Alléluia (Alleluia, 2014) - kritika - Corn & Soda

Alléluia (Alleluia, 2014) – kritika

Alléluia

Van egy mondás, miszerint a legjobb forgatókönyveket maga az élet írja. Ha ez igaz – márpedig van némi igazságtartalma –, akkor azt is elismerhetjük, hogy a leghajmeresztőbb, legsötétebb történetek is a valóság talaján hevernek mindaddig, míg valaki fel nem veszi őket. A belga rendező, Fabrice Du Welz is épp így lelt rá egy igazán sötét páros történetére, melyet nem elsőként ugyan, de egyedülállóan vitt színre Alléluia (Alleluia, 2014) című alkotásában.

Kezdjük is a valós alapokkal: Raymond Fernandez és Martha Beck az 1940-es években tevékenykedtek az Egyesült Államokban. Ma már csak úgy emlegetik őket, mint a magányos szívek gyilkosait. Összesen tizenhét gyilkosság köthető hozzájuk, melyeknek elkövetése korántsem volt szokványos, bár pontosabb azt mondani, hogy az elkövetésig vezető út az, ami igazán meglepő. A szerelmespárt villamosszék általi halálra ítélte a bíróság, melyre 1951. március 8-án került sor.

Fabrice Du Welz filmje tehát egy valós történet adaptációja, ám nem ő az egyetlen, akit megihletett Raymond Fernandez és Martha Beck tevékenykedése. 1969-ben készült az alacsony költségvetésű A nászútas gyilkosok (The Honeymoon Killers, 1969) Leonard Kastle és Donald Volkman rendezésében, 2006-ban pedig Todd Robinson dolgozta fel a történetet Gyilkos szerelem (Lonely Hearts, 2006) című filmjében Salma Hayek és Jared Leto főszereplésével. Annak ellenére, hogy e filmek egy sorozatgyilkos pár finoman szólva sajátos életéről szólnak, rögvest közönségbarát alkotássá válnak, ha megnézzük a belga rendező verzióját, mely a 21. századba helyezi az 1940-es években történteket, és esze ágában sincs finomkodni.

Alléluia

Gloria egy hullaházban dolgozik, az a feladata, hogy felkészítse a testeket a temetésre. A férje elhagyta, így kislányával él, ám rendkívül magányos, ezért a barátnője, Madeleine ráveszi, hogy találkozzon egy férfival az internetes társkereső oldalról. Michel az adatlapja szerint cipőkereskedő, a képek alapján pedig rendkívül jóképűnek tűnik, ami be is igazolódik az első randevú alkalmával. A nőt azonnal lenyűgözi a férfi megjelenése és stílusa – persze az sem utolsó szempont, hogy Michel a randevú előtti este egy furcsa szeánszot tart, melynek segítségével azt akarja elérni, hogy Gloria ne tudjon ellenállni neki. A kívánsága teljesül, azonban sokkal többet kap, mint amit elvárt. Az együtt töltött éjszaka után Michel pénzt kér a nőtől, majd eltűnik. Gloria viszont nem az a típus, aki néhány könnycsepp elmorzsolása után túllép a történteken. Egészen addig követi a férfit, míg ki nem derül, hogy pontosan mivel is keresi a kenyerét. Michel bevallja, hogy nőket csábít el és kicsalja a pénzüket, Gloria pedig az igaz szerelemről tanúbizonyságot téve hagyja hátra lányát és csatlakozik hozzá, hogy segítse sikerre vinni a beteges vállalkozást. Így kezdődik az igazi bonyodalom: Michel viszonylag ártatlan rutinját Gloria olyan veszélyes játékká alakítja, amely a férfit is halálra ijeszti.

Alléluia

Fabrice Du Welz ötvözi a műfajokat, a horror és a pszichológiai dráma között egyensúlyoz, de egy abszurd, Sweeney Todd-szerű jelenettel a fekete komédiát is felvillantja. Az Alléluia hiánypótló különlegesség, melynek rendezése mind a narratíva, mind a karakterkidolgozás terén rendkívül precíz. Laurent Lucas – aki a rendező első filmjében is remekelt – kétségtelenül hatásosan jeleníti meg a nők és a testiség után betegesen vágyakozó férfit, ám a film igazi csillaga a Gloriát alakító, Pedro Almodóvar Volver (2006) című alkotásából is ismert Lola Dueñas, aki nyugtalanító intenzitással kelti életre a sérült, megszállott nőt. Manuel Dacosse szemcsés, sötétbe hajló képeinek köszönhetően az Alléluia minden jelenete baljóslatú, a közelképek használata pedig lehetővé teszi a színészek számára, hogy a karakterüket ijesztően valóságos, háromdimenziós emberi lényként jelenítsék meg.

A film egyetlen gyenge pontja a lezárás, mely a többi jelenethez képest túlzottan finom és jelzésszerű, értelmezése rejtélyes és nem egyértelmű, ez azonban inkább szőrszálhasogatás, mint igazi negatívum. Fabrice Du Welz filmje naturalisztikusan lehel új életet egy régmúlt történetbe, mely már úgy is hátborzongató lenne, ha csak a fantáziánkra bízná a dolgot, ám messze nem ez a célja: az Alléluia nyersen és hidegvérrel mutatja be, hogy néha az igaz szerelem a legmérgezőbb erő a világon.

Alléluia

Értékelés: 68/100 Az Alléluia nem az első adaptációja Raymond Fernandez és Martha Beck történetének, ám messze a legjobb. A rendező meg sem próbál köntörfalazni vagy finomkodni, premier plánban mutatja meg az erőszak olyan formáját, mely a szerelem szentségével igazolja magát. Lola Dueñas és Laurent Lucas játéka páratlan, ám a mellékszereplők némiképp elvesznek ebből az erőből, akárcsak a kissé kilógó, Sweeney Todd (Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street, 2007) hangulatát idéző jelenet – ezektől azonban elég gyorsan és könnyen el lehet tekinteni.

IMDb: 6,2/10

Mafab: 69%

Ez is tetszeni fog...