Anon Anon 
A Frozenbyte remekmű sorozata, a Trine egy újabb résszel gyarapodott és immár elkészült játékként lehet megszerezni a Steam áruházában, The Artifacts of Power alcímen. A játék pár fronton eleget is tesz a sorozatból fakadó elvárásoknak, ezúttal azonban jó pár szarvashibát is ejtettek a fejlesztők.
Kezdjük az egyik legszembetűnőbb változással. A Trine 3 karakterei immár képesek mozogni az általunk megszokott háromdimenziós térben. Ennek ellenére, a kamera kötött, szükség szerint változtatva a perspektívát, hogy megmaradjon a platformer jelleg. A sorozat puzzle platformer, így a sikerét többek közt a szolid játékmenetének köszönhette, de ezt nem sikerült a fejlesztőknek plusz egy mozgástengellyel visszaadni. A fizikai számítások gyakran hibásak, objektumok egymásba akadnak vagy elkezdenek nem várt módon mozogni. A kamera gyakran kitakar a továbbjutáshoz szükséges dolgokat, nehéz eldönteni a karakter pozícióját és ráadásul a háttérelemek félrevezetőek. Mindezt összekombinálva végül egy frusztráló élménnyé vált a játék, ami tény és való, jellemző a műfajára, ám a sorozat mégsem erről volt eddig ismert.
A karakterek képességei is változtak. Pontosabban fogytak. Felejtsük el az előző részben megszokott fiolagyűjtést és azok használatát új képességek szerzésére. Mindhárom szereplőnek van 1-2 képessége, ami így is marad a játék elejétől a játék végéig.
Azonban a fejlesztők megörvendeztettek bennünket egy másik gyűjthető tárggyal, háromszög alakú és a „trineangle” névre hallgat. (Harr-harr-harr…). Ezek viszont már nem opcionális extrák, melyek módosítják a játékélményt, ezek szükségesek ahhoz, hogy elérhetővé váljanak a történetet tovább folytató pályák. De persze ha az ember kipucolja az összeset amit az éppen elérhető szinteken fellelhető, még az is kevés, így a játék megörvendeztetett bennünket pár történetfüggetlen pályával ami az esetek java részében csak egy karaktert enged használni egy nagyon specifikus feladathoz míg végül teljesítményünk függvényében megjutalmaz minket. Az egész egy kötelezővé tett achievement vadászat mely félbeszakítja a történetet, elrontja a hangulatot, a Trine sorozat két talán legfontosabb előnyét.
Ami a történetet illeti, az megfelel az elvárásoknak, ha nem vesszük figyelembe, hogy rövidebb mint az ezt megelőző részekben. A tálalás azonban fantasztikus. A grafika továbbra is szép, stílusos, részletgazdag. A zene is jó sőt még a szinkronszínészek is. De persze ez mind olyan dolog, ami az előző részekben is jelen volt és már nincs is igazán hova fejleszteni.
Sajnálom hogy ilyet kell írnom erről a játékról. Bár nem az én műfajom, de a Trine egy elég nyomós érv volt a „Művészet e a játékfejlesztés?” kérdésben. A Frozenbyte pedig mindig is egy megfontolt, részletekre odafigyelő fejlesztő volt. Vajon mi történhetett? Kevés pénz jött be a korai hozzáférésből? Vagy egyszerűen csak ez a görcsös újítási vágy ami ráerőszakolta a játékra a 3d-s mozgási lehetőségeket? Mindenesetre nem intek óva senkit a játéktól, aki szereti a sorozatot és türelmesebb az átlagnál, az próbálja ki. És természetesen továbbra is ott van még a későbbi hibajavítás lehetősége a fejlesztők részéről. Én még szurkolok neki, hogy a Trine 3 kis foltozgatás után az elődeihez hasonló, nagyszerű játékká váljon.
