Vörös hajú uralkodónők a történelem viharában – Két királynő (Mary Queen of Scots, 2018)

Stuart Mária skót királynő élete, tragédiája, kapcsolata I. Erzsébet angol királynővel számtalan módon megihlette már a filmeseket. Most megérkezett a hazai mozikba a történet legújabb feldolgozása, melyben a tavalyi évben a legjobb női főszereplő Oscar-díjára jelölt Saoirse Ronan és Margot Robbie a Két királynő.

A filmes világot mindig is izgatta az a sajátos helyzet, amikor Anglia és Skócia trónján egy-egy fiatal nő ült egy igencsak zavaros és feszült politikai időszakban. A történetnek külön pikantériát adott az a szituáció, hogy a két uralkodó, Stuart Mária és I. Erzsébet unokatestvérek voltak…

Tartottam attól, hogy ez a történelmi film is tele lesz csatajelenetekkel, amelyekben levágott karok és fejek látványán keresztül akarja bebizonyítani a rendező újra és újra, hogy nagyon véres volt az a fekete középkor. A Két királynőben (Mary Queen of Scots, 2018) viszont mindössze egy rövid csatajelenettel találkozunk. Természetesen nem lehet és nem is kell elkerülni azt, hogy néhány jelenetben találkozzunk a középkori politika kegyetlen „elintézési” módjaival, a Két királynő azonban az emberi kapcsolatokon, viszonyokon, érzelmeken és vívódásokon keresztül hozza közel a nézőkhöz a sajátos történelmi szituációt. Azt az örök kérdést feszegeti, hogy miként viselkednek hatalmi helyzetben a nők, akiket természetes módon az érzelmeik is vezérelnek. A film ugyanakkor bemutatja azt is, hogy az egoista és hiú férfiak képtelenek elviselni azt, hogy nő uralkodik felettük.

A film képi világa híven tükrözi vissza a kor hangulatát. Életszerűek a gyönyörű tájakon, kastélyokban, várakban, termekben, szobákban játszódó jelenetek. A filmben kevés az akció, ellenben sok a párbeszéd, és közelről láthatjuk a színészek érzelemmel teli arcjátékát. Átérezhetjük azt, hogy a középkori uralkodó réteg az alattvalókhoz képest ugyan nagyon más színvonalú életmódot él, mégis folyamatosan a rettegés és a bizalmatlanság béklyójában vergődik.

Jót tett a történet legújabb filmes feldolgozásának az, hogy nő, azaz Josie Rourke rendezte, mert így sokkal hitelesebben mutatja be azt a folyamatot, amely a két királynő lelkében zajlik. A film szerint az érdekorientált környezet igyekszik kiirtani a nőkből azt az alapvető jellemzőjüket, hogy mélyek az érzéseik, és ezért árnyaltabban szemlélik a világot, mint a férfiak. Nem győzhetnek harcukban a királynők, és arra kényszerülnek, hogy megadják magukat a kíméletlen erőnek.

Az eredeti cím (Mary Queen of Scots) is azt jelzi, hogy ebben a filmben az abszolút főszerep Stuart Máriáé, akit a még mindig csak 24 éves – BAFTA- és Golden Globe-díjas, Oscar-jelölt – Saoirse Ronan játszik. A színésznő éretten, árnyaltan és minden hatásvadászat nélkül mutatja be a nézőknek az egyszerre erős és sebezhető Stuart Máriát. Margot Robbie Erzsébet királynőként kevesebb jelenetben kap lehetőséget, mint kolléganője, ám azokban megmutatja tehetségét. Kiemelném még Jack Lowdent, aki Stuart Mária férjének szerepét kapta, amellyel nagyon jól élt: színesen és meggyőzően játszik a filmben.

Josie Rourke olyan filmet rendezett, amelyből az is tanul, aki eddig nem ismerte az Angliában és Skóciában, a XVI. század közepén játszódó film történelmi hátterét. A rendező azonban a hatalmi játszmák mögött húzódó emberi oldalt is bemutatja. Méghozzá úgy, hogy egyszer sem engedi meg azt, hogy a néző kiessen a film ritmusából; fenntartja az érdeklődést a sűrű és hatásos jelenetek, párbeszédek és a színes képi világ segítségével. Josie Rourke a film legelején megmutatja ugyan a történelemből ismert szomorú végkifejletet, de ez nem jelenti azt, hogy nincs okunk feszülten és izgalmak közepette figyelni a mozivásznat.

Értékelés: 80/100

Mafab: n.a.

IMDb: 6,5