Történelmi dráma valódi hősök nélkül – Borisz Godunov a Katonában

Puskin nemzeti, történelmi drámáját, a Borisz Godunovot mutatja be a Katona József Színház Zsámbéki Gábor rendezésében május 27-én.  Habár a darab a 19. században keletkezett, szellemisége, pátosztól mentes világlátása ma is aktuálissá teszi. Fókuszában olyan időtálló problémák állnak, mint a politika, az uralkodási vágy és hatalomért folytatott játszmák személyiséget deformáló hatásai.

A darab története a 16. század végének Oroszországában játszódik. 1598. február 17-én Oroszország történetében először választott cár ült a trónra, addig ugyanis dinasztián belül öröklődött a korona.  Azonban az előző cár utód nélkül halt meg, és új uralkodónak egyhangúan Borisz Godunov bojárt választották meg, aki sem cári előddel, sem az uralkodó moszkvai hercegek családjával nem állt rokoni kapcsolatban. A suttogások szerint egy gyermek halála árán, Gyimitrij cárevics, a trón várományosának megöletésével sikerült megszereznie a trónt.

Azonban mindenki megdöbbenésére néhány év múlva felbukkant egy fiatal szerzetes azzal, hogy ő a csodás módon életben maradt trónörökös, Gyimitrij, és trónra kíván lépni. Polgárháború kezdődik , a cári trónért folytatott ádáz politikai csatákkal és háborúkkal, ahol az emberi kegyetlenségnek nincs határa.

Puskin történelmi drámájában nincsenek igazi hősök. Nincs kivel azonosulni, nincs kinek szorítani. Mindenki saját, egyéni érdekeinek fogja. A haza, a nemzet, csupán elcsépelt szófordulatok, hangzatos lobogók, melyek alá az önös célokat, hatalomvágyat rejteni lehet. A népnek ráadásul mindegy, ki ül a trónon, ki nyomja el, zsigereli ki, előbb-utóbb gyűlölni fogja, és titokban lázad ellene.

Puskin műve drámaisága ellenére tele van iróniával, cinikussággal. Maró gúnnyal mutatja be mind a hataloméhes urakat, mind a bárgyú népet, aki bárkinek tapsol és bárki ellen fellázad, de mindig szüksége van egy új, atyáskodó hatalomra, kinek elnyomása alatt nem kell felnőnie, nem kell saját sorsának irányítója lenni.

Ez ez erőteljes irónia és gúny Zsámbéki Gábor rendezésében még maróbbá válik, és új, jelenünkben is aktuális értelmet nyer. A színpad jelképes elemei, a kosztümök a 19. századi darabot időtlenné, a történelem folyamában állandóvá és napjainkig hatóvá teszik. Így olyan darabot láthatunk, mely éles kritikát mond az ember hatalomvágyáról , a tömegek manipulálhatóságáról, és erősen reflektál a jelen problémáira is.

SZEREPLŐK
Máté Gábor: Borisz Godunov
Kovács Lehel:  Grigoríj, az önjelölt
Bezerédi Zoltán: Sujszkij herceg
Szacsvay László: Pimen apát
Ujlaki Dénes: Varlaam atya, Bojár, Doni kozák, Ember a népből
Bán János: Eszelős, Miszail atya, Bojár, Moszkvai menekült
Dankó István: Koskin, Orosz szökevény
Elek Ferenc: Pátriárka, Rozsnov, Fogoly
Bodnár Erika: Kocsmárosné, Dajka, Asszony a népből
Rujder Vivien: Marina
Kiss Eszter: Marina társalkodónője, Udvaronc, Asszony a népből
Mészáros Blanka: Kszényija, cárlány
Dér Zsolt: Varatinszkij, Rosen, a német tiszt
Vizi Dávid e.h.: Kabanov, Férfi a népből, Határőr
Kovács Tamás e.h.: Kurbszkij, Udvaronc, Bojár
Lestyán Attila e.h. Költő, Margeret, a francia tiszt
László G. Attila m.v.: Férfi a népből, Szobanyszki, Határőr
Zsámbéki Tóbiás/Varga Zétény: Fjodor cárevics, Utcagyerek
Lakatos Dezső: Mnyisek, Börtönőr
ALKOTÓK
Látvány: Szakács Györgyi, Szlávik István
Világítás: Pető József
Zene: Sáry László
Dramaturg: Radnai Annamária
Asszisztens: Tiwald György
Rendező: Zsámbéki Gábor