Halni vagy nem halni? – Anton, avagy a végén minden jobbra fordul: a Terminál Workhouse új darabja - Corn & Soda

Halni vagy nem halni? – Anton, avagy a végén minden jobbra fordul: a Terminál Workhouse új darabja

2017. november 24-én mutatta be a Terminál WorkhouseAnton, avagy a végén minden jobbra fordul” című különleges, szórakoztató, de mélyen elgondolkodtató melodrámáját a B32 Kultúrtérben. Az előadás középpontjában a fiatal, öngyilkos hajlamú Anton áll, ki körül bonyolult szerelmi háromszög bontakozik ki. A feszültséggel teli, súlyos kérdéseket boncolgató darabot a gondosan adagolt morbid humor, énekes betétek oldják és teszik könnyebben feldolgozhatóvá.  Géczi Zoltán rendező drámáját Gáspár Anna és a Manna Produkció segítette színpadra állítani. A darab bemutatóján a Corn&Soda magazin is ott volt, és az előadás után a Géczi Zoltán rendezővel beszélgettünk.

forrás: sajtóanyag

Mikor a darab ajánlóját elolvastam, egy nagyon nehéz, súlyos témákat feszegető, földbedöngölő drámát vártam. Azonban teljesen más érzésekkel távoztam. Habár az előadás valóban súlyos témákról szól, a legnagyobb feszültséget is oldani képes humora, játékossága mégis feldolgozhatóvá, könnyen emészthetővé és szórakoztatóvá teszi. Az Anton, avagy a végén minden jobbra fordul így végeredménybe az a fajta darab, ami elgondolkodtat, meghat és közben mégis szórakoztat.

A darab története egy bonyolult szerelmi háromszög történetét meséli el. A három főszereplő: az érzékeny, édesanyja halálát feldolgozni nem tudó, öngyilkossággal küzdő Anton,  a kissé félszeg, idejétmúlt könyvesboltját vezető bátyja, Egon, és a gyermekét egyedül nevelő, létfenntartással küzdő Alíz.  A történet hősei, a mellékszereplőkkel együtt, mindannyian magányos, csonka családban élő, kisiklott sorsú emberek, akik szeretetre, megértésre és otthonra vágynak.

A történet, általános érvényűségét hirdetve, időben és térben kötetlen, azaz a ’90-es évek után bárhol játszódhatna Közép-Európában. A helyszínek jelzésértékűek, csupán egy-egy háttér érzékelteti a két központi színt: a könyvesboltot és a kórházat. A történet felvillanó jelenetek sorozata, mely egyfajta lendületet, sodrást ad az előadásnak. A feszültsége az alapszituáció mellett, a karakterek egyéni sorsába rejlik, mely remek színészi munkának köszönhetően szinte tapinthatóvá válik.

A címszereplő Anton, akit Hajmási Dávid alakít, az előadás alatt hatalmas jellemfejlődésen megy át. A folyamatosan öngyilkossággal kísérletező, éretlen, tragikomikus alakból fokozatosan válik felelősségteljes, gondoskodó felnőtté. A halálvággyal küzdő ifjút a történések sorozata felnövésre kényszeríti, és végül az élet mellett dönt. Hajmási Dávid rengeteg arcát megmutatja Antonnak. Egymás után látjuk nihilista kamasznak, melankolikus entellektüellnek, soviniszta nőgyűlölőnek, szenvedélyes szeretőnek, apának és testvérnek.

Mellette Menszátor Héresz Attila alakításában Egon pontosan az ellentéte. Kissé félszeg, suta, de jó szándékú férfi, aki életében csupán hálát, de viszonzott szerelmet nem találhat. Egon Antonnal ellentétben nem vágyik a halálra, mégis neki kell mennie. Az ő halála kényszeríti végül Antont az élet és a sorsa vállalására. A dráma utolsó harmadában Menszátor Héresz Attila megindítóan érzékelteti Egon sorvadását. Alakja éterivé válik, szinte borzongatóan érezhető a haldoklása.

Az Alízt alakító Kálóczi Orsolya remekül formálja meg a hányatott sorsú, kiszolgáltatott, törékeny nőt, akinek egyetlen kincse, gyermeke. A remek színészi játéknak köszönhetően átérezzük Alíz dilemmáit, a hála és a vágy közötti sodródását, a megtalált biztonságának törékenységét. Rusznák Adrienn pedig rendkívül bájos a koravén, felnőttes kislány, Manyi szerepében.

