A jelenés (L’apparition, 2018) – Kritika - Corn & Soda

A jelenés (L’apparition, 2018) – Kritika

Nagymérvű drámai alkotás Xavier Giannoli legújabb filmje, A jelenés (L’apparition, 2018), amelynek cselekménye gyakorlatilag a keresztény és a pogány hitvilág ütközését, a megfogható és a megfoghatatlan ellentétét dolgozza fel egy fiatal lány titkokkal átszőtt történetén keresztül. Azon ritka filmek egyikét fogom most bemutatni, amely alatt végig azt találgatjuk, hogy a megannyi apró részlet miként fog a film végére összekapcsolódni.

Xavier Giannoli 144 perces drámája egy közel-keleti jelenettel indul, és ugyancsak közel-keleti képpel zárul, ezzel adva keretet a filmnek, amelynek cselekménye a vatikáni színtől eltekintve különben végig egy dél-francia faluban játszódik. A film mintha egy Dan Brown regény lenne, némileg keveri a katolikus egyházzal egybeszőtt misztikumot egy traumát átélt, háborús riporter kétségbeesett igazságkeresésével.

Forrás: mafab.hu

A cselekmény kiindulópontja, hogy a hegyek között megbúvó jelentéktelen faluban két évvel korábban egy séta alkalmával a 16 éves Annának (Galatéa BellugiSzívvel-lélekkel, 2016) megjelent Szűz Mária. Azóta zarándokhellyé lett a falu, és a rendőrség képtelen rendet tartani ott. A Vatikán ezért kanonoki eljárás keretében ki akarja vizsgáltatni a jelenés valódiságát egy külső bizottság segítségével, amelynek élére az újságírót kérték fel.A rendező, aki például a Marguerite – A tökéletlen hang, (Marguerite, 2015), a Superstar, (Superstar, 2012) és az Amikor énekes voltam (Quand j’étais chanteur, 2006) című filmeket jegyzi, Jacques, az újságíró figuráját kifejezetten a színésznek járó díjat is elnyerő Vincent Lindonnak írta, akivel hosszú ideje akart együtt dolgozni. Jacques Mayano a közel-keleti háborús övezetből barátját elvesztve tér haza, és mielőtt még a sokkból magához térhetne, a Vatikánból megkeresi őt a francia bíboros.

Forrás: mafab.hu

A film ezután az újságíró által a faluban megfigyelt és feltárt események, információk körül forog hét fejezetre bontva. Közben ismétlődő motívumként tér vissza Jacques-nál a barát elvesztése miatt átélt trauma – fülcsengés és fájdalom formájában. A film alatt a néző mindig valami árulásra számít, amikor is az álarc felfeslik, ez azonban sokáig várat magára. A film kétharmadáig semmi sem érezhető abból, mi lesz a végkifejlet. Utána ellenben érezhető bizonyos elhajlás.

Forrás: mafab.hu

Innentől kezdve egyre fokozódik a film elejétől már érezhető feszültség, az újságíró által feltárt egyre talányosabb információk kezdenek, mint a cseppek, egyre nagyobb pocsolyává nőni, amely egy idő után alakot ölt, és mi nézők, találgatni kezdjük, mire is kezd hasonlítani. Egyértelmű választ a film legvégén se várjunk. Az utolsó pár percben ugyan döntő fontosságú dolgok kerülnek napvilágra, ám mindenkinek magának kell eldöntenie, mi is az igazság.

Forrás: youtube.com

A film Dan Brown-jellege szerencsére nem fejlődik ki teljesen: nem jelennek meg titkos összeesküvők, sem a Sátán, sem gonosz papok, ellenben a rendező sejtet valami mást.  Elsősorban Borrodine atya viselkedését bemutatva, aki sokat profitál Annából; a mellette dolgozó Anton atya (Anatole Taubman) is mintha álnok kígyóhoz kezdene hasonlítani, aki az egész jelenségből egy világméretű online marketing szenzációt akar kelteni.

Forrás: lefigaro.fr

A film némileg összekapcsolja Anna és Jacques szomorú sorsát, akik egymásban rokonszenvre lelnek. A helyszínek egytől-egyig lenyűgözően járulnak hozzá a film nagyságához: a háborús övezet Jordániában (egyébként valódi menekülttábor), a Vatikán ismeretlen folyosói, a néma hegyek, áthatolhatatlan erdők, sebes vizű patakok az operatőr Eric Gautier remekbe szabott munkáját dicsérik. Lindon és Galatéa Bellugi játéka éppannyira drámai, mint a Borrodine atyát megformáló Patrick d’Assumçao-é tökéletesen pökhendi, vagy az Antont megszemélyesítő Anatole Taubmané tenyérbemászóan ellenszenves.

Forrás: lacroix.com

Ajánlom a filmet azoknak, akik kedvelik az elgondolkodtató történeteket, és nem feltétlenül bánják, ha a válasz nincs a szájukba rágva a film végén. Valamint azoknak, akik engedik, hogy olyan film befolyása alá kerüljenek, ami a sajátjuktól lélekben távoli problémákat firtat.

A film alapjául a Faussaires de Dieu (Joachim Bouflet) című könyve szolgált.

Értékelés: 85/100

IMDb: 6,6/10

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: