A női lélek színei - Interjú Nemes Zsófiával és Bakonyi Jusztinával - Corn & Soda

A női lélek színei – Interjú Nemes Zsófiával és Bakonyi Jusztinával

Nemes Zsófia koreográfussal, a PR-Evolution Dance Company társulat vezetőjével, és Bakonyi Jusztina táncművésszel beszélgettünk az …és fehér című táncelőadás kapcsán.

…és fehér című előadás
Fotó: Mészáros Csaba

Corn&Soda: Mit tudhatunk az …és a fehér című táncelőadásotokról? A bemutató szövege elég sejtelmes.

Nemes Zsófia: Ennek az előadásnak 2012.  márciusában volt a bemutatója a Művészetek Palotájában a Tavaszi Fesztivál záró estéjén. Az eredeti ötlet alapján egy kb. 10 perces etűdre gondoltam, de a próbafolyamat alatt kiderült, hogy több van ebben, így 40 percesre bővült. Maga az ötlet annyi volt, hogy a női lét érzéseit mutassuk be, jelenítsük meg, használva a színek kifejező erejét is, a feketétől elindulva, hogy eljussunk a fehérig. Az előadás bemutató szövege azért nem igazán konkrét, mert inkább érzetekhez kapcsolódik, tehát nincs valódi történet. Érzelmeket és állapotokat tükröz vissza az előadás, melyek ábrázolását a színek segítik.

A színek milyen állapotokat jelképeznek?

N.Zs.: A fekete a minket körülvevő világot, amiben rohanunk, zakatolunk, nap, mint nap, mint egy gyárban, amiben a nőknek férfiként kell viselkedniük az elvárásokhoz alkalmazkodva. A következő fázisban a színek az egyéniségeket jelképezik, ez a rész a női minőségekről szól elsősorban, a különböző karaktereket bemutatva. Az előadás végén az egyöntetű fehér jelenik meg.

A fehér a tisztaság jelképe?

N.Zs.: Vagy annál több.

Jusztina, te melyik jelentben vagy látható?

Bakonyi Jusztina: Az elején és a végén a csoportban, és a köztes részeknél én is egy „színes” karaktert formálok meg. Egy kissé „zizi” nőt. Nehéz megfogalmazni mi is pontosan ez a zaklatottság, örökös menekülés valami idegen elől. Szerintem ez a valami én vagyok, ami elől menekülök, de közben keresem is önmagam.

Bakonyi Jusztina
Fotó: Mészáros Csaba

Ez egy felújított előadás?

N.Zs: Igen, ősszel felújítottuk, és most újra előadjuk. Jusztinára visszatérve: az ő szerepének viszonylagosan nagyobb íve van, mint a többieknek. Ő az, aki felfedezi, hogy az a világ, amiben rohanunk, az nem biztos, hogy neki jó, mint ahogy egy ketrecbe zárt vadállat sem érzi jól magát. Zaklatottság van benne, mert nem találja a helyét, nem érzi magáénak a mai világot.

A Nemzeti Táncszínházban próbáltok, és hol lesz az előadás?

N.Zs: A DEPO-ban lesz, a Budapest Táncszínház bázisán. A hely még nem annyira bejáratott, mint befogadó hely, csak pár éve vannak ott előadások. A Nemzeti Táncszínház egyelőre főleg a még be nem mutatott előadásokat, tehát a premiereket fogadja be, illetve azok játssza tovább. Folyamatosan építik a műsort.

Az előző PR-Evolution bemutató Magritte – Felhőember címmel nem régen volt a Nemzeti Táncszínházban. Milyen volt a fogadtatása?

N.Zs.: Általában nagyon szerették, pozitív visszajelzéseket kaptunk. Legutóbb e-mailen keresztül kerestek meg, hogy mikor és hol lesz látható újból.

Jusztina, hogyan kerültél a PR-Evolution társulatához?

B.J.: Tavaly nyáron voltam egy próbatáncon, amit a Zsófiék szerveztek. Jelentkeztem hozzájuk a tanulói programra. Kezdetben tréningre jártam, aztán Zsófi megadta a lehetőséget arra, hogy bekerüljek egy darabba, majd sorban egyre több szerepet kaptam. Nagyon hálás vagyok neki, hogy a belém vetett bizalmat megkaptam.

