Tündér Míra – mese két felvonásban

November 5-én mutatták be a Tündér Míra c. színjátékot a Pesti Magyar Színházban. Odakint az eső mosta az utcákat és a megfáradt hétvégi munkásokat hazafelé menet.  Ennek ellenére a premier kifejezetten jó hangulatú volt – főleg ennyi gyermek néző között -, a jókedv tapintható volt a levegőben. Hedry Mária harmadik színpadi műve kiállta az aprónép kényes ízlését, akik tapsviharral ünnepelték a mű megszületését.

Gyermekeknek színdarabot készíteni nem könnyű dolog, volt szerencsém hozzá nekem is egy párszor. A színpad nem sok kicsit köt le, főleg ma, amikor egy egész világ tárul eléjük érintőképernyőkön. De vannak olyan elemek, melyek már régóta – nem véletlenül – részei a népmeséknek, nagy meseírok eszköztárának. Csak hogy ne áruljak zsákbamacskát, ilyenek a: sárkányok, békák, varázslók, kutak, rózsák, királyok stb. Ezek mind olyan titokzatos, mitikus karakterek, melyek önmagukban is átgondolásra késztetnek, tisztázást várnak maguk után. A kis agytekercsek szinte zakatoltak, teljesen elnyelte az összes gyermekelmét a darab. Ehhez nagy segítséget nyújtott a látvány is, természetesen.

Talán a letisztultság a legmegfelelőbb jelző rá. Nagyon egyszerű technikai elemeket használtak fel a fényjátékok és a díszlet tekintetében is. Ezen a ponton pedig fontossá válik  a történet is. A mű alapvetően egy leányról szól, Míráról, kinek édesanyja egy tündér volt, de már sok ideje, hogy nyoma veszett. Azóta az ország természeti kincsei kővé lettek, állatai nyugtalanná váltak, a természet rendje megborulni látszott. Lodovico, a gonosz mágus keze volt e mögött, aki a vízből aranyat és drágaköveket készített a kapzsi királynak. Főhősünk és barátai pedig a természetért harcoltak, akárcsak manapság a lelkes ligetvédők. Az írónő is megerősítette, hogy a mű elsődleges üzenete a természet szeretete és annak állapotának megőrzése az utókornak. Mert földünk egy kincs amit meg kell óvnunk a jövő generációjának. És mikor tanulja meg ezt bárki is, ha nem gyermekkorban? A természet megjelenítése is az egyszerű, természetes szépségre épült. Félig áttetsző, kék színű lepedőket hullámoztatva a cikázó fényekben tökéletesen átadta a hullámzó víz felszínének látszatát. Ahogy a kővé vált virágok a díszletre festve, melyek a jó győzelme után különleges megvilágítást kapva újra színessé, élővé válnak. A jelmezek is nagyrészt ezt a természetközelséget próbálják visszaadni azzal, hogy népi motívumokat tartalmaznak, sőt, több népi viselet is felbukkan a játék során. Ilyen a rakott szoknya, kalocsai mintás ing, fejkendő, veretes csizma stb.

A folytonos mozgás áthatotta a színek egészét. A nyugtalanság állapotát már az első jelenettől érezni lehetett és ez nagy segítség volt, hogy felnőtt gondolkodásomat megakasszam a történések szalagján, mely csöppet sem volt egyszerű. Mint mondtam, rengeteg régi, főleg népmesei elemet tartalmaz. Vagyis olyan fordulatokat, karaktereket, melyeket már mindenki ismer. Amiben mások lettek régi barátaink, az a megelevenedésük. Olyan szavakat adnak egy tündér szájába, mint mobiltelefon, vagy egy varázslóéba, hogy műanyag. Vagyis sokkal közérthetőbb formát hímzett szavakból Hedry Mária. Egy ízig-vérig modern mesét eresztett ki tollából és lám milyen csodás ereje van a szavaknak, hogy nem sokkal később sok száz ember mozdul meg egyszerre és nevetnek együtt, miközben tudatuk egyesül Holnemvoltországban. Egy olyan helyen, ahol nincs más dolgunk, mint rajongani az összes szereplőért, még a gonosz Lodovicoért is. A kiváló színészek csak kiváló színjátékot tudnak nyújtani, ennek remek bizonyítéka a Tündér Míra. Játékuk hitelesen adja át szerepüket a történetben, és még a gonosz is elnyeri büntetését, mégis mintha Lodovico eltűnése kicsit szomorúvá tette volna a közönséget, de hamar tovább lendült a történet. Legvégül az örök boldogság és béke lett minden szereplő osztályrésze, a közönségé pedig az ünneplés maradt. És persze hála a gyönyörért, a tanulságért és sok szülőnek azért a pár óráért amit gyermekével együtt töltve élveztek, mintha csak ők is lányukkal, fiúkkal egy korba repültek volna vissza. Köszönjük a mesékkel és játékkal teli gyermekkor újra megélését!

Szereplők:

Holnemvolt ország királya: Tóth Sándor

Tündér Míra, a leánya: Gáspár Kata

Danika, a kisfia: Mayer Marcell / Terék Simon

Orsolya, a gyermekek dajkája, Tóbiás felesége: Tóth Éva

Tóbiás, udvari bolond, kincstárnok: Tahi József

Lodovico, gonosz varázsló, Holnemvolt ország minisztere: Kálid Artúr

Jankó, halászlegény: Krupp Bence e.h.

Tündér Rózsa királyné: Benkő Nóra

Folyó: Nagy Fruzsina a.n.

Kígyó: Kárpáti Barbara a.n.

Tó: Gracza Virág a.n.

Varangy: Horváth Anna

Halak, Tengerszemek: Boros Brigitta, Fogarassy Dávid, Fülöp Fanni Ajándék, Lovász Ákos Csanád, Makai Hanga, Mohácsi Gréti, Nagy Gábor, Bleskó Eperke, Radnai Szófia

Díszlet- és jelmeztervező: Libor Katalin

Ügyelő: Szép Zsolt

Súgó: Tóth Lovász Mónika

Koreográfus: Cortés Sebastian, Gyulai Júlia

Rendezőasszisztens: Lévai Ágnes

Rendező: Juhász Róza