A Hang nélkül kimaxolja a jump scare-t - (A Quiet Place, 2018) - kritika - Corn & Soda

A Hang nélkül kimaxolja a jump scare-t – (A Quiet Place, 2018) – kritika

Tény, hogy a Hang nélkül (Quiet Place, 2018) nem egy fordulatos és bonyolult sztorit bemutató film, ahogy az is, hogy igazából csak egyetlen, már agyonhasznált filmes eszközt alkalmaz, ám ezt mesterien teszi, a története pedig azt példázza, hogy többre megy egy filmes, ha nem agyalja túl a dolgokat.Az a bizonyos eszköz, amelyre a bevezetőben is utaltam, nem más, mint a jump scare – ahogy azt a cikk címében is olvashatjátok. Persze mondhatjuk erre, hogy miért érné meg nekünk végignézni egy horrorklisét másfél órában, de ha kihagyjuk ezt a filmet, bizony valamivel kevesebbek leszünk.

Már csak azért is, mert már tervezik a következő részét, ami egyrészről annak bizonyítéka, hogy a mozikban eddig jól teljesített, másrészről pedig annak is, hogy az első rész van annyira jó, hogy kiérdemel egy folytatást.

A Hang nélkül alapját igazából egy mondatban le lehet írni, de ez abszolút nem hátrány, mivel a történet egyszerűségéből adódóan a rendezőnek, John Krasinskinek – aki egyébként főszereplője is a filmnek – lehetősége volt arra, hogy olyan horrort alkosson, amilyet már régen láttunk. Ez az említett alap egyébként annyi, hogy a Földet vak, de nagyon jól halló szörnyek lepték el, amik mindent megölnek, ami hangot ad, és ebben a poszt-apokaliptikus világban egy olyan szülői pár életét követjük nyomom, akiknek van egy siket lányuk.

Oké, nem egy egyszerű mondat volt ez, hanem többszörösen összetett, de amit írtam, így is áll, hiszen a sztori annyi, hogy a család megpróbál túlélni, ám természetesen folyton olyan akadályokba ütköznek, amelyek megnehezítik azt, hogy csendben maradjanak.

Ezt az egyszerűséget ugyanakkor kompenzálják az olyan húzások, hogy például már egyből a nyitójelenet után a szívéhez kap az ember, és nemcsak azért, mert ráijesztettek, hanem mert kapásból erős drámaiságot tolnak az arcába, amitől tényleg meghül benne a vér. A történet drámaisága innentől pedig csak folyamatosan erősödik, ahogyan a feszültség is, amit leginkább az ügyesen használt hangeffektek, illetve sokszor azoknak a hiánya kelt, hogy végül egy olyan jelenetben csúcsosodjon ki mindez, amelynél egyszerre borzadunk el és küszködünk a könnyeinkkel.

Nagyon spoilerezni nem szeretnék, mert bármit is árulnék el a film történetéről, illetve magáról a filmről, egyből elrontanám az élményeteket, ezért a cikk végén csak egy érdekes párhuzamra hívom fel a figyelmeteket. Komolyan mondom, még előzetest se nézzetek meg a filmből, legyen minden meglepetés! A popcornról viszont ennél a mozinál mondjatok le. A totál csendben iszonyat zavaró lesz a legkisebb zaj is, amit  ti is érezni fogtok, így a vásárolt pattogatott kukoricából alig fogtok enni.

De jöjjön az említett párhuzam! A Hang nélkül gyakorlatilag olyan, mint egy novella. Kevés szereplővel, kevés helyszínen, egyetlen fordulattal játszódik le a történet. A párhuzam viszont nem az irodalommal, hanem a filmes világban vonható, hiszen ugyanilyen volt A bűn éjszakája is, amelyben szintén egy család kálváriáját nézhettük végig. Ahogy azt bizonyára ti is tudjátok, annak is készültek folytatásai, amelyekben már eltértek az eredeti koncepciótól, úgyhogy most jöjjön egy jóslat. Még semmit sem lehet tudni a Hang nélkül folytatásáról, de biztosra veszem, hogy ők is eltérnek az első rész történetmesélési jellegzetességeitől, és egy nagyobb csapat kalandjait követhetjük majd végig azon a napon, amikor ezek a lényeg megszállták a bolygót.

Értékelés: 80/100 Hiányoltam a karakterek háttértörténetét és néhol sajnos bosszantóan előreláthatóak a jelenetek végkimenetelei, szerencséjükre minden másban hibátlan a film, és olyan élményt kapunk tőle, amely már régóta hiányzott a horror műfajából.

MAFAB: 88

IMDb: 8.0/10

Képek forrása: MAFAB, Paramount Pictures

 

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: