Ajánló: Pillanatfelvétel az Átrium Film-Színházban - Corn & Soda

Ajánló: Pillanatfelvétel az Átrium Film-Színházban

Donald Margulies „Pillanatfelvétel” című műve Budapesten a Lepkegyűjtő Produkció és az Átrium Film-Színház közös munkájaként jött létre a Teátrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével. A Horgas Ádám által rendezett darabot ajánljuk azoknak, akik egy szórakoztató – mégis elgondolkodtató darabra vágynak.

Kiss Kriszti fotója

Kiss Kriszti fotója

Ahogy leülünk a nézőtéren, elénk tárul a Horgas Péter díszlettervező által megálmodott brooklyn-i lakás. Majd mikor kialszanak a fények, a színpadon hatalmas kivetítő vászon jelenik meg. Csupán néhány képkocka az egész felvétel, egy robbantásról a Közel-Keleten. Innen tér haza a darab elején a fotós Sarah súlyos sérülésekkel. Párja, az újságíró James kíséri őt haza lakásukba, s körülveszi őt már-már túlzásba vitt kedvességgel, rajongással és figyelmességgel.
A darab egyik zsenialitása, hogy apránként, folyamatosan csepegteti nézőinek az információkat. Szép lassan, mintha csak kirakóval játszanánk, úgy áll össze bennünk a két főszereplő története. Megtudjuk, hogy a páros már nyolc éve együtt van, és életük eddig szinte folyamatosan az utazásokról és a munkáról szólt. Azonban a történtek miatt a rehabilitáció idejére otthonuk fogságába estek. Kiderül, hogy míg Sarah begipszelt lába és sebhelyes arca miatt fizikai, addig James lelki fájdalmakkal küzd. A férfi ugyanis összeomlott a személyesen átélt robbantások után. Az ember azt gondolná, a pár egymásra támaszkodva küzd majd a felépülésért, ám mégis azt érezhetjük, hogy szinte fagyos a légkör kettőjük között.

Kiss Kriszti fotója

Kiss Kriszti fotója

Pokorny Lia és Bereczki Zoltán remek játékának köszönhetően megfejtjük a karakterek jellemét, és hogy miért van halálra ítélve kapcsolatuk. A nő karrierista, törtető, akinek élete a munkája és az utazás, egyszerűen nem tud megnyugodni, ha lekötik. A férfi pedig munkájának szeretete ellenére belül mégis otthonra, stabilitásra és békére vágyik – habár sokáig önmaga elől is titkolta. Mi történik akkor, ha két ennyire különböző ember mégis megpróbálja összekötni az életét? Nos, semmi jót nem jósolhatunk nekik. Sarah igyekszik James kedvéért felvenni magára a klasszikus női szerepeket, ám a végeredmény borítékolható. A nő végül kimondja azt, amit mindannyian tudtunk. „Ez nekem nem megy”. Az a fajta kapcsolat az övék, amit szinte fájdalmas nézni. Boldog pillanataikban láthatjuk, hogy nem a szerelem hiánya okozta a szakítást. Épp azért, mert annyira szerették egymást, mindketten próbálták magukra erőltetni a másik vágyait.
Ebben a keserédes szerelmi történetben csatlakozik hozzájuk régi barátjuk, a képszerkesztő Richard és fiatal szerelme, Mandy is. Ő az, aki megtestesíti Sarah tökéletes ellentétét. A lány ártatlan, naiv, minden álma a családalapítás. Persze dolgozik, de karrierje nem jelent számára sokat, gyermeke miatt feladja. Ez az, amire James is vágyna, s ez magának Sarahnak is nyilvánvaló.
A két órás darab alatt mindenki töprenghet az emberi kapcsolatokon, és azon, hogy kinek mit is jelent a boldogság. Ahány ember, annyiféle elképzelés van arról, hogy mit szeretnénk kihozni az életünkből. Egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, valami azonban közös bennük: mindenkinek azt kell választania, ami boldoggá teszi. Bármi vagy bárki is az.

Kiss Kriszti fotója

Kiss Kriszti fotója

Persze nem csak a kapcsolatokról szól a Pillanatfelvétel. Természetesen hangsúlyos szerepe van annak is, hogy Sarah a közel-keleti háborús övezetben fotózott. Hogyan reagáljon az ember a szörnyűségekre, amelyek épp a világban zajlanak? A nő azt vallja, neki kötelessége menni, és fotózni. Meg kell mutatnia, hogy miféle embertelenségekkel találkozik. Nem fordíthatjuk el a fejünket. Ebben is Richard fiatal felesége lesz a nő ellenpólusa. Kurta Niké tökéletes a szerepre, nagyon jól áll neki az ártatlan, tiszta, bájos, kicsit naiv Mandy szerepe, aki viszont úgy gondolja, kegyetlenség fotót készíteni efféle fájdalmakról, és szenvedésről. Sőt, a fotósok és videósok kötelessége inkább a segítség lenne. Felmerülhet bennünk is a kérdés, a dilemma. Hol van a határ egy fotós munkájánál? Meddig mehet el egy riporter? Ez az a kérdés, ami a darab egyik legfontosabb jelenetét hozza el számunkra. Sarah egyik hajnalban felriad, s elmesél egy történetet Jamesnek, amit eddig még senkinek sem mondott el. Épp egy robbantásnak volt szemtanúja, amikor gondolkodás és ész nélkül rohant a helyszínre, és elkezdte fotózni a sebesülteket, a halottakat. Ekkor rohant felé egy anya, aki épp akkor vesztette el gyermekét, és ordított vele, hogy hagyja abba a fotózást, neki ott semmi keresnivalója sincs. De Sarah nem mozdult, mert úgy érezte, neki ez a feladata.
A „Pillanatfelvétel” tehát nem egy olyan darab, amit a színházból kilépve már el is tud engedni az ember. Persze sokat nevetünk rajta, de közben szépen lassan rengeteg okot ad nekünk az elgondolkodásra is.
A darab végén Pokorny Lia kiáll a színpad közepére a fényképezőgépével, s a nézőkre fókuszál. Egy kattintás, és már vége is.

Szereplők:
Sarah – Pokorny Lia
James – Bereczki Zoltán
Richard – Seress Zoltán
Mandy – Kurta Niké

Fordította – Zöldi Gergely
Rendező – Horgas Ádám
Rendező munkatársa – Kántor Nóra
Maszk – Rausch Bernadett
Zene, videó – Horgas Ádám
Díszlettervező – Horgas Péter
Jelmez – Holdampf Linda

 

Ez is tetszeni fog...