Chino 
Márciusra egy Top 10 filmes páros listát állítottam össze, mely több szempontból is egyedülállónak ígérkezik. Ezúttal igyekeztem az eddigiektől kicsit elrugaszkodni és nem szigorúan filmek, sorozatok alapján sorjázni a lajstrom helyezettjeit. Mindemellett a cikksorozat rendhagyó alapjaitól eltérően a résztvevők még a szubjektivitást is teljesen nélkülözik, sorrendjüket is abszolút ad hoc módon állítottam össze.
De lássuk is, mit jelent ez valójában! Tematikájában nem rugaszkodunk el a hollywoodi csillogástól, jelen esetben azonban olyan személyekről lesz szó, akik kedvenc produkcióink alkotásában vettek részt. Ezen túlmenően, hogy igazi különlegességet csempésszünk ebbe a kérdéskörbe, a filmvilág legnagyobb duóit szedtük csokorba, legyenek azok színészek, rendezők vagy producerek.
Nézzük tehát, mit tartogat a Top 10 filmes páros lista!
Martin Scorsese – Leonardo DiCaprio
Leo igen hosszú utat járt be, míg a kortárs színészvilág egyik legelismertebb alakjává vált, amelyben elévülhetetlen érdemei vannak a filmvilág egyik legnevesebb rendezőjének. Az addig leginkább tinilányok bálványának számító színészben Martin Scorsese [Nagymenők (Goodfellas, 1990)] meglátta a potenciált. A New York bandáiba (Gangs of New York, 2002) osztott főszerepért a nívós művészek csoportjába emelte.
Ezután pedig nem volt megállás. Négy éven belül három nagysikerű produkciót is összehozott az ellenállhatatlan duó, köztük az 5 Oscar-díjas Aviátort (The Aviator, 2004), amely már mindkettőjüket a szobrocska közelébe hozta a legjobb férfi színész és rendező kategóriájában.
A sors furcsa fintora, hogy Leo végül az Oscar-díjat nem közös alkotásukért kapta. Ennek ellenére nyílt titok, hogy nagy szerepet játszott ebben korábbi kollektív munkásságuk. DiCaprio és Scorsese egyelőre hat filmben dolgozott együtt, melyek közül szinte mindegyik kasszasikerként vonult be a filmtörténelembe, azonban biztosak lehetünk benne, hogy ezen produkciók száma gyarapodni fog.
Legismertebb filmjeik: Aviator (The Aviator, 2004), Kapj el, ha tudsz! (Catch Me If You Can,2002), A Tégla (The Departed, 2006), A Wall-Street farkasa (The Wolf of Wall Street,2013).
Walter Matthau – Jack Lemmon
Sajnos nem is olyan régen a „furcsa páros” mindkét tagjával szegényebb lett a művészvilág, de a folyamatosan egymást zrikáló, zsörtölődő, mégis szeretnivaló páros tagjai ebben a szegmensben a filmművészet legnagyobb alakjainak számítottak. Érdemük leginkább abban rejlett, hogy a kulisszák mögött elválaszthatatlan két jó barát a filmvásznon olyan gyökeres ellentétet formált, mely a fiatalabb korosztály rekeszizmait is megdolgozta. Elég, ha csak Max Goldman és John Gustafson kényszerű szomszédságára gondolunk, melyben elhangzó párbeszédeik már szállóigévé váltak. Karrierjük során sokak számára ismeretlen oldalukat is bemutatták olyan komolyabb alkotásokban, mint A „JFK” háttere – Az összeesküvés kérdése (Beyond ‘JFK’: The Question of Conspiracy, 1992)vagy a The Gentleman Tramp,(1976) amelyekben mindketten narrátori szerepben tűnnek fel.
Azt már sosem tudjuk meg, mivel örvendeztettek volna még meg minket, de az biztos, hogy egyszer s mindenkorra beírták magukat a filmtörténelembe.
Forrás: www.dailytelegraph.com
Legismertebb filmjeik: Tengerre, tata! (Out of Sea, 1997) , Furcsa pár (The Odd Copple, 1968), A szomszéd nője mindig zöldebb(Grumpy Old Men, 1993)
Adam Sandler – Rob Schneiderhttp://www.indiewire.com
A két komikus ismeretsége nagyon régre nyúlik vissza, de a filmvásznon való szoros együttműködésüket nagyban köszönhetik a Happy Madisonnak. A stúdió majd’ minden alkotásában együtt kaptak munkát, s a szerepük szerint is szinte minden alkalommal szoros baráti viszonyt ápolnak.
