Tollal, gitárral és seprűvel a kiégés ellen – Interjú Ruskó Eszterrel és Barabás Rékával

Ruskó Eszter, művésznevén Girl in the Mirror, akiről már korábban is írtunk, egy rendkívül aktuális üzenetű dallal, a Törtetővel lepte meg a közönséget. Az új szerzemény ráadásul egy új együttműködés gyümölcse: Eszter ez alkalommal Barabás Rékával, azaz Puzzls-szel közösen alkotott. A két zeneszerzőt az új dalról, a belefoglalt üzenetről, egymással kötött friss ismeretségükről és a stresszkezelési módszereikről kérdeztük.

Corn&Soda: A Törtető című dalban egy olyan életérzést fogtok meg, ami mára szinte népbetegséggé vált. Nyilván titeket is érint ez a probléma, azért írtatok róla. Milyen gyakran szoktátok azt érezni a mindennapok során, hogy összecsapnak a fejetek felett a hullámok?

Réka: Munkaőrültnek is nevezhetsz, mert én csak akkor érzem jól magam, ha teljesen kihasználom a napjaimat. Lehet azért is van ez bennem, mert kívülállóknak a művészet nem igazi munka, nem is tudom elmondani, hányszor kérdezték lenézően tőlem, hogy: de te mit is csinálsz egész nap? Persze ugyanazok az emberek sokszor panaszkodnak, hogy jaj, de unatkoznak. Nekem az unatkozás teljesen idegen koncepció, minden nap és minden percben van amit tenni, időm sem lenne unatkozni. S amúgy amikor pedig szabadabb időszak van, és lenne idő unatkozásra, akkor is lenne valami, amivel foglalkozzak. De a hullámok mostanában nem annyira magasak, mert kezdem megtanulni hogyan csillapítsam őket.

Eszter: Sajnos Rékához hasonlóan én is tapasztaltam már, hogy lenéztek, vagy nem vettek komolyan. Én most úgy érzem, nagyon telítettek a mindennapjaim mindenféle érdekes dologgal, és viszonylag kiegyensúlyozott életet élek. De korábban, amikor még munka mellett végeztem az egyetemet, rengeteg mindenre kellett odafigyelnem, és ez stresszes volt. Amikor Réka bedobta a Törtető témáját, az azonnal szimpatikus volt számomra. A környezetemben ugyanis sokszor látom, hogy pár ember hajlamos túl sokat dolgozni, feladni önmagát a társadalom diktálta célok elérése érdekében, ám eközben tönkreteszik magukat. Időnként igyekszem őket figyelmeztetni, hogy próbáljanak egyensúlyt találni, mert ez az állapot nem fenntartható. Sokszor úgy érzem, hogy szeretnék segíteni a környezetemen, de ez nehéz, mert nem mindig nyitottak az emberek.

Corn&Soda: Ha az ember rendszeresen agyonhajszolja magát, hamar a kiégés stációjába kerülhet. Ti éreztétek már úgy, hogy ennek az állapotnak a közelébe értetek?

Réka: Igen, abszolút éreztem így régebben, de az utóbbi időben szerintem elég jól kezelem a napi teendőket. Persze sok időbe telt megtanulni és fenntartani az egyensúlyt. Mostanában aprólékos napi teendőlisták alapján tevékenykedem, és ez nagyon sokat segít. Plusz, rájöttem, hogy hatékonyabban dolgozom, ha szüneteket is tartok, és nem erőltetek olyasmit, ami pont aznap nem megy. Emlékszem, a mesterképzés első félévében nagyon nehéz volt a vizsgaidőszak. Sokkal több munkát igényelt, mint amire számítottam, így az utolsó hónapban reggeltől estig minden egyes nap csak a laptopot bámultam, hogy be tudjam fejezni az összes esszét és dolgozatot. Idén azonban kitűztem egy saját határidőt egy hónappal a hivatalos határidő előtt, hogy kényelmesen be tudjak fejezni mindent, és a zenével is tudjak foglalkozni. Végül az utolsó két hetet csak azzal töltöttem, hogy újraolvasgattam és javítgattam a dolgozaton.

Corn&Soda: Azoknak, akik egy fájdalmas vagy lehúzó érzelemmel igyekeznek megbirkózni, gyakran tanácsolják azt a szakemberek, hogy írják ki magukból, amivel küzdenek. Nektek segített egy kicsit a megkönnyebbülésben a Törtető megírása?

