Warez 
Az osztag
Egy újabb év, egy újabb Star Wars epizód. 2017.12.14-én hazánkba is megérkezett a Rogue One: A Star Wars story (2016). Aki még nem hallott róla, az mélységesen szégyenkezzen. De ne tartson sokáig ez az érzet, elmesélem miről is van szó. A Disney tavaly hivatalosan is megerősítette, hogy minden éveben kapunk egy Star Wars epizódot, hat esztendőn keresztül. Ezekből minden páratlan évben megjelenő rész az új trilógiát bővíti és minden páros évben kapunk egy spin-off filmet. Ezek a mellékhajtások a SW univerzumot bővítik és kapcsolódnak az eddigi trilógiák történeteihez. A Zsivány egyes cselekménye az Új remény közvetlen előzményeit meséli el, az-az, azt a történetet, melyben „sok lázadó halt meg az információkért”. Legalábbis a negyedik epizódban így emlékeznek meg az áldozatokról, és a most megjelent filmben is hullanak a lázadók szép számmal.
Az igazi Star Wars univerzum rajongói tudják miről beszélek, mikor azt mondom, hogy Kyle Katarn történetének a kukába hajítása kicsit erős és merész lépés volt a Disneytől. Ez kétségeket vetett fel bennem is, már az első hírek kiszivárgása óta. Mikor a karakterek is terítékre kerültek a média cápák étlapjáról, akkor még nem tűnt fel, hogy egyes szereplők és helyszínek mennyire hasonlítanak a George Lucas-féle történetben megjelentekhez. Kyle Katarn helyére Cassian Andor (Diego Luna) került és kísérője Jan Ors helyett Jyn Erso (Felicity Jones) lett. A régi páros kőkeményen fenyegette a birodalmi bázisokat szabotőrként, de a mostaninak csak egy küldetés jutott. K-2SO (Alan Tudyk), pedig az elengedhetetlen robot a hajón. Persze gyorsan kibővült a három személyes osztag egy igazi szupercsapattá. A jedik ugyan elmaradtak, de megjelent egy érdekes karakter, aki tudta használni az erőt. Ő Chirrut Imwe (Donnie Yen), egy vak ember, akire barátja, Baze Malbus (Wen Jiang) vigyáz. Vagy lehet inkább fordítva, mindenesetre ők is egy elég ütős párost alkotnak. Ehhez az öt fős csapathoz csatlakozik végül Bodhi Rook (Riz Ahmed), aki birodalmi pilótából lett lázadó informátor.
De nem csak öten alkotják a Zsivány Egyes osztagot. A speciális csapat akkor áll össze, amikor a lázadók vezetősége nem képes egységes döntést hozni és titokban indulnak el, hogy megszerezzék a Halálcsillag terveit, melybe a tervező Galen Erso (Mads Mikkelsen) elrejtett egy hibát. A dán színésznek a kettős ügynök szerepét adták, aki egyszerre szolgálja ki a birodalmat és segíti a rebellis partizán háborút. Említést érdemel még a háborútól kissé megőrült Saw Gerrera (Forest Whitaker), aki szeparatistaként háborút indított a birodalmiak ellen, illetve Orson Krennic (Ben Mendelsohn), a birodalom megbízotja, aki a Halálcsillag építéséért felelt.
Szóval a karakterek nagyrészt megváltoztak, ahogy a történet menete is átalakult. Ezzel együtt a film lényege is. Ugyanis ezek a szereplők nem kispályás lázadozók. Ők bizony hidegvérű gyilkosok, akik sokkal terhelték már lelkiismeretük számláját a birodalom bukása érdekében. Ezeknek a szereplőknek nincs mit elveszíteniük, mert már mindenük oda lett. Van akinek a családja halt meg, valaki a látását is elvesztette, de mindannyiuknak elvették a jövőjét. Csak az az egy motivációjuk maradt, hogy Galen Erso lánya, Jin Erso, képes lesz megszerezni a tervrajzokat. Hogy miért pont ő? Ez egy fontos kérdés, mivel innen érthető meg a különbség a régi történet és az új között. Egy nüansz, de mégis fontos. Az, hogy Jin Erso a Halálcsillagot tervező Galen Erso lánya. A történet már nem csak az igazság és szabadság győzelmét tűzi ki célul a hazug elnyomás felett, hanem személyes üggyé teszi a harcot. Elvégre a munkálatokat felügyelő Orson Krennic fogja Galen. S míg a lázadók szolgálatába állt Kyle Katarn a birodalom mögött álló sötét erő hatalmát próbálja megdönteni, addig itt karaktereinknek csak az „Új remény” felélesztése a fontos. S mivel mind láttuk már a negyedik epizódot, elárulhatom, hogy ez sikerrel végződik. Azt viszont nem, hogy milyen áron tették meg mindezt.
