Blackphoenix 
Forrás: Libri
A harmadik kötetéhez érkezett Stian Skald alias Somoskői Viktor fantasy regénysorozata. Az elveszett aranyváros keresése és A lelkek kútja után 2023-ban megjelent A nemszületett is, az Underground Kiadó gondozásában.
A címválasztás teli találat, ugyanis instant felpiszkálja az olvasó kíváncsiságát, ezt az érzést pedig csak tovább erősíti a borító. Mihályfi-Tóth Alex grafikájáról egy vad külsejű, dühödt elszántsággal vicsorgó férfi néz vissza ránk, akiből mintha egy nyers, állatias erő akarna kitörni. Előreszegezett kardjának pengéjén pedig egy izzó tekintetű, agyaras teremtmény képe tükröződik. Ezen a borítón alapvetően a sötét színek kerülnek előtérbe, azt sugallva, hogy a főhősnek egy misztikus, fenyegető erővel kell megküzdenie. Vajon a szerzőnek sikerült igazán félelmetessé írnia az ellenfelet, akivel Maugis szembe találja magát?
A famulus kénytelen hátrahagyni társait, amikor átkel az otthonába visszavezető átjárón. A kötelező kocsmai verekedés, néhány erdőpillével való megismerkedés és az igazság forrását őrző tündével való összetűzés után Maugis egy sokkoló ténnyel szembesül. Többé már nem ő az egyedüli ura saját testének. A tó tükrében ugyanis egy démon mutatkozik meg, akivel az ifjú mágus kénytelen megosztani porhüvelyét. Az élősködő pedig éppen ezzel a gúnynévvel illeti új hordozóját: porhüvely.
Maugis így most már kétszeresen is versenyt fut az idővel. A másik világból érkező démoni teremtmények ugyanis egyaránt fenyegetik az ő életét és egész Avalantiát. Ám amikor a rendjéhez visszatérve figyelmeztetni próbálja mestereit, a konzílium tagjai csupán egy engedetlen ifjút látnak, aki holmi mendemondák miatt szakította félbe a rá bízott küldetést. Érdekes, ahogyan az idősebb, megfontoltabb mágusok és a lázadó, vehemens ifjú nézőpontja egymásnak feszül. Ráadásul Stian Skald úgy építette fel a köztük kialakuló konfliktust, hogy az olvasó mindkét oldal igazságát érvényesnek érezheti. A csúcspontot az a mozzanat jelenti, amikor a konzílium szembesíti a tűz elementum forrófejű gyakorlóját azzal, mit is dobott el magától, amikor a három szerencsevadászhoz csapódott, ahelyett hogy Silendor felé vette volna az irányt.
Miközben Maugis arra vár, hogy a tanács a további sorsáról döntsön, és űzött vadként viaskodik önmagával, fontos nyomokra bukkan. Az új információk nem csupán a saját démonját segítik jobban megismerni, de lehetőséget biztosítanak számára jó híre helyreállításához is. Maugis végül rendje jóváhagyásával elindul felkutatni egy másik elkóborolt ifjú famulust, Noctifert.
Varázsbotnak való gubicsfa után kutatva Maugis megismerkedik egy Innatil nevű füvesasszonnyal. Az epizód, amelyben az olvasó a férfi mágusok világa után megismerkedhet a női misztériumokkal is, különleges színfoltot ad a történethez. Míg az előbbire a zártság, a szigorú hierarchia, a racionalitás, a lexikális tudás és a fegyelem előtérbe helyezése jellemző, az utóbbi a természettel való harmonikus együttélés bölcsességében teljesedik ki, amelynek fontos része az intuíció és az érzékiség megélése is.
Ahogy Maugis új fegyvere birtokában Noctifer után veti magát, felgyorsulnak az események. Ez pedig nem csupán a külső történésekre igaz. Stian Skald ismét bőségesen ellátja harci jelenetekkel az olvasót, de emellett egyre kiélezettebbé válik Maugis küzdelme saját magával, és a benne élő démonnal. A teremtmény kegyetlen őszinteséggel vájkál a famulus önmagával való viszonyában és valódi indítékaiban új küldetésével kapcsolatban. A történet végén pedig nem maradnak el a váratlan fordulatok sem.
A Maugist megszálló démont tehát gunyoros, piszkálódó modorával sikerült humorossá ugyanakkor félelmetessé megalkotni. Nem a külseje vagy a képességei miatt válik igazán félelmetessé, hanem azért, mert hangot ad Maugis saját belső démonjainak. A fiatal mágus lelkének azon részeire mutat rá kíméletlenül az árnyék teremtménye, amelyekben megkopott a fény. Ráadásul így, hogy a főhősök száma egyre redukálódott, és az írónak kevesebb irányba kell összpontosítania a figyelmét, sokkal nagyobb teret kaphat a külső vándorút mellett kibontakozó belső átalakulás folyamata is. Az átváltozás pedig még azzal együtt is leköti az olvasó figyelmét minden percben, hogy Maugis figurája nem feltétlenül nyeri el a szimpátiánkat.
Összességében tehát A nemszületett igazán lebilincselőre sikerült, így méltán tekinthető a sorozat eddigi legátütőbb darabjának. Aki egy jó kis fantasytörténetre vágyik, annak érdemes beszereznie az Avalantián és Zengorazon átívelő sorozat darabjait.