Az esetek többségében egyikük csupán cameo-szerepre van „kárhoztatva”, de ez szemlátomást egyáltalán nem zavarja őket. Ennek ellenére előfordult, hogy a Nagyfiúk 2-ből (Grown Ups 2, 2013) kimaradt Rob Schneider számára egy luxusautót ajándékozott Sandler. Mindenesetre azt biztosra vehetjük, hogy a jövőben számos produkcióban fogjuk még együtt látni a komikus duót, legyenek akár mindketten főszereplők vagy vigye csupán egyikük a prímet.
Forrás: www.latintimes.com
Legismertebb filmjeik: A vizesnyolcas (The Waterboy, 1998), Apafej (Big Daddy,1999), Az 50 első randi(50 First Dates,2004, Nagyfiúk (Grown Ups!, 2010)
Tim Burton – Johnny Depp
Ha a Scorsese – DiCaprio párosnál az egyik legszorosabb rendező-színész viszonyt említettük, ezt minden túlzás nélkül állíthatjuk Tim Burton és Johnny Depp esetében is. A különbség talán csak annyi, hogy előbbi esetben a színész már közös munkájuk elején ismert alakja volt a filmvilágnak, köszönhetően elsősorban a tinilányok nyálcsorgatásának, jelen esetben viszont Burton emelte ki Deppet a középszerű cameo-szerepek [Rémálom az Elm utcában (A Nighmare on Elm Street, 1984)]; [A szakasz (The Platoon, 1986)] közül és indította el pályáját. Azt azonban azt még nem sokan sejtették, hogy ez a viszony mennyire vica versa lapon fog nyugodni, hiszen egy idő után a színész szinte túlnőtte „mesterét” és a nívót már inkább ő emelte.
A különc rendező „kihasználta” Depp tehetségét, s a sötétebb, drámaibb filmjeihez is őt kérte fel, legyen szó animációról, mint A halott menyasszony (Corpse Bride, 2005) vagy éppen a musical (Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya (Sweeny Todd – The Demon Barber of The Fleet Street, 2007)] műfajról. Akadt azonban még egy aspektus, ami kettejük kapcsolatát egyfajta háromszöggé alakította, jelesül Burton egykori kedvese, Helena Bonham Carter.
Az, hogy munkásságuk a kissé bárgyú Alice Tükörországbannal (Alice in Wonderland: Through the Looking Glass, 2016) véget ér, és Depp is komolyabb (értsd kevésbé bugyuta) mozik felé fordul-e, még nem tudni. Annyi mindenesetre biztos, hogy ehhez komoly pálfordulásnak kellene bekövetkezni. Az esély mindenesetre megvan, hiszen egyszer már sikerült visszatérni a Sweeney Todddal Willy Wonka és a Bolond Kalapos között.
Forrás: herocomplex.latimes.com
Ismertebb filmjeik: Ollókezű Edward (Edward Scissorhands, 1990); Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow, 1999); Ed Wood (Ed Wood; 1994)
Bud-Spencer – Terence Hill
Ha azt mondjuk, Johnny és Charlie Firpo, Travis és Moses vagy Trinitá és Bambino még a filmek világában kevésbé jártas emberek előtt is felrémlik a szakállas, morgolódós óriás és a mindig vidám, szépfiú társa. Nevük ugyanakkor nemcsak a spagettiwesternekkel forrt össze. Habár ennek a műfajnak a legnevesebb művészei közé tartoznak, számos egyéb nagy sikerű alkotás is fűződik hozzájuk
Hiába számítanak klasszikusnak karaktereik, szinte minden filmjükben előjönnek a hatalmas pofonok, szögesen különböző jellemvonásaik, folyamatos szurkálódásaik, mégsem skatulyázhatóak be. A Hill – Spencer duó olyannyira összefonódott, hogy a filmtörténelem talán legszorosabb és legtermékenyebb párosává váltak. 1967-től 1985-ig tizenhét(!) produkcióban játszottak együtt. Sikereik annál is inkább figyelemre méltóak, hogy nem hollywoodi filmekben érték el ezeket, hanem elsősorban olasz produkciókhoz kötődnek. Első páros alkotásukban még közös jelenetük ugyan nem volt, de ezután nem volt megállás.
Sajnálatos tény viszont, hogy őket új filmben többé nem fogjuk együtt látni. Bud Spencer a tavalyi évben bekövetkezett váratlan halála miatt sem barátjával, sem egyedül nem fog új alkotásban feltűnni a mozivásznon.
Forrás:http://www.elcorreo.com
Ismertebb filmjeik: Az Ördög jobb és bal keze (Lo chiamavano Trinità,1970); Kincs, ami nincs (Chi trova un amico, trova un tesoro, 1981), Nincs kettő négy nélkül (Non c’ é Due Senza Quattro, 1984)
Quentin Tarantino – Tim Roth
Sokáig tanakodtam, hogy a különc rendező mellé kit is lehetne „társítani”, hisz Samuel L. Jackson [A sebezhetetlen (Unbreakable, 2000)] tűnik a legkézenfekvőbbnek: amibe együtt kezdenek, az gyakorlatilag sikerre van ítélve. Ugyanakkor több produkcióban csupán egy-egy cameoban, apró jelenetben vagy narrátorként tűnik fel. Habár Tim Rothszal „csupán” négy közös alkotásban vettek részt, pályáját mégis ő indította el Mr. Orange-ként a Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs, 1992) című filmmel, amely egyben Tarantino első önálló produkciója is. A brit művészt Tarantino „kedvenc színészeként” aposztrofálják, s a nemrég bemutatott Aljas nyolcasban (The Hateful Eight, 2015) már igazi Tarantino old-school színésznek számított.
Közös produkciókra már egyre kevesebb esélyt látni, hiszen a rendező saját bevallása szerint nem kíván több filmet készíteni. Ugyanakkor az ő személyéből kiindulva ezt még nem lehet készpénznek venni. Ha mégis változtatna a véleményén, könnyen előfordulhat, hogy Roth újra feltűnik egy hamisítatlan Tarantino-filmben.
http://www.imdb.com
Ismertebb közös filmjeik: Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994); Négy Szoba (Four Rooms, 1995)
Jennifer Lawrence – David ’O Russel
Mielőtt bármi fajta hímsovinizmussal vádolnának a listát illetően, következzen egy kevésbé híres, de annál komolyabb női-férfi duó. Sokaknak talán nem hangzik olyan ismerősen David ’O Russel [Sivatagi Cápák (Three Kings, 1999)] neve, mégis rendre hihetetlen alkotásokkal rukkolt elő. Mindez pedig nagyban köszönhető annak a hihetetlen kémiának, ami Jennifer Lawrence és közte működik. Olyannyira, hogy már az első közös filmjük sem egyfajta bemelegítés volt. A Napos oldallal egyből egy Oscar-szobrocska is landolt a színésznő kezébe. Hiába „hősködött” közben alakváltóként [X-Men: Az eljövendő múlt napjai (X-Men: The Days of The Future Past, 2014)] vagy lövöldözött az íjával [Az éhezők viadala: A kiválasztott – 2. rész (The Hunger Games: Mockingjay – Part2., 2015)] különböző franchiseokban, az igazi elismerést mindig a Russellel közös munka hozta meg számára.
Hogy milyen is a rendezővel dolgozni, Jennifer Lawrence egy szókimondó interjúban jellemezte, amely méginkább megerősíti, hogy milyen ütőképes duót alkotnak. Az, hogy mindössze néhány év alatt három ilyen nimbusszal bíró filmet készítettek – amelyekért számos nívós díjat és jelölést bezsebeltek –, előrevetíti, hogy nem állnak meg ennyinél. Komoly sikereket jósolhatunk mindkettejük számára.
http://grantland.com
Ismertebb közös filmjeik: Amerikai botrány (American Hustle, 2013); Joy (2015)
Harrison Ford – George Lucas
Akár a régészprofesszor hihetetlen kalandjairól, akár a filmtörténelem egyik legnépszerűbb űreposzáról van szó, ez a két személy elválaszthatatlan egymástól. Talán ezért is nehéz is felelni arra a kérdésre, hogy melyikük tett többet a másik karrierjéért. A Millenium Falcon kapitánya és a híres rendező/producer már az Amerikai Graffitiben (American Graffiti, 1973) is együtt dolgozott, így a Csillagok háborúja „első” részének (Star Wars: Episode IV – A New Hope, 1977) szereposztásánál George Lucas már nem vakon választotta ki főhősét. Hogy ez mennyire volt telitalálat, azt nemcsak a sok zöldhasú és a világhír bizonyítja. Tényként kezelhető, hogy a szereplők közül igazából Ford volt az, akinek innentől felfelé ívelt, és lett is komoly karrierje. Az Indiana Jones-sorozat (Indiana Jones, 1981-2008) kezdetén már rutinos párosnak számítottak, s az eredmény nem is maradt el.
