Alkalomadtán – Interjú Hegyi Barbarával - Corn & Soda

Alkalomadtán – Interjú Hegyi Barbarával

A 88. Ünnepi Könyvhét kapcsán sikerült Sopronban a Széchenyi Könyvtárban találkozunk Hegyi Barbara Jászai Mari-díjas színésznővel, aki egy író-olvasó találkozóra érkezett a leghűségesebb városba. Alkalomadtán című szakácskönyvével kapcsolatban beszélgethettünk vele.

forrás:moly.hu

Zaphirus: Az Alkalomadtán a második gasztronómiával foglalkozó kötete. Hogyan született meg ez a könyv?

Hegyi Barbara: Úgy alakult, hogy az első könyvnél nem volt megírva egyetlen recept sem. Elkezdtem összeírni, hogy nagyjából milyen ételek fognak benne szerepelni, és egyszer csak ott tartottam, hogy valóban le kell őket írni. Meg kellett számolni, le kellett mérni mindent. Dekára pontosan, hogy a könyvet olvasva jól el lehessen őket készíteni. Nagyon gyorsan, nagyon sok receptet kellett összehozni. Ez annyira tanulságos volt, hogy onnantól kezdve bármikor ettem valamit, azt leírtam. Amikor a kiadó telefonált két évvel később, hogy megpróbálhatnék még egy szakácskönyvet kiadni, addigra már megvolt a könyv fele. Mindez abból a páni félelemből adódott hogy ezt még egyszer ne kelljen végigcsinálni. Ezért le voltak írva már jó előre receptek, szépen kiszámolva mihez pontosan mennyi hozzávaló szükséges. A kérdés az volt, hogy mi legyen a vezérfonal. Arra jöttünk rá, hogy sok gondot okoz az alkalmakra készülőknek, hogy mi legyen egy-egy menüsor. Hideg előétel, meleg utóétel? Leves, főétel, desszert? Ez stresszhelyzetet teremthet egy születésnapra készülve, vagy ha váratlan vendég toppan be. Én ezekre az alkalmakra teszek menü-javaslatokat. Illetve azok az izgalmas ételek szerepelnek a könyvben, amikkel például Amerikában találkoztam. Nagyon sok receptet kaptam a kezembe, amiket csak tovább csiszoltam. A két könyvben így összesen 280 recept gyűlt össze.

Zaphirus: Mi volt az első recept – a második könyvnél – amit mindenképpen meg akart osztani? Amit először megkóstolt és arra gondolt, hogy ennek biztosan benne kell lennie?

Hegyi Barbara: A quinoa. A quinoa egy újfajta alapanyag, alacsony szénhidráttartalmú, köleshez hasonlító libatopféle.

Zaphirus: Keleti élelmiszerről van szó? Sajnos, még nem vagyok bemutatva a quinoának.

Hegyi Barbara: Nem. Kölesszerű, apró magocskákból áll. Kicsit talán buborékszerű, köretnek remek. Nagyon jó zöldséggel, gyümölcsökkel. Ebben az időben beleszerettem és rengeteget ettem, többek közt Amerikában is. Az első könyvben is van már egy kapros, vörös céklás quinoa – amilyet először New Yorkban kóstoltam a Modern Művészetek Múzeumában.

Zaphirus: Ezek szerint szempont volt hogy a könyvben egészséges ételek jelenjenek meg?

Hegyi Barbara: Nem az volt a célom, hogy direkt egészséges ételekről írjak. De azt gondolom, hogy társadalmunknak szüksége van az olyan új típusú ételekre, amit az emberek szívesen fogyasztanak, de korábban nem volt ismert, pedig közel állhatna a mi ízlésvilágunkhoz.

Zaphirus: Mennyire volt fontos, hogy a személyisége megjelenjen a szakácskönyvben?

Hegyi Barbara: Egy színész esetében ez elkerülhetetlen. Én elfogadottabb vagyok háziasszonynak, mint szakácsnak. Tőlem, mint egy másik nő tippjeit fogadják el, ami inspiráló lehet a konyhában.

Zaphirus: Az Alkalomadtán cím csak arra utal, hogy alkalmakra kínál tippeket, vagy esetleg arra is, hogy Önnek, mint színésznek kevés ideje van a konyhában varázsolni, és csak alkalomadtán tud ott alkotni?

Hegyi Barbara: Ne higgye ! (Nevet.) Kiszorítja az ember erre az időt. Szeretek főzni, szeretem a hasamat. Azt hiszem, mondhatom, hogy nagyon gyorsan főzök, ezért hajlandó vagyok sokat főzni. Nem komplikált ételeket, hanem igyekszem elsősorban hatékonynak lenni. Az étel szeretete, az evés szeretete és a kihívások kedvelése, ez fűt, azt hiszem. Kalandvágyból főzök. Szeretek enni és enni adni. Nem a meglévő bonyolult recepteket készítem el, hanem olvasok egy csomó szakirodalmat, és ebből szűröm le azt, ami nekem érdekes lehet, és abból főzök valamit.

Zaphirus: Mennyire jelenik meg a könyvben ez a kísérletező kedv?

Hegyi Barbara: Van ilyen étel is benne. Van olyan, ami nagyon eltér a hagyományostól, bár az is igaz, hogy azt a receptet kaptam. Például ilyen volt a. Tartalmában és karakterében gulyás, de semmi köze a mi gulyásunkhoz. Olyan csodálatos, harmonikus íz, ami szerintem nagyon eltér a miénktől, de nagyon jó.

Zaphirus: Milyen a visszhangja a könyvnek? Mennyire volt más a felkészülés ehhez a kötethez, mint korábban az Abraka babrához?

Hegyi Barbara: Időbeosztását tekintve már rutinosabban írtam, de nagy kaland volt. Naponta 10-12 ételt lefőzni 10 napon keresztül nagy kihívás volt. Nagyon rövid idő alatt 140 receptről beszélünk. Szerencsére elő lehetett készíteni mindent. A gyerekek és édesanyám is segítettek benne. Volt egy pillanat, amikor New Yorkban voltam, és csak anyámat hagytam itthon meg Zoránt. Anyámnak egy listát hagytam, hogy mit szerezzen be – mert 3 országban jártam 2 nap alatt -, amiből aztán nagyon gyorsan főznöm kellett. Nagyon-nagyon sűrű volt. Ezt csak azért tudtam megcsinálni, mert már mögöttem volt az előző könyv tapasztalata.

Zaphirus: Végül néhány utolsó kérdés. Van-e olyan történet vagy recept, ami kimaradt valamiért, de sajnálja? Készül folytatásra?

Hegyi Barbara: Természetesen van. Az anyám azt mondta az első könyvnél, hogy nagyon jó, hogy ezt megírtad, de ki fogja olvasni? Akkoriban nagyon sok könyv jelent meg, azóta még több. Miután megkérdezte, nem sokkal később elnyertem az Arany Könyv-díjat, úgyhogy szerencsére elmondhatom, hogy sokan olvassák. Azt gondolom, hogy ha lesznek megint olyan történeteim, összegyűlik annyi, hogy érdemes legyen, akkor lesz folytatás. Ezt az elsőt se terveztem, nemhogy a másodikat!

Ezek is tetszhetnek...