Április Párizsban - szerelmi tragikomédia a Mozsár Műhelyben - Corn & Soda

Április Párizsban – szerelmi tragikomédia a Mozsár Műhelyben

Március 10. óta látható Horgas Ádám rendezésében,  Botos Éva és Szirtes Balázs szereplésével John Godber romantikus vígjátéka, az Április Párizsban a Mozsár Műhely, Budapest legújabb játszóhelyének a színpadán. A két remek színész párosán alapuló darab igazi különlegességet jelent a “pesti Broadway-on”.

forrás: KortársPR

Az Április Párizsban bemutatójára igyekezve először kicsit tanácstalanok voltunk, merre is keressük a Mozsár Műhelyt. Aztán a Mozsár Kávézó előtti tömeg hamar meggyőzött arról, hogy jó helyen járunk, majd megerősítést is kaptunk, hogy bizony, az új játszótér a kávézó fölötti teremben helyezkedik el. Az új hely újraértelmezte a színházi teret, és lebontott mindent, ami felesleges. Nincs külön színpad és nézőtér, nincsenek díszletek, függöny, kellékek, semmi, ami elvonhatja a néző figyelmet. Csupán egyetlen dolgot hagyott meg, méghozzá a legfontosabbat: az intenzív színészi játékot.

A kis terem teljesen megtelt a nézőkkel, akik izgatottan várták a darab kezdetét. Majd váratlanul, a nézők sorai közül felemelkedett Botos Éva, és ezzel elkezdődött az előadás. A színésznő szavait a körülötte helyet foglalókhoz intézte többször is, így a néző mindvégig érezhette, önmaga is részese a játéknak, nem csupán külső, kirekesztett szemlélője.

A darab története szerint a vidéki Angliában élő Bet és Al már tíz éve házasok. Kapcsolatuk kiüresedett, napjaik nagy részében egymást marják. Az állástalan férfi fura képeket fest a fészerben, míg a boldogtalan nő különböző bulvár lapok nyereményjátékain indul. Egyszer csak nyernek egy romantikus hétvégét Párizsba. A pár eddig még a fővárosban, Londonban sem volt, s most Európába, a szerelem fővárosába mehetnek. Bet majd kiugrik a bőréből örömében, azonban Al leginkább a kifogásokat keresi, hogy miért nem szabad elindulni. Végül útra kelnek, ami az egész életüket megváltoztatja.

A Botos Éva alakította Bet élénk, mozgékony nő. Vágyik az élményekre, szeretné élvezni az életet, azonban lehetőségei korlátozottak. Kevés a pénzük, a fővárostól távol, vidéken élnek, s a férjében sem talál partnerre álmai megvalósításához.

Vele ellentétben Al, akit Szirtes Balázs formál meg, érzékeny, de már elfásult, érdektelen, a világtól elidegenedett ember. Már nincsenek vágyai, reményei, egyetlen helyen érzi jól magát, házuk fészerében, ahol egyforma, bizarr és érdektelen képeit festi egyre.

A pár között erős ellentét feszül, folyamatosan szócsatát vívnak, minden nyomorúságukért, elhibázott életükért egymást hibáztatják. Azonban az utazás kezdi átformálni őket. Szelídülnek az indulatok, Bet kevésbé szúrós, Al pedig egyre jobban képes meglátni az élet, az út szépségeit. Párizs, mint a szerelem városa, a házaspárt is képes közelebb hozni egymáshoz. A darab szépen bemutatja, hogyan képes az ember jelleme megváltozni, fejlődni attól csupán, hogy elhagyja mindennapos környezetét, kizökken a megszokott fásultságból.

Botos Éva és Szirtes Balázs alakítása lenyűgöző. Tele van érzelemmel, indulattal, szenvedéllyel, a házasság minden mélysége és magassága megjelenik előttünk. Játékuk intenzív, a párbeszédeket gesztusokkal és mimikával teszik még kifejezőbbé. Szirtes Balázs karakterábrázolását különösen kiemelkedőnek tartom, nagyszerű ívet ad Al jellemfejlődésének, ahogyan a bizonytalan és bizalmatlan ember kibújik csigaházából, és újra reményekkel telve tekint a jövő felé.

A színdarab tempója rendkívül feszes, nincs egyetlen pillanatnyi üresjárat sem. A néző szinte csak kapkodja a fejét a másfél órás játékidő alatt, annyi minden történek. A sziporkázó nyelvi humor, a színészek kifejező mimikája, a tűhegyes szurkálások nem hagyják lankadni a figyelmet és a nevetőizmokat. Nevetünk, de ez keserédes nevetés. A pár minden egyes csípése nekünk is fáj, a saját bőrünkön érezzük, hiszen mindennapi vitáinkat, nehezteléseinket látjuk viszont sokszor nem is annyira felnagyított formában. Saját problémáinkra, hibáinkra ébreszt rá Al és Bet szócsatája.

A darab nyelvezete a természetes, hétköznapi beszédmódot tükrözi, amit az utcán nap mint nap hallunk.  Néhol kissé trágár, de nem öncélúan, csupán a pár korlátolt önkifejezésmódját igyekszik tükrözni. Mint írtam a poénok csattanósak, sziporkázóak, legtöbbször szarkasztikusak, és olyan hibákra igyekszik felhívni a figyelmet, melyek mindannyiunkban ott lapulhatnak.

Horgas Ádám rendező
forrás: KortársPR

Horgas Ádám rendezőnek és  két remek színésznek, Botos Évának és Szirtes Balázsnak sikerült olyan alkotást létrehoznia, amit akárhányszor megnézünk, biztosan találunk benne valami új élményt.

A darab további előadásairól további információ: mozsarmuhely.hu

 

Ez is tetszeni fog...