A lázadó (Insurgent, 2015) kritika - Corn & Soda

A lázadó (Insurgent, 2015) kritika

A lázadó (Insurgent, 2015) pontosan ugyanazt adja a közönségnek, amely A Beavatott után várható volt; kiszámíthatóság, végtelenül leegyszerűsített történet, néhány jó színész, akik sikeresen lehelnek életet az egydimenziós karakterekbe, egy-két logikai bukfenc, és az elmaradhatatlan lélegzetelállító speciális effektek. Robert Schwentke rendezésében ráadásul ezek az alapvető jellemzők csak még markánsabbá válnak, mint korábban. A lázadó

Már az első jelenetben értetlenül állok azelőtt, hogy Peter mit keres a Barátságosok között rejtőzködő Tris, Négyes és Caleb mellett. A Miles Teller által alakított ősellenség-figurának ugyanis esze ágában sincs megtérni, inkább rátesz még egy lapáttal a lány lelkét marcangoló bűntudatra. De mi mást is vártak tőle, ha velük tart?

A lázadó

Ám emellett az első jelenetek végre betöltik egy kicsit az űrt az öt kaszttal kapcsolatban; bepillantást engednek az idáig egyik legmellőzöttebb csoport hétköznapjaiba és értékrendjébe, amelynek tagjairól eddig csak annyit tudhattunk, hogy kedvesek, és nem sok vizet zavarnak. A Beavatottnál pörgősebb tempójú második részben azután hasonló módon felbukkannak végre a csoport nélküliek és az Őszinték is. Ez utóbbi két csoportnak össze kellene fognia a megmaradt Bátrakkal, ha el akarják távolítani Janine-t az útból. Akinek egyébként újabb célja kapcsolódik az Elfajzottak levadászásához; egy doboz kinyitása, amely a rendszer megalkotóinak üzenetét tartalmazza válság esetére. Nem túlságosan meglepő fordulat, hogy Tris a Number One legkülönlegesebb Elfajzott, akinek erre a legnagyobb esélye van (hiába halandzsázik Janine a valószínűségszámítást meghazudtoló esetről). Szintén nem üt túlságosan az sem , ahogyan a Műveltek kőszívű vezetője kihasználja a lány együttérzését, sem pedig a próbák, amelyeket teljesíteni kell a doboz kinyitásához, sőt, még az üzenet sem, amely a történet csattanójának szerepét lenne hivatott betölteni.  Ez utóbbitól támadhat egy kis Mátrix-után érzetünk, vagy eszünkbe juthat Putman Agyak a tartályban elmélete, de ezeken az asszociációkon kívül semmi világrengetőt nem kapunk.

A film azonban valami miatt mégis nézhető, sőt megkockáztatom, hogy többször nézhető. Ez elsősorban a színészi játéknak köszönhető; ha figyelmen kívül hagyjuk Shailene Woodley és Theo James közös jeleneteit, akik inkább testvéreknek látszanak egymás mellett, mint szerelmespárnak, a fiatal színésznő igazán őszintén alakítja a megzavarodott lányt, akit megviselnek a háborúval együtt járó veszteségek, és aki folyamatosan küzd magával, illetve saját kiválasztottságával. Woodley képes elhomályosítani a történetben lévő zavaró elemeket, és még az Őszinték igazságszéruma nélkül is elhisszük neki, hogy mindaz, amin Tris átmegy, valódi. Miles Teller miatt is megéri megvenni a mozijegyet, aki viszont a mindenkin gátlástalanul átgázoló, érzéketlen Petert alakítja igazán mesterien. Ráadásul ez a végletekig érdekember karakter az egyetlen, aki képes valamiféle meglepetést okozni.

A lázadó

Hasonlóan mozivászon elé szegező hatásuk van a speciális effekteknek, amelyeknek a második filmben a már kialakult harci készültség miatt nagyobb tér jut, mint az elsőben. Van itt minden, ami csak kell; vonatra felugorva menekülés, ultramodern fegyverekkel lövöldözés, repülő, égő házból való mentőakció. Ráadásul az akciójeleneteken kívül ott van a fejlett technika különböző hátborzongató és gyomorforgató eszközeinek rendkívül változatos kelléktára. Gyakran halljuk az “Éhezőkviadalakoppintás” kifejezést a Beavatott sorozattal kapcsolatban, aminek nyilván van is alapja, de ezen az egyetlen ponton a Divergent a maga  rémséges agymosó- és szimulációs szérumtartalmú lövedékeivel  rafináltabb és fantáziadúsabb, mint a Hunger Games.
A lázadó

Sajnos a széria harmadik része, A hűséges sem fogja megúszni a mostanában kötelező kaszabolást, amely a kasszasiker filmek elkerülhetetlen végzetévé vált… Legalább lesz mire várni 2016-ban és 2017-ben is. Engem ugyanis A lázadó – minden hibája ellenére – kíváncsivá tett a lezárásra, és arra, hogy mi van azon a bizonyos falon túl. Összességében ugyanaz mondható el róla, mint A beavatottról; a filmes eszközökkel viszonylag sikeresen lehet menteni, ami menthető a csapnivaló regényből, de igazán eredeti alkotást nem lehet belőle kihozni.

Értékelés: 73/100

IMDb: 6,3

Mafab: 65%

 

Ez is tetszeni fog...