Blackphoenix 
Le a kalappal a Vadregény rendezője előtt, aki még mindig tud eredetit és újat nyújtani a sorozatgyártásos mesefeldolgozások között! A Rob Marshall-féle musical dalokkal átszőve, igazán humoros és egy leheletnyit groteszk módon kelti új életre Hamupipőke, Piroska, Babszem Jankó és Aranyhaj történetét. Persze túl unalmas lenne őket viszontlátni a főszerepben, így a reflektorfény ezúttal egy péknek (James Corden) és a feleségének (Emily Blunt) jut.
A kezdet kezdetén minden szereplő dalba foglalja vágyait, legyen az egy bálban áttáncolt éjszaka, egy kis ennivaló, egy valamivel okosabb fiúgyermek, vagy egy akármilyen gyermek, akinek a születése már hosszú ideje várat magára. Különböző érdekek és különböző sorsok fonódnak össze az erdőben, ahol minden megtörténhet. Ez persze nem jelenti azt, hogy azonnal barátságok alakulnának ki, sőt! A szereplőkről a sok dal és kevés párbeszéd ellenére hamar kiderül, mennyire hús-vér emberek, és mennyire ragaszkodnak saját céljaik eléréséhez. A (látszólag) feloldhatatlan ellentétek pedig igazán komikus helyzeteket eredményeznek.
Végül azonban minden összesimul, és mindenki megkapja a boldog befejezését. Illetve megkapná, ha a rendező kreativitása megállt volna a mesék hagyományos végénél. Ám a ráadás, amelyet kapunk, nem unalmas, nem tűnik elnyújtottnak, ehelyett úgy gördíti tovább az addigi konfliktusokat, hogy továbbra is lekössön minket. Egyre élesebben körvonalazódnak azok a morális kérdések, amelyekkel a néző is kénytelen szembesülni a saját hétköznapjaiban. Ez a mese a halált megvető bátorság helyett egészen banális dolgokra koncentrál, attól kezdve, hogy hogyan fogjunk párt magunknak, azon át, hogy felkészülhetünk-e a szülői szerepre mindenféle hozott minta nélkül, egészen addig, hogy mikor érkezik el az ideje a fészekből kirepülni vágyó gyermek elengedésének. A felnőtt- lét problematikájának teljes spektruma lefedésre kerül tehát, sőt bekapcsolódik a gyermekek oldaláról a versengés és egymás lenyűgözése, az öregasszony oldaláról pedig az elmúlás és a halál fogadása.
Ahogyan a történetszálak összefutnak az erdőben, úgy torkollik bele minden személyes probléma a felelősségvállalás végső megmérettetésébe is. Kiderül, mit nyerhetnek azok, akik túl mernek lépni a bűnös keresésén, hogy összekovácsolódva megmentsék lerombolt otthonuk maradványait, és új életet kezdjenek. A Vadregény tehát nem csupán szórakoztat, hanem olyan görbe tükröt tart a néző elé, amely cseppet sem bántó, nem fogalmaz meg semmiféle éles kritikát, csupán hagyja, hogy a szereplőkön keresztül magunkat mosolyogjuk meg. Ebből a szempontból egy kicsit emlékeztet az ógörög színházakban játszott komédiák katartikus hatására.
A társasági élet középpontjává avanzsált erdő atmoszférájának megteremtése is igazán remekül sikerült. A leginkább ráillő jelző az ezerarcú lenne, hiszen láthatjuk izgalmasnak, csábítónak, meghittnek, nyugodtnak, félelmetesnek, misztikusnak, békésnek és persze vadregényesnek a történetvezetéstől és a szereplők lelkiállapotától függően. Külön dicséretet érdemel az Aranyhaj-féle”felvonó” kivitelezése is; talán először láttam azt a megoldást, hogy hősnőnk megtámasztja a hajzuhatagát a hajtöveknél kicsit lejjebb, hogy ne a fejbőrre essen a terhelés, amit a felfelé kapaszkodó emberek súlya okoz. Végre egy rendező, aki bele tudja képzelni magát a hosszú hajú lányok helyzetébe.
Meryl Streep és Johnny Depp is feltűnnek a filmben; előbbi „főgonoszként”, utóbbi pedig egy szintén negatív mellékszerepben. Cseppet sem meglepő módon mindkettőjüknek istenien állnak ezek a karakterek is, ám nagyon gálánsan átadják a terepet a kevésbé ismert színészeknek. A többiek természetesen nem hoznak szégyent rájuk, és ők is nagyot alakítanak, a karakterek összefogása tehát tökéletesen összhangban van a színészi csapatmunkával.
Nem tudok negatívumot írni a Vadregénnyel kapcsolatban. Egy pici hiányérzetem volt csak, amiért egy kisgyermekként elszakított testvérpár egymásra találása nem fért bele a történetbe, ez azonban semmit nem von le a produkció értékéből. Kevés olyan olyan premierfilmet látni mostanság, amely ennyire igényes és ennyire teli találat lenne. Részemről megérdemli a maximális pontot, még akkor is, ha az IMDb szerint nem.
100/100
IMDb: 7,1