Hol tanultál, táncoltál eddig?

B.J.: Oroszlányban születtem, már gyerekként is örök mozgó voltam, akiben sosem fogy ki az elem. A családunkban mindenki aktívan sportol valamit. Kezdetben én is úsztam, futottam, atletizáltam, télen pedig síelni jártunk. Egyszer egyik barátnőm elcsábított egy táncórára, így kerültem kapcsolatba a tánccal. Oroszlányban kezdtem el 9 évesen modern balettozni a Silhouette Balettnél, belecsöppentem ebbe a világba, és ott is ragadtam. Nyolcadik után még nem voltam elég bátor, hogy elköltözzek otthonról. Gimnáziumban döntöttem el véglegesen, hogy a tánccal szeretnék foglalkozni és felköltözök Budapestre. Három éve jelentkeztem a Magyar Táncművészeti Egyetemre, pár hét múlva fogok államvizsgázni. Minden erőmmel azon leszek és vagyok, hogy ezt csinálhassam hivatásszerűen.

Nagy váltás lehetett Oroszlányból Budapestre kerülni.

B.J.: Rettentően nehéz volt, főleg az első év. Nagy volt a kontraszt, mivel egy kis városból költöztem fel a mindig eseménydús fővárosba. Hirtelen teljesen magamat kellett ellátnom. Oda kellett figyelnem az étkezésre, a megfelelő mennyiségű pihenésre, és persze a testi fejlődés mellett a szellemileg is meg kellett erősödnöm. Elég nagy kihívás volt, de úgy érzem ez kellett igazán nekem.

Bakonyi Jusztina
Forrás: Bakonyi Jusztina
Fotó: Gálosi Gergely

Meg tudjátok oldani az egyeztetést Zsófival a tanulás mellett?

B.J.: Zsófi igyekszik úgy alakítani a próbákat, hogy mindenkinek jó legyen, ami sokszor elég nehezen megy.

Zsófi, akkor nem egyszerű a szervezés.

N.Zs.: Nem, erről nem akarok beszélni. 🙂 Maximum a pszichológusommal. 🙂

Megértem. Jusztina, hogy viszonyulsz a társulathoz?

B.J.: Nagyon jól érzem itt magam. Sokat tudok technikailag fejlődni, és fontos az számomra, hogy egy olyan társaság alakult ki, ahol önmagam lehetek. Akármennyire is szereti az ember a szakmáját, ha minden nap száját húzva indul el munkába, annak semmi értelme. Mérhetetlenül fontos, hogy olyan emberek dolgozzanak együtt, akik segítik egymást, nem pedig a mélybe tiporják a másikat. Így minden könnyebb és eredményesebb.

Zsófi, figyelsz arra, hogy ne legyenek negatív mentalitású tagok a társulatban?

N.Zs.: Ez belső törekvés, nem eszerint választom ki őket, mert elsőre ez nem derül ki senkinél. A mostani nagyon jó csapat.

Jusztina, az …és fehér című előadásban a nőiesség kifejezése van előtérben. Ezeket ki tudod táncolni magadból?

B.J.: A napokban mondtam Zsófinak, hogy nagyon szeretem a darabjait, de ez a kedvencem. Technikailag is magas szinten van, miközben érzelmileg nagy töltetet hordoz. Nagyon oda kell figyelni, hogy bekerüljek abba a lelki állapotba, ami által elő tudom adni. Ez az előadás jobban igénybe vesz, mint a többi. Nekem ez kihívás, de közben nagyon szeretem csinálni. Jobban oda kell figyelnem az érzelmi állapotomra, mint más előadásoknál. Természetesen más előadásoknál is van belső munka, de ez erősebben megdolgoztat. Talán azért, mert ez nem egy konkrét témára épül, hanem kizárólag az emóciókra.

…és fehér című előadás
Fotó: Mészáros Csaba

N.Zs.: Minden előadásunkban fontos az állapot, így ebben az előadásban is nagyon lényeges, hogy a táncos ezt tudja közvetíteni. Természetesen minden táncosnak más és más állapot jelent nagyobb kihívást.

