3. kihívás: Sosehol - Corn & Soda

3. kihívás: Sosehol

sosehol

Ez a könyv simán elment volna öt másik kategória teljesítésének, mégis a 16. kihívás mellett döntöttem, vagyis Egy könyv egy olyan írótól, akit kedvelek. Karácsonyra kaptam a könyvet, és nem bírtam vele várni, el is kezdtem olvasni január elsején. A Sosehol, mint Neil Gaiman néhány másik műve eredetileg a BBC számára készült, akik felkérték az írót egy televíziós sorozat megírására, ami műsorra is került 1996-ban – a terveim közt szerepel, hogy megnézem a közeljövőben, mi sült ki belőle -, ami Gaiman szerint nem lett feltétlenül rossz, mégse volt vele teljesen elégedett, így született újra a történet regény, majd képregény formában is.
NEVW_07_300-003_HD.480x480-75

Aki olvasott már Gaiman könyvet, tudja milyen profi a különböző népek mitológiájában, és tudását milyen mesterien használja fel műveiben, ezzel olyan világokat teremtve, amik minden feltűnés nélkül létezhetnének ismert világunk mellett vagy éppen megbújva abban. Ilyen világot mutat be a Sosehol is London városa alatt.
A történet főszereplője Richard Mayhew, aki Londonba költözik Skóciából – Gaiman valószínűleg magáról mintázta a karaktert -, ahol van egy tuti, bár unalmas munkája, egy menyasszonya, aki cérnán rángatja, egy lakása, mondhatni teljesen átlagos életet él. Ez persze megváltozik, amikor az utcán segít egy vérben tocsogó fiatal lánynak, akiről kiderül, hogy egy másik világból jött, ahol két bérgyilkos vadászik rá, akik már meggyilkolták egész családját. Richard így kerül Alsó Londonba, ahol olyan dolgokat tapasztal, amiket eddig csak gyerekmesékben látott, és persze ajtó – a bajba jutott, de közel sem életképtelen lány – mellé szegődik, egyrészt, hogy segítsen neki, másrészt, hogy visszakapja régi életét. Ugyanis aki Alsó London részévé vélik, az megszűnik létezni Alsó Londonban.
Két dolgot nagyon szeretek Gaimanben. Bár az esetek 90%-ban férfi a főszereplő, mégis mindig körbe van véve erős női karakterekkel, akikből ebben a könyvben is kapunk bőven. A másik, hogy nincsenek kifejezetten jó és rossz karakterek, gyakran bele tudjuk élni magunkat az éppen aktuális „rossz” helyzetébe, aki ebben a könyvben kifejezetten csattanósra sikerült.
Nem szeretnék fordulatokat elpuffantani, úgyhogy a történetről ennyit, Gaiman a megszokott profizmussal keveri a modern világ sajátosságait a mitológiával, ez esetben többel is, és megmutatja, hogy azok tudnak harmóniában élni egymással.
Tulajdonképpen a Sosehol egy fejlődéstörténet, a nyámnyila Richard Mayhew harcossá válik, Ajtó kislányból nővé, és a legnagyobb jó jelképe abszolút gonosszá jóformán a semmiért  (utóbbi kijelentésemet tessék elfelejteni, mert óriási spoiler a történet szempontjából).
Ugyanitt felhívnám a figyelmet,  hogy egy rádiós verzió is készült a könyvből nem semmi stábbal!
neverwhere

Ez is tetszeni fog...