Fráter Zsuzsanna 
Sarah E. Ladd bár amerikai, Jane Austen és Brontë nővérek és persze Nagy-Britannia régens korának nagy rajongója, történelmi romantikus regényei is ebben a miliőben játszódnak. Habár az írónő már többkötetes szerző, nálunk először a Cornwall-trilógia első része, A nevelőnő jelent meg magyarul. A kötet Tóth Enikő Mária fordításában, a Könyvmolyképző Kiadó Arany Pöttyös sorozatában érhető el.
A regény a régens kori Cornwallba, pontosan 1811-be repít bennünket. A történet szerint Cordelia Greythorne férje halála után, annak családja elől elmenekül Cornwallból, és elszegődött nevelőnőnek, hogy új életet kezdjen. Évekkel később a munkaadója váratlanul meghal, de az utolsó kívánsága, hogy a gyermekeiről továbbra is Delia gondoskodjon, és vigye el őket Cornwallba a gyerekek nagybátyjához, Jac Twethewey-hez. Jac mindeközben megpróbálja új életre kelteni a Penwythe Hall egykor virágzó almáskertjét, és újra jövedelmezővé tenni a tönk szélén álló birtokot. Évek óta nem hallott a testvére felől, és amikor az unokahúgai és az unokaöccsei bejelentés nélkül betoppannak a nevelőnőjük kíséretében, meg kell küzdenie a testvére elvesztése felett érzett szomorúsággal, de a hirtelen rászakadt felelősség súlyával is. Jac fontossági sorrendje megváltozik, miután a gyermekek beköltöznek az ősi hajlékba, de a titokzatos nevelőnő – és a múltját fedő rejtély – felborítja a férfi jól átgondolt terveit.
A nevelőnő igazi, klasszikus történelmi romantikus regény. Megteremti a valódi régens kori hangulatot, megidéző az olykor zord cornwalli táj vad szépségét, és igyekszik korhű képet mutatni az akkori társadalmi szabályokról és szokásokról. Tehát nem kezd történelemhamisításba, és igyekszik nem csupán díszletként használni az adott történelmi korszakot. Így ebben a regényben nincs pikáns flörtölés és fülledt erotika, itt a két főhősnek hosszú utat kell megtennie egymás felé az őket elválasztó társadalmi korlátokon, szokásokon keresztül és persze a saját lelkükben dúló viharokon át, még úgy is, hogy valójában karnyújtásnyira élnek egymástól.
Ebből fakadóan a történet lassan, komótosan építkezik, különös gondot fordítva a főhősök belső világára, vívódásaikra, és azokra az erkölcsi kérdésekre, problémákra, amelyek folyamatosan kísértik őket a múltból. A narráció E/3-as, azonban váltott szemszögű, így Delia és Jac nézőpontjából is megismerhetjük a történteket, és mindkettejük gondolataiba, tépelődéseibe beleláthatunk.
A lassú építkezésnek köszönhetően a szereplőket alaposan megismerhetjük, a főhősök mellett a mellékszereplők jelleme, köztük a Delia gondjaira bízott gyerekek személyisége is, szépen kibontakozik. A szereplők nem papírmasészerű figurák, hanem valódi, realisztikus karakterek tele hibával és szerethető személyiségjegyekkel.
A komótos történetvezetés ellenére a regény több fordulatot is tartogat, a titkok többségére csak a történet legvégén derül fény, bár azért a rejtélyek jó része könnyen kikövetkeztető. Mindezek ellenére a regény végig képes megragadni és fenntartani az olvasó figyelmét.
A történet legnagyobb erénye mégis az erős hangulati hatás, amit a zord, borongós, mégis varázslatos cornwalli vidék érzékletes leírása kelt. Sarah E. Ladd remek atmoszférateremtő, képes megidézni ezt a nagyon jellegzetes és gyönyörű vidéket, az itt élő emberek egyszerű, dolgos hétköznapjaival és a vidéket uraló csempészek vad, durva világával.
Összességen A nevelőnő igazán figyelemre méltó történelmi romantikus regény, amit azoknak ajánlok, akik nem fülledt erotikára és pillekönnyű szerelmi történetre vágynak, hanem szeretik az elgondolkodtató és a lassan kibontakozó, az érzelmi húrokat óvatosan pengető szerelmi történeteket. Bízom benne, hogy a Corwall-trilógia magyarul is folytatódik, és megismerkedhetünk a fiatalabb Twethewey generáció történetével is.
