A vektorgrafika és a nyolcvanas évek reneszánsza egy könyvben - Corn & Soda

A vektorgrafika és a nyolcvanas évek reneszánsza egy könyvben

Bár már nem újdonság, érdemes elidőznünk egy pillanatra Ernest Cline Ready Player One című könyve mellett. A nagy sikert aratott film papír-tinta alapja talán idegen lehet azok számára, akik a CGI-vel felpumpált képsorokban vesztek el. Cline története az ami: a nyolcvanas évek popkultúrájának reneszánsza a 21. században.

Cline 2045-öt – mint ahogy az a legtöbb, a jövő történetét mesélő könyvben már megszokottá vált – közel sem ideálisnak írja le. A ma figyelmeztetései a klímaváltozásra, az értelmetlen öldöklésre vonatkozóan süket fülekre találtak. Ennek eredményeképp a jelen problémái hatványozottan jelennek meg. Hajléktalanság, éhezés, háborúk, a jégsapkák olvadása.

Az emberiség pedig – mint már eddig is annyiszor – a megoldások helyett kiskapukat kerestek. És bár nem erre a célra jött létre a csodálatos virtuális tér, az OASIS, pontosan ezt kínálta fel, miközben a valóságban az említett problémák csak súlyosbodnak.

Az így kialakult új életmód lényegében az az élettér, ahol az embernek érvényesülnie kell. De természetesen pénz nélkül az esélyek meglehetősen gyatrák.

És bár kicsi az esélye, hogy a jövő éppen így fog alakulni, az emberiség passzív hozzáállása a ma még kevésbé fenyegető jelenségekhez nem kevésbé gyászos perspektívát vetít előre.

A főhős, Wade, vagy másik nevén Parzival karaktere nagyon is életszerű. Bárminemű támogatás nélkül kénytelen boldogulni a virtuális farkasok világában. Nem támaszkodhat másra, csak képességeire, leleményére és a kevesekre, akiket barátainak nevezhet. A történet során csak a dramaturgia követelményei miatt sejthetjük, hogy küldetésükben végül sikert aratnak.

Külön érdekesség, hogy a 13. századi dalnok és regényíró, Wolfram von Eschenbach Parszifálja (az Arthur mondakör látnoki képességekkel rendelkező lovagja) érdekes párhuzamokat mutat a történettel. Igaz, itt nem a Grál a cél, hanem Halliday Húsvéti Tojása, ami egyben az OASIS maga.

Art3mis, H, Daito és Shoto figurái hasonlóan kidolgozottak, egyenként különböző gondolkodásmóddal és személyiséggel, ami nem egyszer izgalmas konfliktusokhoz vezet a sztori folyamán.

Ami pedig a környezetet illeti, sokkal nagyobb hangsúly kerül az „őskövületnek” nevezett játékokra, konzolokra. Fura pikantéria egy a Mátrixhoz hasonló világban találkozni olyan klasszikusokkal, mint amilyen a Commodore 64, az ATARI 800XL, vagy a TRS 80 Color Computer 2.

Nem kevésbé különös olyan slágerekre bukkanni, mint amilyen a Beds are burning a Midnight Oil nevű együttestől.

És hogy kiknek lehet érdekes a könyv? Azt leszögezhetjük, hogy nemcsak azok élvezhetik maradéktalanul, akik fiatalsága a vektorgrafikás videojátékok és a D&D világában telt.

A Steven Spielberg nevével fémjelzett alkotás pedig akár kiegészítője, akár koronája lehet ennek a regénynek.

Ez is tetszeni fog...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian