Blackphoenix 
Két évvel A felhők fölött három méterrel forgatása után Mario Casas ismét H. bőrébe bújva tűnik fel a Téged akarlak (Tengo ganas de ti, 2012) című folytatásban, és tovább olvasztja az ifjú hölgyek szívét. A második epizódban mindenki kedvenc motoros rosszifújának életébe egy új szerelem ígérete lép be Gin személyében. A lázadó, vagány lány személyisége sokkal jobban hasonlít H-éhoz, mint Babié. De vajon ez biztos recept-e ahhoz, hogy a fiú képes legyen túllépni előző szerelmén? És vajon melyik románc ragadja magával jobban a nézőt a vásznon megjelenítve?
A Téged akarlak ott veszi fel a történet fonalát, hogy H. visszatér Londonból, ahová szerelmi bánata enyhülésének reményében utazott. Amikor viszont látják egymást Katinával, máris hatalmába keríti a nézőt a „valami visszavonhatatlanul megváltozott” és „már semmi sem lesz ugyanaz” -típusú érzés. Erre a benyomásra hatásosan ráerősít még egy kicsit az, amikor a távolból figyelő és fényképeket készítő lány kamerájának lencséjén át nézzük a két régi barátot.
Ám mielőtt még túlságosan is elérzékenyülnénk, hamar kezdetét veszi az első részből már jól ismert vérszívás H. és a nyomában lopakodó Gin között, amelyet ez alkalommal a lány provokál ki. Ám amíg Babival több jeleneten keresztül zajlott az egymásra fújás, itt viszonylag hamar megszületik a kompromisszumos megoldás, és egy hangulatos kis baráti vacsorába torkollik a férfi-női rivalizálás. Egy azonban biztos: H. és Gin összekoccanása a benzinkútnál éppen olyan egyedi és felejthetetlen első találkozás, mint az első rész medencés jelenete Babival.
Sajnos további párhuzamként megmarad a túlerőltetett sorsszerűség is. Végül is teljesen természetes, hogy az 1,609 millió lakosú Barcelonában H. véletlenszerűen éppen abban a színházban kap új munkát, ahová Gin érkezik válogatásra. Vagy talán mégsem annyira…
Viszont szerencsére itt hosszú időre ki is fújtak a hasonlóságok, és megállapíthatjuk, hogy az évek és a tapasztalat kifejezetten jót tettek H. szerelmi életének. A legpozitívabb változás kétségkívül az, hogy a fiú új barátnőjének végre van saját személyisége. Sőt, Gin kifejezetten érdekes karakter: a vagány, nagyszájú külső mögött egy érzékeny művészlélek lapul, ez a kettősség pedig valódi mélységet kölcsönöz a figurának. Nagyon szépen érződik az a folyamat, ahogy a lány lépésről lépésre mutatja meg a rejtettebb arcát H-nak és vezeti be őt művészete birodalmába. Azt is nagyon jól sikerült átadni, hogy a fiú már sokkal óvatosabb, már nem mer három méterrel a felhők felett repkedni, mert túlságosan fájdalmas lehet a földet érés, ráadásul a továbblépéssel is gondjai vannak még. Mégis megtalálja a módját, hogy éreztesse Ginnel, különleges a számára: teljesen máshogy, mint ahogyan az előző szerelme.
További szimpatikus vonás, hogy a film az első rész többi szereplőjét sem hagyja magára, és időnként izgalmas információkat csepegtet róluk. Feltűnik a színen Babi, aki már menyasszony, a húga, Daniela, aki teherbe esett, a szüleik, akiknek házassága úgy tűnik, válságba került, és H. halálos beteg édesanyja. A korábbi szereplőgárda mellett Gin családját is megismerhetjük. Pontosabban csak az öccsét, akivel szüleik halála óta teljesen egymásra vannak utalva. Szerencsére ennek a családi tragédiának az elmesélésekor (pedig jóval nagyobb súlya van, mint a házasságtörésnek) a rendező letett a hatásvadász visszaemlékezős jelenetekről.
Ami azonban sajnos visszaköszön, az az elszerencsétlenkedett, összecsapott finálé. Ez alkalommal H-nak sikerül olyan oldaláról bemutatkoznia, amely nem egyszerűen rosszfiús, hanem színtisztán önző. A párhuzamos vágástól pedig ─ amelyhez a rendező ragaszkodik, mint jól bevált, örök darabhoz ─ az események csak még groteszkebbé válnak, és a fiú viselkedése még inkább önmaga paródiájába fordul. Ráadásul az időzítés sem stimmel, ugyanis H-nak legalábbis teleportálnia kellene ahhoz, hogy az ostoba döntése után ne érkezzen vissza Ginhez túl későn.
A film befejezése félig nyitott marad, bár a záró képsor jelentős mértékben a pozitív folytatás felé mozdítja a néző képzeletét. Talán véget ért a tipródás, ami a legönfeledtebb jeleneteket kivéve végig éreztette a jelenlétét a filmben, és talán a trilógia harmadik részére születik végre egy határozott döntés.
Összességében a Téged akarlak erősebbre sikerült az első résznél. Érettebb, valódibb, mélyebb érzelmeket mutat meg, és sokkal drámaibb hangulatú, így akár valamivel idősebb korcsoport számára is érdekes lehet. Legnagyobb gyengesége a végkifejlet, és az odáig vezető út, amelynek során Katina a személyiségétől teljesen idegen módon cselekszik.
Értékelés: 75/100
IMDb: 7/10
Mafab: 70%
