Blackphoenix 
Január 16-án este újabb kiállítás nyitotta meg kapuit az Artézi Galériában. Ez alkalommal Kováts Borbála képzőművész munkái mozgatják meg elemi erővel a műkedvelők képzelőerejét. Miután Vargha János fotográfus nyitóbeszédében megemlítette Jacques Derrida filozófus nevét és a hozzá köthető dekonstruktivizmus, illetve rekonstruktivizmus fogalmát, a magyarázata megvilágításához rendkívül érzékletes és humoros példát hozott. Az Angliában való vonatozáskor ugyanis rá kellett eszmélnie, hogy a vécéajtón lévő „kilincs” megszokott környezetéből kiragadva és újrapozícionálva teljesen másként, ez esetben vészjelző karként funkcionál. A példa ugyan kicsit profán és hétköznapi, de alapvetően ugyanez az elv működik, amikor egy posztmodern képet szemlélve növényi sejtplazmára asszociálunk, vagy amikor egy Liszt szimfónia új kontextusba helyezve teljesen másként szól. Ez a mozgatórugója Kováts Borbála tevékenységének is, akit frissen megnyílt kiállításáról és sajátos alkotói tevékenységéről kérdeztünk.
C&S: Jelen tárlatában bemutatott művek milyen időintervallumot ölelnek fel? Újabb alkotásokat láthatunk, vagy meghatározott koncepció alapján korábbi művek is szerepelnek a kiállításon?
Kováts Borbála: 2015-ben készítettem az anyag legnagyobb részét. Van három kép, ami korábbi, de a kiállítás erre az adott időszakra és egy egységes tematikára épül.
C&S: Hogyan zajlik maga az alkotói folyamat?
Kováts Borbála: Photoshoppal dolgozom. Nagyon sokféle alapanyagból; fotókból, rajzokból, beszkennelt anyagokból, talált dolgokból keverem össze a képeket tulajdonképpen.
C&S: A munkáit elnézve a kollégáimmal az expresszionizmusra asszociáltunk, persze annak egy „modernebb” változatára. Mennyiben tartja helytállónak ezt a felvetést?
Kováts Borbála: Szerintem ez egy bonyolult dolog. Csodálkozom az expresszionista példán, de én nem tudom a kívülálló szemével nézni a magam tevékenységét. Biztos, hogy ha előzményeket vagy rokonságot keresünk, van más is, amit lehet találni. Talán a három régebbi, centrális kompozíciójú kép miatt támadt ez a benyomásuk, amelyeken a leginkább megvan a dinamizmus és a mozgás. Bár kedvelem az expresszionizmust, mint stílust, de a tevékenységemet nem hiszem, hogy oda lehetne kapcsolni. Ha korábbi irányzatot kellene megnevezni, esetleg a szürrealizmus lenne az. Biztos, hogy előfordulnak olyan társítások a képeimen, amik azzal rokoníthatják a ténykedésemet, de mai folyamatok közül az elektrográfia területére szokták sorolni, amit csinálok. A komputerrel való alkotás feltétlenül elhatárolja a munkáimat a régebbi korszakoktól. Ami foglalkoztat az, hogy mennyire ismerhetőek fel a fotón a tárgyak, illetve milyen ponton veszítik el a jellegzetes tulajdonságaikat. Nagyon sokat kísérletezem azzal, hogy az absztrakt és a figurális között, a realisztikus és a nonfiguratív között milyen fokozatok vannak. A másik, ami érdekel az, hogy mennyire lehet a tér illúzióját kelteni, absztrakt felületen.
C&S: Úgy tudom, Ön az aktív alkotás mellett tanít és tervezőgrafikusként dolgozik. Hogyan tudja összeegyeztetni a különböző területeket?
Kováts Borbála: Nehezen, de igyekszem. A Budai Rajziskolában már nagyon régóta tanítok rajzot, újabban pedig grafika szaktörténet kurzust is tartok OKJ-s képzésen. Igen, tervezőgrafikusként is dolgozom, bár ez egy nagyon hullámzó dolog. Nem vagyok állásban, nem vagyok fixen ellátva munkával, így ami stabil, az a csak a tanítás. Viszont mostanában a kiállításra készültem, ezért leginkább a művészettel foglalkoztam. Nagyon el tudok merülni benne, de mindig muszáj visszatérni.
C&S: Mik a jövőbeli elképzelései? Tervez-e további kiállításokat?
Kováts Borbála: Önálló kiállításom most nincsen tervbe véve. Van ugyan felkérés, de még nem konkretizálódott semmi. Csoportos kiállításon időről időre részt veszek. Amikre most hívtak, azokról egyelőre nem szeretnék mesélni, mert messzebb vannak még, és nem tudok sok mindent mondani róluk.