Úgy vélem, hogy soha jobbkor nem lehetett volna ezt a filmet elkészíteni. Ma már a machiavellizmus teljesen általános érvényű az élet minden területén, bár igaz, ezt sokan negatív tartalmakkal töltik tele, de lényegében a magasabb rendű ügy érdekében elkövetett rosszat értsük az eszme alapjának. Ezt pedig nagyon ügyesen és életszagúan mutatja be a Zsivány Egyes. Valószínüleg ezt évekkel ezelőtt – mondjuk a második trilógia idejében – leforgatva, nem ezzel a tartalommal töltötték volna meg. De eljött a Disney ideje, ez jól megfigyelhető a szövegezésen, melyben ugyanazt a témát párszor kivesézik, kissé szájbarágósan, melyről Gufi jut eszembe mindig. Viszont egyáltalán nem zavaró módon, inkább csak a film után észrevehető, semmint közben. Mikor visszagondoltam a jelenetekre, csak akkor vált feltűnővé, hogy hányszor említik meg Galen Ersot és a Halálcsillagot a három órás mozi alatt.
A látvány, pedig tökéletes lett. Mi mást is várhattunk a művészi elemekbe oltott rombolás Mozartjától, Gareth Edwards rendezőtől. Olyan hangulatot kapunk az új Star Wras résztől, melyet az ötödik epizód óta, az-az 1980 óta nem láttunk. A díszlet, a CGI és a jelmezek ötvözték a régi trilógia elemeit az újjal, s ezáltal a mai szemnek kívánatosabbá tette a 36 évvel ezelőtt megjelenített atmoszférát. Ahogy bolygóról-bolygóra vándorlunk hőseinkel, egyszerre több szálon és ahogy a történet lassan kibontakozik, egy az egyben az ötödik részt idézte fel. Tudjátok, amikor a végén megtudja Luke, hogy Vader az apja és drámai nap lementében mentik meg barátai a haláltól, majd el is húzzák a csíkot a Bespinről. A Felhőváros gyönyörű látványa és a drámai történések összhangja az ami megadja ezt az érzést. És ugyanez van meg a Zsivány Egyes esetében is, ahol a drámából úgyszintén nincs hiány és a Galapagosra emlékeztető szigetcsoport – mely a plakáton is helyet kapott – ugyancsak gyönyörű környezet. És még csak nem is említettem azt a töménytelen mennyiségű fordulatot amelyek egyébiránt jellemzik a filmet. Nem, nem a történet fordulataira gondoltam, az viszonylag lineáris. Hanem olyan szereplők felbukkanásáról beszélek, akiket nem láttunk már majdnem 30 éve. De itt meg is állnék, mielőtt belevágnék a spoiler viharba. Annyit még hozzátennék, hogy ha a film maga nem is nyeri el valakinek a tetszését, akkor annak a személynek a megjelenése, aki az Eriadun bolygón született, majd a köztársaság bukása után az első nagymoff és később az első Halálcsillag parancsnoka lett, biztosan elnyeri sok rajongó tetszését, ahogy az Alderan szépségének megjelenése is. Talán így rébuszokban keveset árultam el a meglepetésekből, de lesznek még ezeken kívül is bőségesen.
Egy jó Star Warsot láthatunk, melyre érdemes volt várni. Ugyanezt a hetedik epizódról nem mondhattam el, igaz, arra vagy három évet vártunk, míg erre csak egyet. De az igazság az, hogy én személyesen már hat éve vártam Az erő ébredése filmet, és Kyle Katarn történetét már tizenkét éve. Részlet kérdés. De nem voltam csalódott, sőt, mikor kijöttem a vetítésről úgy éreztem, hogy ez lesz az egyik kedvenc epizódom. Persze nem szabad ilyen meggondolatlan kijelentéseket tenni, úgyhogy először látnom kell még egyszer. Meg még vagy százszor. Ahogy minden részt.
Értékelés: 88/100
IMDb: 8,3
Mafab: 84
