8. kihívás: Álom doktor

Ezen a héten az éves könyvkihívás első tételét teljesítettük. Azaz elolvastunk egy könyvet, ami több mint 500 oldalas. Hogy melyik írással voltam én hajlandó ezt bevállalni, mint egy nem túl nagy könyvmoly? Természetesen kedvenc íróm, Stephen King legújabb regényéről van szó, az Álom doktorról, ami egy másik nagy közönségkedvenc King-regény, a Ragyogás folytatása. A cikkben a műről nem lesznek nagy spoilerek, szóval mindenki nyugodtan elolvashatja, csak apró, érdekes infókat csöpögtetek benne némi kritikával, hogy el tudjátok dönteni, el szeretnétek-e olvasni vagy sem.

Őszintén szólva természetesen nem egy hét alatt nyomtam le. Mint ahogy azt a kihívás bevezető cikkében írtam, tényleg nem vagyok egy nagy könyvrajongó, ezért a magyar oktatási rendszert hibáztatom, de amint ezt a könyvet elkezdtem, voltak olyan estéim, amikor éjjel egykor azon kaptam magam, hogy még mindig olvasok, és úgy voltam vele, hogy tudtam le kéne már feküdnöm, de csak még egy fejezetet elolvasok, mert különben megöl a kíváncsiság. Nos, ilyen hatással van King írása az emberekre, ezért is választottam őt a kihívás ezen tételének teljesítésére.

Az Álom doktor a Ragyogás folytatása, de azok is bátran a kezükbe vehetik, akik még nem olvasták az említett művet, vagy nem látták a megfilmesített változatot, amiből ne a Kubrickfélét nézzétek meg hanem a ’97-es tévéfilm változatot, mert az egyszerűen jobb, persze a könyv a legjobb.

Maga a regény ötlete, ahogyan az a könyv végén lévő szerzői jegyzetből kiderül, egy ’98-as dedikálási akción elhangzott kérdésből született meg, ami így hangzott, „Hallja-e, van valami elképzelése a Ragyogásban szereplő kisfiú további sorsáról?” Kingnek persze volt ötlete, és még milyen egy átkozottul jó ötlete volt.

A könyv elején kapunk némi betekintést a Ragyogás eseményeibe és azok utózöngéibe, majd a már felnőtt Dan Torrence kalandjain izgulhatunk. King visszatérő motívumai, mint a sanyarú gyerekkor és az alkoholizmus a történet szerves részévé válnak. Minden egyes elemnek megvan a maga szerepe és jelentése. Az Álom doktor talán nem a legijesztőbb horror történet, de a regény elején lévő sajátos realizmus képes gyomorszájon vágni az embert, majd ahogy a történet előrehalad, úgy egyre inkább fantasyvá válik, ám teszi ezt úgy, hogy nem szakad ki teljesen a valóságunkból.  Ez most így konkrétumok nélkül tudom, hogy furán hangzik, ezért néhány infót elárulok, de ezek nem fognak az olvasás élményén rontani. A felnőtt Dan a regény elején alkoholista, aminek kapcsán kapunk egy igen érzékletes képet egy másnap reggeléről, ami miatt talán néhány gyengébb gyomrú ember el is fogja okádni magát. Dan később elkezd kigyógyulni alkoholizmusából, amit King olyan szakszerűen ír le, hogy elgondolkoztam, lehet nem csak kutatómunka áll mögötte, hanem talán még némi személyes tapasztalat is. Ezeket a valóságos elemeket ötvözi az író a történetben olyan elemekkel, mint a ragyogás képessége, egy magukat Igaz kötésnek hívó lélekfaló szekta, és olyan szellemi párbajok, amiket csak King képes kitalálni. Így már talán érthetőbb, hogyan is értettem azt, hogy realista fantasy.

A valóság és kitaláció kapcsolata nem merül ki csupán ezekben. A történet egy olyan világban játszódik, ahol a mi világunk eseményei, mint a szeptember 11-i terrortámadás szintén megtörtént, sőt még szerepe is van. Továbbá olyan sorozatok, mint a Sons of Anarchy, amiben egyébként King szerepelt is, a Trónok harca, a Twilight és még számos más filmes alkotás említés szintjén laza utalások arra, hogy ez a kitalált világ mennyire közel áll a mi valóságunkhoz. A legérdekesebb mégsem az, hogy ezek a művek említve vannak benne, bár minden bizonnyal Dean R. Koontz jót röhöghetett, amikor mint sikeres horror írót megemlíti King a művében, hanem az, ahogyan a szerző a többi regényére rejtett el utalásokat a sorok között. Én most csak egyet lövök le, a többit vadásszátok ti le. Amikor az Igaz kötésről ír, említ egy várost ami gyakorlatilag a szektáé, ez a város pedig nem más mint Salem’s Lot.

A történet végéről pedig lenne egy személyes véleményem, amivel lehet, hogy sokan nem fognak egyet érteni. Sok King történettel szemben van olyan érzésem, hogy a lezárásuk nem az igazi. Ebben az esetben az utolsó két fejezet feleslegesnek érződik. Értem, hogy ezeknek a fejezeteknek egyfajta feloldás a célja, de mégis úgy érzem, hogy a végső csata volt az, ahol a regénynek vége kellett volna, hogy legyen.

Amit még fontos elmondani a könyvről, az a tökéletes fordítás. Az Igaz kötés az emberekben jelenlévő ragyogást, lelket, szuflának hívják, ami eredetileg „Steam”, azaz gőz volt, de valljuk be ez magyarul picit hülyén jött volna ki. Ott van továbbá a „redrum” felirat, ami angolul visszafelé olvasva  „murder’, azaz”gyilkos”, magyarul ugye ez sem működött volna ezért lett abból „kellögem”. Ezek azok az apróságok, amik hozzásegítenek minket a tökéletes King-élményhez, aminek segítségével több mint 500 oldalon úgy lehet átszaladni, hogy azt észre sem vesszük. Az író rajongó azt szokták mondani, hogy Kinget olvasni olyan, mint egy jó filmet nézni. A leírások, a karakterek jellemzései, ahogyan a gondolataikba bepillantást nyerhetünk mind azt az érzést keltik bennünk, hogy a történet megelevenedik a szemünk előtt.

Ahogyan a levehető papír borító belsejére került Margaret Atwood idézet is mondja, az Álom doktor egy „Tipikus King-koktél: minden benne van.” Ezt én sem tudnám szebben mondani. Ez a regény King beszippantható szuflája.