Lucas még arra is képes volt rávenni Fordot, hogy újra vegye fel kalapját és korbácsát a megerőszakolt Indiana Jones 4-re (Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull, 2008) illetve részt vegyen a Star Wars immár hetedik epizódjában (Star Wars: Episode VII – The Force Awakens, 2015), ami valljuk be, komoly eredménynek számít. Ezeket figyelembe véve nem mondhatjuk, hogy minden arannyá válik a kezeik között, de az vitathatatlan, hogy filmtörténeti mérföldekkel számolhatjuk közös munkásságukat.
Ismertebb közös filmjeik: Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders of the Lost Ark, 1981), A Birodalom visszavág (Star Wars: Episode V – The Empire Strikes Back, 1980)
Ben Affleck – Matt Damon
Az Affleck és Damon-páros hiába készített számos közös filmet, kevésbé a szakmai kapcsolat az, ami olyannyira összefűzi őket, hogy egyikük nevét meghallva tudat alatt azonnal összetársítjuk őket. Szoros barátságuk egészen gyerekkorukig vezethető vissza. Ben 8, míg Matt 10 éves volt, amikor megismerkedtek, sőt szinte egymás szomszédságában is laktak.
Az igazi áttörést, mely további karrierjüket megalapozta, szintén egymás oldalán érték el a Good Will Huntinggal (Good Will Hunting, 2007), melyet lakótársakként írtak. Úgy tűnik, ez a fajta közös munka meg is hozta az eredményét, egyéb kategóriák mellett a forgatókönyvért egy-egy Oscar- és Golden Globe-díjat söpörtek be. Barátságuk és szakmai viszonyuk azóta is töretlen, játszottak egymás oldalán Kevin Smith (Shop-stop 2., 2006) agymenéseiben, s egy eddig három évadot futott dokumentumsorozatot is együtt jegyeznek. Utóbbinak kasza lett a vége, de már tervbe vették az 1987-es A menekülő ember (The Running man, 1987) rebootját.
http://screencrush.com
Ismertebb filmjeik: Vágyak csapdájában (School Ties, 1992); Dogma (1999)
Stan Lauren – Oliver Hardy
Igazi nevükön keveseknek cseng ismerősen a két színész, de ha meghalljuk, hogy Stan és Pan, amellett, hogy mosolyra húzódik a szánk, már magunk előtt is áll az együgyű, vékony, folyton vigyorgó Pan (Stan Laurel) és elmaradhatatlan testes, mindig zsörtölődő társa (Oliver Hardy), akik a mai napig a helyzetkomikumok egyik legnagyobb mestereinek számítanak. A vicces duó tagjai a burleszkfilm hőskorának legszakavatottabb szereplői voltak, népszerűségüket talán egyedül Chaplin közelítette meg. Ami még figyelemreméltóbb személyükkel és karaktereikkel kapcsolatban, hogy a filmtörténelem egyik legnagyobb áttörésével, a hangosfilm megjelenésével sem csappant meg népszerűségük. Munkásságuk leginkább a ’30-as években teljesedett ki, amikor tömegével készítették a hosszabb-rövidebb remekműveiket. 1940 után már nem ontották a filmeket, s az évtized vége felé alig-alig készítettek közös alkotásokat.
Produkcióiknak azonban egy mögöttes tartalma is volt, játékukban a komikum felemássága öltött alakot. Az esendőséget és komolyságot ötvözve olyan humort tálaltak a közönség felé, ami a mai napig is népszerű és karaktereikkel együtt felejthetetlen.
http://www.rowthree.com
Ismertebb filmjeik: Stan és Pan a fenegyerekek (The Devil’s Brother, 1933); Stan és Pan – A Mosoly Országában (Babes in Toyland,1934); Repülő ördögök – Stan és Pan az idegenlégióban (The Flying Deuces,1939)
A Top 10 filmes páros lista persze korántsem teljes, számos olyan legendás duó nem fért fel a lajstromra, akik mindenképp rászolgáltak erre. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a fentebb felsoroltak közül mindenki érdemei szerint kapott helyet.
