Erunder 
Ahogy azt a rövidfilmekről szóló írás bevezetőjében írtam, pénteken csak egy nagyjátékfilmet vetítettek. Egész pontosan az Entre deux trains című francia filmet, amit egy számunkra ismerős ember írt és rendezett.
Emlékeztek még Pierre Filmonra? 2017-ben az első ZSVF-en vele készítettünk interjút ebéd közben. Az idei fesztiválon vetítették hazánkban először új filmjét, ami egy romantikus dráma.
Az Entre Deux Trains ami magyarra fordítva annyi lenne, hogy beszállás két vonatra, nem véletlenül kapta azt az angol címet, hogy Long Time No See, ami ugye magyarul azt jelenti, hogy régen láttalak.
A zenész Grégoire és régi szeretője Marion összefutnak egy vonatállomáson. Csupán 80 percük van újraélni régi élményeiket, amit arra használnak, hogy egy hosszú sétát tegyenek a romantikusan festői Párizsi utcákon.
Így az egész film igazából egy hosszú séta története és a valódi események a párbeszédeken keresztül bontakoznak ki. Mindketten házasok, a néző mégis azért szurkol, hogy újra összejöjjön a két szerelmes, még akkor is, ha ez házasságtörést jelentene mindkettejük számára.
Alapvetően a romantikus filmek nagyon messze állnak tőlem, ezt mégis tudom ajánlani. Úgy humoros, hogy közben nem lesz bugyuta, életszagú és gyönyörű. Ha egy jó filmet kerestek, amiért a barátnőtök odalesz, vagy éppen fordítva, amitől a barátotok nem hányja el magát az édeskedésétől, akkor ezt nektek találták ki.
Értékelés: 70/100 Az egész produkció legnagyobb hibája, hogy a karakterek a dialógusokban egy sokkal érdekesebb történetet mesélnek el, mint amit látunk. Szívesebben néztük volna meg megismerkedésük történetét és nem újra egymásra találásukat, ugyanis előbbi izgalmasabbnak tűnik a párbeszédek alapján.
MAFAB: 76
IMDb: 7.4/10
