Chris Carter, a brazil származású de az Amerikai Egyesült Államokban élő és alkotó író manapság a borzongató pszichothriller egyik koronázatlan királya. A Robert Hunter nyomozó eseteiről szóló sorozata pedig a magyar olvasók előtt sem ismeretlen. Bár a regényfolyam angolul már a 11. kötetnél tart, magyarul legutóbb a 7. rész jelent meg Szabó István fordításában és a General Press Kiadó gondozásában. A kötet A nevem halál címet viseli.
Habár Chris Carter Robert Hunter regényei összefüggői sorozatot alkotnak, a kötetek önmagukban is megállják a helyüket, az előző részek ismerete nélkül is teljes értékűen élvezhetőek. A szerző gondosan ügyel arra, hogy a főhőst, Robert Huntert és állandó társait minden egyes kötetben legalább nagy vonalakban bemutassa, és a legfontosabb tudnivalókat összefoglalja. Így tulajdonképpen bármelyik kötettel, akár a legutóbbival, A nevem halál cíművel is kezdhetjük az ismerkedést Hunter nyomozó eseteivel.
A nevem halál talán az egyik legkülönlegesebb a Robert Hunter-sorozat darabjai közül. Természetesen ugyan olyan körömrágósan izgalmas és letehetetlen, mint a sorozat többi kötete, de talán egyik rész sem volt még ennyire kegyetlen és brutális, mint ez a kötet. Chris Carter itt most olyan gyilkost alkotott, aki bizony okozhat álmatlan éjszakákat még az edzett pszichothriller-olvasóknak is.
A regény története szerint „hét nappal az elrablása után egy huszonkét éves nő holttestét találják meg a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtér melletti elhagyatott területen. Az áldozat a kinyújtott végtagjaival egy ötágú csillagot formáz. Vajon rituális gyilkosság történt? A boncolás során kiderül, hogy a nőt a halála előtt kegyetlenül megkínozták. Ezenkívül azonban a gyilkos egy meglepetést is szánt a rendőrség számára… Alighogy Robert Hunter, a Los Angeles-i rendőrség különleges egységének a vezetője megkapja az esetet, egy újabb holttest kerül elő. Hunter tudja, hogy nincs sok ideje, mielőtt a szörny lecsap a következő áldozatára. Egy igazi ragadozót üldöz ugyanis, akinek a múltja sötét titkot rejt, és aki nem tudja leküzdeni a brutalitás és a gyilkolás iránti vágyát.”
A regény története két szálon fut. Egyrészt végigkövethetjük Hunter nyomozását egy minden képzeletet felülmúlóan brutális sorozatgyilkos után, aki egymás után szedi az áldozatait, másrészt pedig egy elrabolt kisfiú kálváriáját kísérhetjük végig, akinek fogvatartója különlegesen kegyetlen módon gyilkol meg nőket. Természetesen a két szál a végén összecsatlakozik, méghozzá egy zseniális csavarral.
A nevem halál karakterei nem különösebben kimagaslóak, mint ahogyan Chris Carter többi regényének figurái sem. Robert Hunter itt is tulajdonképpen egy szuperzsaru, aki elképesztően intelligens, művelt és természetesen remekül verekszik is. Társai, Garcia és Blake kapitány igazából csak árnyékfigurák, igazi zsáneralakok. Tulajdonképpen a kötet legizgalmasabb szereplői azok a szerencsétlen nőalakok, akik a brutális gyilkos áldozataivá válnak. Mivel Carter egy zseniális húzással mindegyiküket bemutatja, megismerjük a háttértörténetüket, így érzelmileg közel kerülünk hozzájuk, aminek következtében a haláluk erős emóciót vált ki.
Carter igazi zsenialitása azonban nem karaktereiben rejlik, hanem a cselekményvezetésben és az atmosztférateremtésben, ami ebben a kötetében is megmutatkozik.
A nevem halál cselekményvezetése lendületes, tele feszültséggel és újabbnál újabb fordulattal, ráadásul a regény atmoszférája nagyon erős, érzelmileg is hat az olvasóra. A kínzások és a halálnemek kegyetlensége szinte minden képzeletet felülmúl a regényben, ami bár sokkoló, Carter mégsem lépi át az a bizonyos határvonalat, a történet nem válik horrorisztikussá, a jelenetek nem tobzódnak felesleges és öncélú brutalitásban.
Összességében A nevem halál igazi, hamisítatlan Chris Carter-regény, azok közül is az egyik legkiemelkedőbb, így ha valaki ismerkedni szeretne az író munkásságával, vagy egy körömrágósan izgalmas pszichothrillerre vágyik, akkor remek választás a kötet. Az érzékenyebb idegzetűeknek azonban nem feltétlenül ajánlom.