B.J.: Nem egy hétköznapi állapot, miközben mégis. Ez az az állapot, ami mindenkiben benne van, csak éppen elnyomjuk. A lelki mélységekbe kell lemenni, ami nem könnyű.

És a vége, a „fehér rész”, az milyen állapot?

B.J.: Lehet, hogy könnyebbnek tűnik, mert minimál mozgás van benne, és szinte teljesen az állapotra kell figyelni, amit én természetfelettinek hívnék. A teljes jóság és a béke állapota. Nem lehet pontosan megfogalmazni. Talán angyali? Mennyei?

N.Zs.: Ezért nincs is konkrét leírása az előadásnak, mert nehéz ezeket a megéléseket visszaadni szóban. Ha a táncosok el tudnak jutni teljesen azokba az állapotokba, amit Jusztina említett, akkor megszületik az, amit szeretnék bemutatni. Nagyon érdekes és izgalmas dolog, hogy milyen az, ha ilyen állapotba visszük el a nézőt. És persze a táncosoknak is az.

Bakonyi Jusztina

Lehet érezni az aktuális közönség reakcióját, és szoktatok előadás közben ehhez alkalmazkodni?

N.Zs.: Lehet érezni, és szerintem tudat alatt minden táncos reagál rá. Van olyan, hogy egy jelenetet begyorsítunk, mert érezzük, hogy az éppen nem hat úgy. Ha például humor van az előadásban, akkor nagyon egyértelmű a kölcsönhatás. A nevetésnél nagyon erősen elindul az interakció, jobban kialakul a nézők és a táncosok között a kapcsolat. Ez szinte minden előadásnál működik, és ez nagyon jó dolog.

B.J.: Mi nem tudunk úgy kitekinteni a nézőkre, mint a színészek, ha azt tesszük, már régen rossz, mert akkor biztos nem vagyunk a szerepben. Ha humoros darabot adunk elő, az valóban ad egy pozitív lendületet, ha észleljük, ahogy felkacagnak. Viszont mégis, mint néző és előadó össze vagyunk kapcsolódva, mert ha éppen azt érezzük, hogy csökken a figyelem, akkor tényleg van az a „begyorsítás”, hogy legyünk túl hamarabb rajta.

Nektek fontos a humor?

N.Zs.: Ebben az előadásban most pont nincs humor, de én nagyon fontosnak tartom. Azt gondolom, és nekem az már nem elég, hogy csak földbe döngöljük a nézőt, és nem építjük újra, hogy amit nap, mint nap érzünk a bőrünkön, csak azt tegyük csak fel a színpadra. Mi ennél többet szeretnénk.

B.J.: Szerintem is fontos, hogy legyen feloldás. Sokkal rosszabb a nézőnek és az előadónak is az, ha egy nyomasztó darabot ad elő vagy lát, mert akkor nem pozitív töltettel megy haza, hanem űrt érez magában. Utána azt érzi, hogy az előadás nem adott neki, hanem lelkileg lejjebb nyomta a hétköznapokban. Szükség van a felszabadító érzésre, muszáj, hogy valami feloldozzon, és utána azt érezze a néző, hogy kicsit is kiszakadt a mókuskerekéből.

N.Zs.: Függ a táncos személyiségétől is az, hogy mit és hogyan akar megmutatni, kisugározni. A művészi közlés erősen szubjektív dolog, és befolyásolja az előadás kicsengését.

Milyen előadásokat terveztek a jövőben?

N.Zs.: Jön hozzánk Zágrábból Andreja Andric koreográfus, vele fogunk egy hetet dolgozni, és összerak egy etűdöt a csapatnak. Van sok tervünk, de az még képlékeny, hogy mikor lesznek a bemutatók.

Mikor láthatjuk és hol az …és fehér című előadás?

N.Zs.: Június 19-én 20 órakor a DEPO-ban, a IX. Kerület, Koppány utca 15. szám alatt.

Köszönöm nektek a beszélgetést.

Ez is tetszeni fog...

Hozzászólások

  1. […] A női lélek színei – Interjú Nemes Zsófiával és Bakonyi Jusztinával Bakonyi JusztinaNemes Zsófia […]