Réka: A Törtető igazából nem a saját érzelmeimmel indult, valaki más élete inspirálta, de ugye mindig saját magad is kibontakozol, mikor egy ilyen témának állsz neki. Szerintem az írás mindig segít, ha valamit meg szeretnél magadban oldani, az egyik legjobb megoldás kiírni egy naplóba. Mindig úgy vagyok vele, hogy először megírom a számokat, azután elkezdem őket elemezni és lassan rájövök, hogy igazából miért is lettek olyanok, amilyenek.

Eszter: Én inkább karakterekről írok, dolgokról, amiket látok az életben, és van róla valamilyen mondanivalóm. Nekem a zeneírás inkább játék, legózás, mint frusztrációk kiadása magamból. Naplót újabban szoktam vezetni, mert igyekszem magamnak megörökíteni az életben tapasztalt inspiráló dolgokat, szóval így megvan minden egy hosszú doc fájlban, amiben rá tudok keresni bármire. Így átlátom, hogy mikor mi történt, nem felejtek el fontos részleteket a napjaimból. Úgy érzem, mostanra megértettem, hogy ha valaki fájdalmat okoz nekem, az nem azért van, mert rossz ember vagyok, illetve ha az én hibámból történt, akkor el tudok indulni egy úton azzal kapcsolatban, hogyan tegyem helyre a dolgot. Amikor valamilyen problémával szembesülök, akkor számomra a leghatékonyabb dolog, ha elmesélem a barátaimnak és közösen beszélgetünk róla. Így bevonhatok más nézőpontokat, ami segít az elemzésben.

Corn&Soda: Az íráson kívül van valamilyen jól bevált módszeretek a gőz kieresztésére?

Réka: Nekem elég hasznos módszerem van, több szempontból, ugyanis én stressz-takarító vagyok. Metaforikusan és szó szerint is jó az eredménye ennek a tevékenységnek, úgyhogy én nagyon szeretem a hét azon pillanatát, amikor fülhallgatóval, jó zenével vagy egy hangoskönyvvel kitakaríthatom a lakást. Azután pedig tiszta fejjel és környezettel ismét nekiállhatok a munkának.

Eszter: Ez aranyos, én is szeretek takarítani, mert zavar a rendetlenség, meg ha nem szimmetrikusan helyezkednek el a dolgok. Fontos a tiszta környezet, mert a lakásom nemcsak az otthonom, hanem egyben irodám, stúdióm, minden funkciót ellát. Fontos, hogy szép és tiszta legyen, hogy hatékonyan tudjak dolgozni. Én amúgy futni szeretek, az mindig megnyugtat, feldobja a kedvem, erősnek és aktívnak érzem magam utána, és ez segít megnyugodni, ha bármi problémám van.

Corn&Soda: Hogy ismerkedtetek meg? Mióta dolgoztok együtt?

Eszter: A Spotify-on találtam rá Réka zenéjére akkoriban, amikor kiadta a Steps című EP-jét. Szoktam figyelni az új megjelenéseket, és nagyon megtetszett Réka stílusa, szóval bekövettem az Instagramon, és elkezdtünk beszélgetni. A Törtető az első közös számunk, amit 2022 márciusában csináltunk, mert szerettünk volna jelentkezni egy versenyre, ahol elektronikus zenéket kerestek. Sajnos nem kerültünk be, de örülök, hogy a versenynek köszönhetően elkészült a szám. Azóta augusztusban volt egy közös koncertünk is, nagyon örülök, hogy Réka el tudott jönni Berlinből Budapestre fellépni az első Beats Before Midnight estre.

Corn&Soda: Eszter, korábban említetted, hogy a fő megélhetési forrásodat nem a zene, hanem a fordítás jelenti. Elképzelhetőnek tartod, hogy előbb-utóbb a zene vegye át a vezetést?

