágást, a készítők meglepnek minket annak hiányával és villámgyors kameramozgással elégítik ki szemeinket. Az akció jelentekben sem érezhetünk semmi olcsóságot, nem rázkódik a kamera, hogy a színészeknek/kaszkadőröknek kevesebb dolga legyen, a gyönyörűen koreografált jeleneteket tisztes távolságból láthatjuk és ezáltal nem is veszíthetjük el a fonalat.

És az egész művet végigkísérő zenéről eddig még nem is esett szó, pedig sokat hozzátesz az élményhez az épp jókor megszólaló ismerős előadók legjobb alkotásaiból és indie számokból összeálló soundtrack, de a nagyon hangulatos John Murphy által szerzett zenéket is meg kell említenem, amik méginkább ki tudják emelni, hogy mennyire őrült is ez a film.

A sikernek már csak egy dolog állt útjában, a koronavírus, ami következtében úgy döntött a Warner, hogy az összes 2021-es mozipremierjét egy napon fogja megjelentetni a filmszínházakban és a saját streaming platformján, az HBO MAX-on. Az utóbbi miatt könnyen elérhetővé vált a nem fizető vendégek számára is a film, ezért még marketing költségek nélküli 185 millió dollárnyi büdzséjét sem tudta visszahozni a mozipénztáraknál, az HBO MAX-on pedig nem magára a filmre veszel jegyet, hanem a számtalan filmet és sorozatot tartalmazó kínálatukért fizetsz, szóval egyértelműen nem lehet megállapítani, hogy online fronton mennyit is hozott a film. De ebben a covid által sújtott filmiparban, a zárt ajtók és üres székekkel teli mozitermekben nem is lehetett óriási bevételre számítani, szóval a film amellett, hogy kritikai siker lett, a pénzügyi bukás is máshogy értékelendő. Jó jel, hogy a stúdió bízott már a film megjelenése előtt annyira Gunn-ban, hogy finanszírozzák a Peacemaker nevével fémjelzett sorozat ötletét, amire már nem is kell sokat várnunk, jövő év januárjában nézhetjük is. A rendező látszólag igazán tudott kötődni az öngyilkosokhoz, mivel a következő film megrendezésére is nyitott és a két nagy képregénykiadó, a DC és a Marvel karakterei között is le akarja dönteni a falakat, első lépésként egy Harley Quinn és Groot (a Galaxis Őrzőiből) szereplésével készülő crossoverrel.