Blackphoenix 
Tegnap este a V.I.Pub&Dance-ben összegyűlt szerencsések tanúi lehettek egy új csillag születésének az éjszakai élet egén. Elegáns ruhákban pompázó nők és öltönyös férfiak kortyolgatták a welcome drinket, csevegtek egymással vagy tapadtak a négy képernyő valamelyikére, az éppen aktuális EB meccset nézve, én pedig az újságírás mellett belekóstolhattam a csőszködés szépségeibe is, amíg a házigazda borára vigyáztam.A nagy bulira azonban a fogadószint alatt került sor. Végvári Tibor stand up comedybe illő módon vezényelte le az „officiális” megnyitót; beszédében az új szórakozóhely sajátosságain kívül több dologról is szó esett, például az otthonról menekülni kényszerülő, csupán nyugodt meccsnézésre vágyó, hányatott sorsú férfiemberekről és Korda Gyuri legfárasztóbb poénjáról. Így mindjárt nem is tűnt olyan veszedelmesnek az a tizenhat oldalnyi tájékoztató, amelyet állítása szerint ránk zúdított. A meglepetés sztárvendég azonban szigorúan csak akkor léphetett színpadra, ha elég ügyesek voltunk a barchobázásban. Ki az, kétszeres Fonogram, eMeRTon és Artisjus-díjas, 18 toplistás énekesnő? Whitney Houston! is lehetne, de nem róla van szó. Zséda! – kiabálta be egy másik vendég. Bár Végvári Tibor megfeddte a mobiltelefonját leső urat, hogy ne puskázzon, az énekesnő színre lépett.
Zséda perceken belül elvarázsolta a közönséget a hangjával. Legkáprázatosabb teljesítménye a Con te partiro című dal mélységeinek és magasságainak megszólaltatása volt. Ám mivel mégiscsak egy szórakozóhely megnyitója alkalmából gyűltünk össze, a katarzis mellett kaptunk bőségesen bulizenét is, a tulajdonosok pedig egy szívhez szóló jókívánságot a Hétköznapi mennyország című dalba öntve.
A következő fellépő meghallgatásához egyetlen találós kérdést sem kellett megfejtetünk; miután Zséda búcsúzóul felpörgette a hangulatot a Dance című számmal, Kökény Attila és együttese vette át a helyét. A Megasztár 5 ezüstérmese saját szerzeményei mellett előadta néhány kölcsön vett „specialitását” is, mint Máté Péter Majdnem szerelem volt című dalát és a sajnos már nem élő legenda, Cserháti Zsuzsa Kicsi gyere velem rózsát szedni című számát. Ez utóbbit kétszer is hallhattuk, másodszor kicsit módosított állapotban, amikor a tulajdonos, Horváth Sándor a feleségének, Katalinnak küldte. Attila rendkívül szellemes módon még a szívfájdalomról énekelve is alaposan meg tudta táncoltatni a jónépet; együttese áthangszerelt előadásában az Egy darabot a szívemből olyan egzotikus paradicsom szigeti beütést nyert, amellyel akár egy karibi témájú szauna szeánszra is kiválóan illene. A búcsúszám jóval hagyományosabb volt; az Azért vannak a jó barátok refrénjét eredeti formájában búgta a közönség kissé bátortalanul Attilának felelgetve.
Miután az együttes kiélvezte a jól megérdemelt tapsot, és színpadot bontottak, ismét Végvári Tibor lépett a reflektorfénybe, aki gyors egymásutánban több embert próbáló feladatot is kiállt. Először is egy olyan nyereménysorsolást bonyolított le, ahol a kihúzott számok szerencsés tulajdonosai közül többen is a távollétükkel tüntettek, önként lemondva a fogászati kezelésre, ruhavásárlásra, illetve gyertyafényes vacsorára beváltható utalványról. Másodszor hősiesen szembe nézett a ténnyel, hogy mivel a felesége sajnos nem nyert semmit, továbbra is saját zsebből kell öltöztetnie őt. Végül hosszú percekig szórakoztatta az elárvult közönséget, amíg DJ Antoine elfoglalta helyét a keverőpult mögött.
A lemezlovaglás azonban nem ragadta meg annyira a közönséget, mint az élő zene, így a táncparkett igen hamar kiürült (én ugyan még nyomtam egy kicsit, de egyedül kevésbé volt szórakoztató a dolog). Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy megérte elmennem a nyitóbulira. Elegáns, igényes miliő, amely nem lépi át a sznobizmus felé vezető határt, oldott hangulattal várja a bulizókat és maximálisan szolidáris a sima foci-sör- kombinációra vágyó közönséghez is. Legtalálóbban így tudnám jellemezni a V.I.Pub&Dance klubot, amelyet mindenkinek szeretettel ajánlok.
