Blackphoenix 
Idén jelent meg Császi Zsüliet első regénye, a Zeusz titkai. A Stílus és technika munkatársai régóta próbáltak már sort keríteni vele az interjúra, azonban a sok elfoglaltsága mellett – például mint futó- vagy versíró versenyeken való részvétel – csak most sikerült elkapniuk pár kérdés erejéig, hogy meséljen kicsit az írásról. Az írónővel Wágner Szilárd készített interjút.
Első regényes szerző vagy, ilyenkor elkerülhetetlen kérdés, hogy mikor fordult meg először a fejedben, hogy regényt írj?
Császi Zsüliet: Már nagyon korán, ha úgy vesszük. Már óvodás koromban annyira szerettem volna olvasni, hogy azt képzeltem, tudok is. Ezt úgy bizonyítottam be az akkori kispajtásaimnak, hogy a mesekönyvek lapjain lévő színes képekhez izgalmas történeteket kreáltam, melyeket ők mindig érdeklődéssel és kíváncsisággal hallgattak. Talán ekkor születtek meg az első „szerzeményeim”, és talán ők voltak az első „közönségem”. Papírra vetett gondolataim azonban csak kamaszkoromban láttak napvilágot, de onnantól kezdve nem volt megállás. Írásaim több mint másfél évtizeden keresztül csak versformákat öltöttek, különböző irodalmi folyóiratokban és antológiákban jelentek meg. 2018-ban jött el a nagy pillanat, amikor „Bárányfelhők közt libabőr” címmel megjelent első önálló verseskötetem.
Egy nap azonban történt valami. A rövid, ám velős irományokat kiegészítette egy hosszabb terjedelmű alkotás. A regény. Volt egy sztorim, és azt mindent félredobva gyorsan begépeltem. Elkezdtek élni a szereplők, és jöttek az újabb és újabb gondolatok.
Emlékszel, mi volt az, ami arra ösztökélt, hogy ne csak versben írj?
Császi Zsüliet: Igen, az oka a bennem megfogalmazódott mély gondolatok, és hozzá az előttem megjelent sztori volt, ami kerek egészben összeállt a fejemben. Ezt egy ültő helyemben megírtam, mindent félredobtam, és gépeltem. 29 oldal lett belőle. Aztán jött minden magától, ahogy írtam, elkezdtek élni a szereplők is. Én pedig elkísértem őket útjukon.
Mennyire volt más regényt írni?
Császi Zsüliet: Teljesen más világ. A vers önmaga egy mélység, ami nálam gyakran és gyorsan születik meg, ha jön egy gondolatszikra. A regényírás sokkal bonyolultabb, ott rá kell érezni, hol és mikor rejtsük el a mélységet, a mondanivalót. Ez a kemény meló benne. Viszont sokkal izgalmasabb. Egy író valahol minden szereplője érzését átéli, velük sír, velük nevet.
Milyen nehézségekbe ütköztél regényírás közben?
Császi Zsüliet: Komolyabb nehézségem nem volt, mert szaladtak a történések, éltek a karakterek. Inkább csak azt éreztem néha kihívásnak, hogy pontosan úgy és olyannak ábrázoljam a személyeket, ahogyan én látom őket. Bízom benne, hogy sikerült. Illetve, amit említettem is már, hogy a regényem mondandóját jókor, jó helyen illesszem bele. Bízom benne, hogy ez is kiérződik majd belőle.
Mit éreztél, amikor sikerült befejezni?
Császi Zsüliet: Izgatottságot, kíváncsiságot, hogy vajon az olvasóim mit fognak szólni, amikor az utolsó mondatot is elolvassák. Mi lesz, amit átadtam nekik, ami átment, mert nekem nagyon sokat adtak a szereplőim.
Ki volt az első, akinek megmutattad?
Császi Zsüliet: Első olvasóim a volt gimis magyartanárnőm, Szafián Zsuzsanna, aki a mai napig olvassa írásaimat, segíti utamat, és barátnőm, Szalma Betti. Igazából ők fogták a kezemet, végigkísérték a regény születését. Nélkülük, az ő támogatásuk és biztatásuk nélkül nem ment volna.
Említetted, hogy van egy versesköteted, a „Bárányfelhők közt libabőr”, és nemrég díjat is nyertél egy verseddel.
Császi Zsüliet: Igen, 2018-ban jelent meg a kötet. 2019. évben az Irodalmi Rádió által meghirdetett „Év jogász költője” díjat nyertem el, idén pedig második helyezést sikerült elérnem. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szárnypróbálgatók pályázatán pedig 2018-ban 3. helyezést értem el.
A regény írása közben írtál verset, amit a történet ihletett?
Császi Zsüliet: Igen, a regényben szereplő verset akkor írtam, amikor a történet azon részénél tartottam az írásban, ahhoz próbáltam gondolataimat versformába átvinni.
A Zeusz titkai után hogyan tovább?
Császi Zsüliet: Zeusz titkai folytatódik. Olyannyira, hogy egy trilógia lett belőle, aminek már kész a második és harmadik része is. Most pedig kicsit megpihenek, az elmúlt egy év terjedelmes regényírását sok-sok novella és vers sorozatos születése váltja.
Fülszöveg:
A menekülő főszereplő, hogy kitöltse az amnéziája miatt benne lévő üres teret, álnéven munkát vállal egy színdarab statisztájaként. Nem is sejti, hogy a Theatrum sokkal több, mint rejtőzködésének egy állomása.
Idővel minden szál – amit ő még nem képes átlátni – itt ér össze, és törekvését a múlt felidézésére régi szerelmének felbukkanása még jobban összekuszálja.
Amikor már úgy érzi, sikerülhet megtalálnia régi önmagát, és zaklatott menekülését egy időre elfelejteni, rátalálnak. De nem azok, akikre számított. Elárulták!
A fiatal orvosnőnek, aki korszakalkotó tudományos áttörést ért el a gyógyításban, egyszerre kell megküzdenie elfeledett múltjának megtalálásával és a számára ismeretlen üldözőkkel. Régi szerelmével való sorsszerű találkozása reménnyel tölti el, mégis döntenie kell:
Kiben bízhat? Kire számíthat?
A regény megvásárolható: https://smaragdkiado.hu/webshop/
Képek forrása: Smaragd Kiadó