Eszter: Ez egy érdekes kérdés, sokan hiszik azt rólam, hogy a zenéből élek meg, mert rengeteget posztolok róla, illetve látják, hogy folyton publikálok új számokat, vannak koncertjeim, írnak rólam cikkeket. Igyekszem viszonylag látható lenni, megosztani az emberekkel, hogy mi történik velem, illetve mi az, ami nagyon érdekes épp számomra. Viszont ezt sokan félreértik, és azt hiszik, a láthatóság egyenlő azzal, hogy az ember ezen a területen dolgozik. „Akkor te már full time ezt tolod, a zenéből élsz meg, ugye?” – gyakori, hogy így fordulnak hozzám, mindeközben azt hiszem, nem is törekszem erre, nem szeretném a művészetre rátestálni a pénzkeresés feladatát. Eltűnne a varázsa. Ha úgy alakulna az élet, hogy egyre többen hallgatnának, egyre több koncertmeghívásom lenne, akkor nem utasítanám vissza, mert alapvetően jól érzem magam ebben a közegben, de ez egy nehéz út. Viszont úgy érzem, ahogy telik az idő, egyre inkább beszivárog az életembe a zene, hiába próbálok korlátokat szabni neki.

Kedvenc idézetem Elizabeth Gilberttől a témában: „Ha teljes és kreatív életet akarsz élni, meg kell barátkoznod azzal a paradoxonnal, amely valahogy így hangzik: a művészi önkifejezés a világ legfontosabb ügye számomra (ha kreatívan akarok élni), ugyanakkor nem szabad, hogy bármit is jelentsen számomra (abban az esetben, ha ép ésszel szeretném mindezt megélni).”

Corn&Soda: Magyar és angol nyelven is alkotsz, illetve az előző interjúnkban említetted, hogy leginkább külföldiekkel dolgozol együtt. A Törtető magyar nyelven született. Szerinted mi magyarok az átlaghoz képest hajlamosabbak vagyunk arra, hogy túlhajszoljuk magunkat és emiatt kiemelkedően fontos foglalkoznunk a kérdéssel?

Réka: Szerintem az igaz, hogy minél keletebbre mész, annál egészségtelenebb a munka–élet egyensúly és szerintem az emberek jobban túlhajszolják magukat, mint például Németországban, ahol jelenleg lakom. Itt nem sokan túlóráznak, ha lejárt a munkaidő, kész, mennek haza, egyet sétálnak, vagy hobbikkal foglalkoznak. Én ezt sehol nem láttam Erdélyben. Mindenki reggeltől estig dolgozik, szinte semmi idő nem marad mással foglalkozni hét közben, a munkatelefon pedig még hétvégén is szól.

Eszter: Én nem dolgozom olyan sokat, mert nem tudok annyit koncentrálni egy nap, de a környezetemen látom, hogy sokat túlóráznak, sokszor estig dolgoznak, és alig marad idejük a családjukra, a hobbijaikra, a pihenésre. De jó ez, hogy így élnek? Én úgy gondolom, hogy ez a dal kifejezetten a magyar közönséghez szól, angolul nem biztos, hogy ugyanúgy ütne, illetve hogy ilyen konkrétan szólna valakinek.

Corn&Soda: Eszter, legutóbb két barátnődet emelted ki, akikkel együtt dolgozol: Sütő Fannit és Krausz Emmát. Velük is folytatod a közös munkát?

Eszter: Igen, Fannival sokat írunk együtt, az évben már négy közös számunk jelent meg: a Chrysalis, a Soft Hell, az AfterLife és a Snowfall in Seoul. Fannival van egy közös műsorunk, a Papilionidae, ami egy kicsit színházas, kicsit zenés előadás, ezt rendszeresen előadjuk, amikor van rá lehetőségünk. Mivel Fanni Párizsban lakik, ezért az előadásokat a hazalátogatásaihoz időzítjük! Legutóbb a Lelőhelyre kaptunk meghívást, fantasztikusan éreztük magunkat, egy kicsi, de szuperül nyitott közösség jött össze, inspiráló beszélgetések alakultak ki utána. Emma most pihen, a fióknak ír, remélem, vele is tudunk majd újabb kollaborációkat készíteni hamarosan.

Corn&Soda: Terveztek-e mostanában koncertet?

Eszter: Igen, jó lenne még az évben tartani egy újabb koncertet a Beats Before Midnight projekttel. Mostanában elkezdett érdekelni az Ableton live loopolás, ami azt jelenti, hogy egy már kész elektronikus számot átalakít valaki úgy, hogy rövidebb részleteket vesz fel élőben, és ezekből alakítja ki a számot. Beiratkoztam Rachel K. Collier kurzusára, és ott tanulom ezt a technikát. Rájöttem, hogy ez a terület is nagyon érdekel, és szeretném kipróbálni élőben. Az Ableton Push nevű eszközzel navigálom az egészet, és az Arturia billentyűzeten játszom fel a dallamokat.