Gerlits Réka és László G. Attila hihetetlen módon képes váltani a szerepek között és jeleníteni meg az előadás alatt több, egymással szöges ellentétben álló karaktereket. Gerlits Réka olyan parodisztikus képességgel alakítja Szofit, hogy nem túlzás azt állítani, a darab humorának jó része az ő zseniális játékának köszönhető.

Az előadás végig rendkívül feszes tempójú, lendületes, a humor és a feszültség egymást kiegyenlítő adagolása végig leköti a figyelmet, és a néző még a darab végeztével is a hatása alatt marad. A végszó után még bennem is rengeteg érzés, gondolat kavargott, aminek tisztázásában segített az előadás után Géczi Zoltán rendezővel való rövid beszélgetésünk.

Géczi Zoltán
forrás: terminalworkhouse.hu

A beszélgetésünk során kiderült, hogy Géczi Zoltán a darab ötletét, egy régi barátjától hallott történetből merítette, és olyannyira megfogta a testvérpár fura szerelmi háromszögének sztorija, hogy évekig gondolkodott rajta, és végül ez adta az Anton cselekményvázát. “Ezt a szerelmi háromszöget fura harmónia hatja át, nincs benne törés” – mondta a darab alaptörténetéről, utalva arra, hogy Egon végül szinte átengedi Alízt öccsének, Antonnak, hogy halála után vigyázzon rá.

Géczi Zoltán azt is elmondta, a darab szereplőit nem cselekvő, hanem sodródó hősöknek látja, akik nem életük irányítói, csupán elszenvedői. “Itt nincsenek döntések, csupán megtörténnek velük az események. Senki nincs olyan helyzetben, hogy dönthetne. Viszi őket az élet, mint a tenger, és vagy nekicsattan a sziklának, vagy viszi tovább a víz. Aki ügyesebben úszik, az talán túléli.” A szereplők sodródása miatt is nevezi darabját Géczi Zoltán melodrámának: “Itt nincs drámai hős, aki elhatározna valamit, és azért küzdene. Ezért is nevezem melodrámának, mert a hősök csak sodrónak, nem küzdenek a céljaikért.”

Arra kérdésre, hogy fő helyszínnek miért egy könyvesboltot választott, a következőket válaszolta: “A könyvesbolt, antikvárium számomra megnyugvási pont. A könyvek megnyugtatnak, kikapcsolnak. Sajnos a papír alapú könyv ma már avítt dolog, az én életemből is kikopott, hiszen az e-book, számítógép sokkal praktikusabb. Tulajdonképpen a könyvesbolt már a ’90-es években is idejétmúlt  volt. A darabban is nem egy jól menő üzletként jelenik meg.”  A történet idejéről beszélgetve Géczi Zoltán elmondta, hogy a darab ideje szándékosan lebegtetett, direkt nem használnak olyan kellékeket, melyek pontosan behatárolhatnák a cselekmény időpontját, ” a ’90-es évektől napjainkig bármikor játszódhat.”

Az Anton, avagy a végén minden jobbra fordul összetett, mélyen elgondolkodtató és rengeteg kérdést felvető darab családról, szeretetről, otthonról, felelősségről, életről, halálról. A sokszor elkomoruló világkép ellenére tele van életszeretettel, reménnyel, és rengeteg humorral, ami ahhoz kell, hogy a sokszor kegyetlen és igazságtalan életet elviseljük. Olyan előadás, amit valóban látni kell.

A darab következő bemutatója: december 17. 19:00, B32 Galéria és Kultúrtér

Alkotók: 

Anton: Hajmási Dávid

Egon: Menszátor Héresz Attila

Alíz: Kálóczi Orsolya

Manyi: Rusznák Adrienn

Szofi / Rubin / Vevő / Kislány: Gerlits Réka

Lech / Vevő / Pincér / Kisfiú: László G. Attila

Szöveg: Géczi Zoltán, Fülöp Áron

Zenei vezető: Vidák Róbert

Produkciós vezető: Gáspár Anna

Rendező: Géczi Zoltán

Ezek is tetszhetnek...