Erunder 
Most nem csak simán lehúzom a filmet. Azt is elmondom, hogy miért van értelme időről-időre olyan filmeket nézni, mint a Bloodshot, ami egyébként egy borzalmasan ostoba alkotás.
Hogy miért készült el, az egyszerű, mint a faék. A pénz miatt, mint a legtöbb film manapság. A stúdió, ami ebben az esetben a Sony Pictures Studios, már régóta szeretne magának egy szeletet abból a tortából, amit úgy hívunk, hogy képregény adaptációk. Kisebb nagyobb sikerrel, inkább kisebb, néha még be is jön nekik. A Bloodshot is egy ilyen próbálkozásuk, ugyanis a karakter a Valiant-univerzum meghatározó alakja. Erről korábban Kránitz Péter kollégánk írt egy elég részletes cikket.
Sajnos maga az egész film is a fentiekhez hasonlóan egyszerű.
Maga a képregény egy brutális, címéből is láthatóan véres, akció dús történet, ami egy jó szereplőgárdával, olyan rendezővel, aki korábban nem csak vizuális effektekkel foglalkozott és talán kevesebb íróval, akik tapasztaltabbak a forgatókönyvírásban egy egész jó kis mozit is össze lehetett volna eszkábálni.
Meg kell említeni, hogy a Bloodshoton látszik is, inkább a látványra mentek rá, mint az életképes történetmesélésre. Emiatt kaptunk is bő másfél órányi bunyót és lövöldözést high-tech körítéssel.
Nem véletlenül ekézem ennyire ezt a szerencsétlen látványorgiát. A sztori egyik, vagy talán inkább egyetlen nagy fordulata már az elején sejthető. Pozitívumot ennek kapcsán csak úgy lehet említeni, hogy az említett csavart gyönyörűen kivitelezték. Oké, kaptok némi konkrétumot is.
Főhősünk, Ray, egy halott katona, amit egy titkos szervezet a szuper technológiájukkal nem csak visszahozott az életbe, de még fel is turbózták. Innen meg egyenes az út odáig, hogy Vin Diesel csak menjen előre gyilkoljon le mindenkit, aki csak az útjába akad.
Ennyit a konkrétumokról, mert ha többet írnék le, már spoilereznék is. Jöjjön most az a rész, amit a bevezetőben ígértem.
Tehát a sztori egyszerű. Mégis pont ezért jó is valamire. Ez a valami nem más, mint a tökéletes kikapcsolás. Mikor a médiából feszt csak a riogatás, félelemkeltés folyik 0-24-ben, jól jön egy olyan szórakozási forma, amihez bőven elég az, hogy ülünk a kanapén és bambán nézünk ki a hülye fejünkből. Hagyjuk, hogy a képernyőn pörögjenek az események és másfél órára elfejtünk minden olyan szarságot, ami egyébként a világban folyik.
Persze ez nem menti meg a filmet attól, hogy a stáblistához érve ne állapítsuk meg róla, hogy egy röhejesen ostoba filmet néztünk meg. A röhejnél tartva le kell még írnom azt is, hogy van egy előnye a Bloodshotnak. Egész jó humora van, amiből több is belefért volna, de nem vagyunk telhetetlenek.
Értékelés: 40/100 A látvány sokat ad hozzá, valamint kapott még pontot azért is, hogy egyáltalán megcsinálták, mert nem kevés bátorság kellett hozzá, hogy annyi rossz Valiant képregény adaptáció után bevállaljanak még egyet. Maradék pontot a néhol előtt poénokért kapta, valamint azért, mert a mostani időszakban lehetséges, hogy pont az ilyen szórakozásra van szükségünk. A levont pontok meg a fentiek alapján talán érthető.
IMDb: 5.7/10
MAFAB: 60
