Barna Borbála 
Forrás: A Halott Pénz hivatalos Facebook oldala
Már 14 éve annak, hogy Marsalkó Dávid elindította (az akkor még egyszemélyes) Halott Pénz elnevezésű projektjét, mely mára zenekarrá nőtte ki magát, méghozzá olyanná, ami egymagában megtölti a győri, a debreceni és a budapesti arénát is.
Gyakran mondják, hogy ha vannak irigyeid, akkor valamit nagyon jól csinálsz. Nincs ez másképp a Halott Pénz esetében sem: lehet őket utálni vagy szeretni, azt azonban senki sem tagadhatja le, hogy a pécsi zenekar az egyik legsikeresebb formáció jelenleg a magyar zenei piacon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy április 6-án teltház előtt léptek színpadra a Papp László Budapest Sportarénában. A magyar együttesek között ritkaságszámba megy az ilyen volumenű fellépés, így nem kérdéses, hogy Dávidék ezzel a mini-turnéval újabb szintet átléptek a karrierjükben.
A zenéjükkel tengerparti hangulatot megidéző Belau nyitotta meg az estét, kellemesen megalapozva a jó hangulatot. Ezután lépett színpadra a Halott Pénz az eddigi leghosszabb koncertet ígérve rajongóinak, s nem is okoztak csalódást, hiszen közel 2 óráig tartott a műsor. Voltak bennem kérdések (nem kételyek, inkább őszinte kíváncsiság) azzal kapcsolatban, hogyan fognak szólni itt azok a dalok, amikre eddig főleg fesztiválokon, szabadtéren tomboltam, de azt kell, hogy mondjam, az új környezetben is ötösre vizsgáztak. Az elmúlt évek összes nagyobb slágere felcsendült az Arénában, de hallhattuk a legújabb felvételek is, mint például a Valami Amerika 3 filmzenéjét, a „Mindenre ráveszel” és az „Ahol a május földet ér”címűeket, amiket eddig még kevésbé járattak be a fiúk élőben.
Bár ma már szinte senkinek nem okoz gondot az angol nyelvű dalszövegek dúdolása sem, szeretem a magyarul éneklő zenekarok koncertjein azt az igazán őszintén felszabadult tombolást, ahogy mindenki énekli a „Valami van a levegőben” elhíresült sorait. Szeretem azt az összetartozás élményt, amit egy-egy ilyen este nyújt.
Gyakran hallani, hogy a Halott Pénz rajongói főleg tini lányok, ám aki szétnézett a nézőtéren, láthatta, hogy mindkét nem és szinte minden korosztály képviselte magát. Annak ellenére, hogy a közönséggel inkább Dávid tartja és építi a kapcsolatot, míg Járai Márk „csak” az énekléssel járul hozzá a hangulathoz, mindkettőjük részéről érezhető az alázat és hála a rajongóik felé, hiszen – ahogyan azt el is mondták –, nélkülük nem tartanának ott ahol: jelen esetben az Aréna színpadán.
A turnéra megálmodott látványvilág (ledfal, konfetti, fények) mindenképpen profizmusra utal, azonban nálam sokkal inkább a libabőrös pillanatok koronázták meg az estét, mint amikor egy emberként énekeltük a zenekar Bergendy feldolgozását, a „Darabokra törted a szívem”-et. Azt hiszem, erre ők is sokáig emlékezni fognak.
