Anon Anon 
Megkezdődött az új színházi évad, ami megannyi új színdarabbal kecsegtet. Az egyik kötelező darab ezek közül Arnold Wesker: A konyha című művének Lengyel Ferenc által újraálmodott verziója a Pesti Magyar Színházban, ami az ország első audionarrációval is megtekinthető színházi előadása.
A Magyar Színház 2015/2016-os évadának első premierje nem kisebb mű lett, mint Wesker Konyhája, amely egy londoni étterem szakácsai, pincérnői és egyéb alkalmazottain keresztül mutat szociológiai görbe tükröt. Ebben a konyhában megtalálható minden típus nem, nemzetiség és világnézet tekintetében, így rengeteg a konfliktus, súrlódás a karakterek között. Pont ez a tiszta realitás teszi kortalanná a darabot, bár a mű röpke fél évszázada íródott, a problémák, amiket felvet, a mai napig relevánsak. A semerre se tartó élet, az álmokhoz való ragaszkodás, és a józanész vs. szív kérdése mindaddig lesz aktuális téma, amíg az ember ember. A darab egyik pikantériája, hogy harminc karaktert szerepeltet, akik közül egy hanyagolható sincs. A szereplők és történeteik úgy bontakoznak ki előttünk, mint az újonnan érkezett ír szakács, Kevin számára, akit rögtön bedobnak a mély vízbe. 
Egytől egyig alaposan kidolgozott karakterek, ebben az előadásban nincs felesleges szerep, mindenki valamit/valakit képvisel. Ezt a harminc színészt kellett úgy megkoreografálni a színpadon, hogy az előadás ne váljon kaotikussá a sok embertől, és természetesen senki ne legyen útban, ne ütközzön össze a másikkal, ha az nincs úgy megírva a forgatókönyvben. 
Ezt a feladatot csak nehezítette az enyhén megdöntött színpad, ami arra szolgál, hogy ugyanúgy látható legyen a leghátsó placcon dolgozó szakács, mint az első sorban serénykedő. Ezzel komoly kihívások elé helyezték a színészeket és színésznőket, akik közül nem egy magas sarkú cipőben futja végig az estét. Volt szerencsém végig járni a díszletet, és sportcipőben is kalandos volt úgy besétálni a konyhát, hogy közben ne kerítsen hatalmába az az érzés, hogy egy rossz lépés és menten legurulok a nézőtétbe.
A történet középpontjában Monique és Péter nem egyszerű kapcsolata, és az ezt körülvevő konfliktusok vannak, ami az egész konyha atmoszféráját belengi. Péter, a német bevándorló, egyáltalán nem könnyű eset lobbanékony természetével, amit csak tetéz a tény, hogy a lány nem hajlandó otthagyni férjét, és újabb abortuszon esett át, hogy megszabaduljon a törvénytelen viszony egy újabb égi áldásától. Emellett a konfliktus mellett még megannyi személyes és nemzetiségi összetűzés csapja fel fejét a gőzölgő tűzhelyek között, megannyi világnézet keveredik, mint a különböző ételek szaga.
Lengyel Ferencnek nem volt könnyű dolga, hiszen A konyha ikonikus darab volt annak idején, harminc éve a Magyar Színház történetében, amikor Zsámbéki Gábor színpadra vitte olyan legendás nevekkel, mint Básti Juli, Dörner György, Cserhalmi György, Kállai Ferenc, Máthé Erzsi, Szacsvay László, Bodnár Erika a teljesség igénye nélkül. A Lengyel féle újragondolás színészeinek is hasonló sikereket kívánok, bár már így is olyan Jászai díjas színészek játszanak benne, mint Tordy Géza, Balsai Móni, Hunyadkürti István, Fillár István vagy éppen Eperjes Károly, aki az étterem mindenben szabotázst látó tulaját játssza.
Remek darab, mely egyszerre jelent kikapcsolódást és gondolkodtat el mai rohanó világunkban, hogy mégis mi a fontos, és eszünkbe juttatja, hogy álmodni nem bűn, sőt, egyenesen ajánlott.
Képek: Pesti Magyar Színház
