Erunder 
A Valami követről eddig csak jókat olvashattatok. Na most ez nem lesz így. Értem, hogy miért vannak nagyon sokan odáig meg vissza érte, de ha őszinték akarunk lenni, be kell, hogy valljuk, halálra untuk magunkat amíg néztük. Kattintás után meg is tudjátok miért.
Kezdjük talán ott, hogy én szeretem, sőt imádom a JÓ horrorfilmeket. Mindegyik alfajában vannak olyanok amiket minden horror kedvelőnek kötelező megnézni. A trancsírozósból, az ijesztgetősből, de még a depressziósból is születnek olyanok, amikkel nem lehet betelni. A Valami követ az utóbbi akart lenni, de sajnos ez nagyon nem jött össze. Nem tudom, hogy a kritikusok többsége csak azért írt róla olyan pozitívan mert fizettek nekik érte, vagy mert csak szimplán sznob bölcsészírnokok, akik nem merik leírni egy művészieskedő filmről, hogy az bizony szar. Már elnézést amiért ilyen nyers vagyok, de ha valamit ki kell mondani, azt ki kell mondani.
A film történetét nyugodtan le lehet írni, mert nem számít spoilernek. Egy lány szexuális úton kap el egy természetfeletti jelenséget, ami követi őt, amikor pedig utoléri, az megszeretné őt gyilkolászni. Csak úgy lehet tőle megszabadulni ha lefekszik valakivel, ám ha a delikvenst az izé kinyírja, akkor visszatér az átadóhoz, így annak újra kell próbálkoznia az izé továbbadásával.
A meglehetősen erős potenciával rendelkező alaptörténetből lehetett volna jó horrort kreálni. Lehetett volna ez egy valóban nyomasztó film, aminek kemény mondanivalója van, ám a nyomasztó hangulat helyett csak hosszú, unalmas beállításokat kaptunk idegesítő zenével, a mondanivaló pedig nem is egészen érthető, illetve biztos.
Két dolgot tartok valószínűnek a mögöttes tartalomról. Az egyik, hogy a felelőtlenül szexelő fiatalok között terjedő nemi betegségekre akarta a produkció felhívni a figyelmet. Erre utaló jelek voltak, az áldozatok bezártság érzése, ahogy azt hangsúlyozták nekünk, hogy az áldozatokon kívül senki nem látja a szörnyet, illetve hogy azok szégyellték ezt barátaiknak, szüleiknek elmondani. A másik, hogy a mögöttes tartalmat csupán csak én képzelem oda, így ez nem volt más, mint egy rendkívül vontatott tinihorror.
Ami sokaknak tetszett a filmben, az az, hogy nem az ijesztgetésre mentek rá, hanem arra, amikor az előre látható veszedelem folyamatosan és megállíthatatlanul közeledik és ez egy feszélyező érzést kelt a nézőben, amit valami megmagyarázhatatlan oknál fogva összekötöttek a felnőtté válással. Na most ezt itt tisztázzuk! Egyetlen emberben sem fog az érzéseket megmozgatni, hogy egy kórházi köpenyes nyanya csoszog a lány felé. A párhuzam meg amit húztak a szörny és a felnőtté válás közé pedig egyenesen röhejes, főleg ha azt nézzük, hogy a végén még főbe is lőtték azt.
Ami egyedül értékelhető volt a filmben, az a fényképezés. A pusztuló Detroit városa minden fotósnak egy valóra vált álom. Gyönyörű képeket lehet készíteni, és ezt meg is tették. Amennyiben ezt a tényezőt, hogy itt játszódik a történet még hozzárakjuk a filmhez megpróbálhatunk még valami nyakatekert módon mögé látni valamit, de az is izzadtságszagú lesz, pont ugyanúgy mint a film minden egyes olyan dialógusa, amiben a néző szájába próbálják azt rágni, hogy a film készítői mennyire művésziek akarnak lenni. Kössetek inkább sálat!
Említhetném még talán a színészi játékokat, hiszen egy drámában, mert azért túlzás ezt horrornak hívni, az is sokat számít, de sajnos az is inkább csak elvesz a film nemlétező értékéből, mintsem, hogy adna hozzá.
Értékelés: 10/100 Csak a szép képek miatt, egyébként 0 lenne.
IMDb: 6.9/10
MAFAB: 71%
