Arkangyal éjjel - interjú Baráth Katalinnal új könyve kapcsán - Corn & Soda

Arkangyal éjjel – interjú Baráth Katalinnal új könyve kapcsán

A Könyvhétre jelenik meg Baráth Katalin új regénye, az Arkangyal éjjel az Agave Könyvek gondozásában, amit a beharangozókban úgy emlegetnek, mint új fejezetet a magyar krimiirodalomban. Az írónőt eddig leginkább a történelmi krimi műfajába tartozó Dávid Veron-sorozatáról (A fekete zongora, A türkizkék hegedű, A borostyán hárfa, Az arany cimbalom) ismerték az olvasók, új thrillere azonban ízig-vérig mai történet, mely fővárosunkban, Budapesten játszódik.

Az Agave Könyvek fotója

Az Agave Könyvek fotója

Baráth Katalin 1978-ban született. Hat regény, számos díjnyertes forgatókönyv és rádiójáték szerzője.
A gyermekkorát Magyarkanizsán töltötte, amely város az utóbbi száz évben legalább hat különböző
államalakulathoz tartozott, anélkül, hogy egy centimétert is mozdult volna. Mióta elvégezte a történelem és magyar szakot az ELTE bölcsészkarán, reklámszövegíróként dolgozik Budapesten. Az első, felnőtteknek írt regénye, A fekete zongora 2010-ben jelent meg, és kivételes siker aratott mind a kritikusok, mind az olvasók körében, ahogy a Dávid Veron-sorozat további kötetei, A türkizkék hegedű, A borostyán hárfa és Az arany cimbalom is.
Az Arkangyal éjjel az első nem történelmi regénye.

A regény története szerint Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest.Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi.

A megjelenő új kötete kapcsán interjút készítettünk az írónővel.

Az Agave Könyvek fotója

Baráth Katalin írónő – Az Agave Könyvek fotója

Corn&Soda: A múlt század elején játszódó, kisvárosi Dávid Veron történetek után éles váltásnak tűnik az Arkangyal éjjel a maga fővárosi, 21. századi történetével. Mi az oka ennek a váltásnak?

Baráth Katalin:Részben az, hogy szünetet akartam tartani a Veron-sorozatban, mert úgy éreztem, idő kell ahhoz, hogy a megfelelő színvonalon tudjam folytatni, ráadásul óriási túltermelés van történelmi regényekből itthon, és ettől rémesen unalmas ötletnek látszik történelmi regényt írni. Másrészt ki akartam próbálni magam egy másféle témában, másféle stílusban, amihez motivációként csatlakoztak még mindenféle magánügyek.

Corn&Soda: Dávid Veron alakja vissza fog még térni, vagy az ő történetei végérvényesen véget értek?

Baráth Katalin: Vissza fog még térni, ez egészen biztos. De egy-két évnél messzebb nem szívesen tervezek, kiöli a munkámból a szükséges spontaneitást.

Corn&Soda: Az előző regényciklusnak van egy kiforrott rajongótábora. Kiknek szól az új könyv?

Baráth Katalin:Természetesen nekik, bízom benne, hogy velem együtt ki tudnak lépni a komfortzónájukból, és jól tűrik a meglepetéseket. És persze azt is remélem, hogy mások is rátalálnak majd, olyanok, akiket taszít egy krimiben a történelmi környezet, és olyanok, akik szeretik a rendesen megírt, az olvasót felnőttnek tekintő krimiket, még ha ezek a krimik magyarok is.

Corn&Soda: Sokat sejtetően a regény beharangozójában azt olvasható, hogy a főhős karaktere új színfolt a magyar krimiirodalomban. Mire utal ez?

Baráth Katalin: Nem véletlenül áll csupán ennyi a regény beharangozójában, mert nem szívesen lőném le a poént. De nem gondolom, hogy ebben a kérdésben picit is félrevezető a fülszöveg állítása, aki elolvassa a könyvet, igazat fog adni neki.

Corn&Soda: A családon belüli erőszak témájával a társadalom egy nagyon érzékeny pontjára tapint. Miért választott ilyen kényes témát? Miért tartotta ezt fontosnak?

Baráth Katalin: Elsősorban főszereplőt, egy bizonyos karaktert választottam, a téma második lépésben kapcsolódott hozzá. Amúgy nem valami nagy truváj ezt a témát választani, benne van a levegőben, és ha nem lenne, akkor is beszélni kellene róla. Attól tartok, a mindennapi erőszak témája közvetve vagy közvetlenül mindenkit érint, és én igyekeztem belülről, a fenyegetettek nézőpontjából ábrázolni ezt, nem pedig a szokásos nyomozós-kívülállós szemszögből. Az irodalomnak egy szerencsés adottsága, hogy nem kell kívülállónak, tárgyilagosnak, hidegnek maradnia, hogy lehetősége van megindítani, együttérzésre és cselekvésre buzdítani az olvasót, és én élni akarok ezzel a lehetőséggel, vigyázva arra, hogy az irodalom irodalom maradjon, a krimi krimi, ne csapjon át pamfletbe, demagógiába vagy egyszeri Facebook-posztba.

Corn&Soda: Eddig, ha jól tudom, minden főhőse nő. Feministának tartja magát?

Baráth Katalin: Ha minden hősöm férfi lenne, vajon fölmerülne a kérdés, hogy ezzel a férfiak jogaiért akarok-e kiállni? Ugye, hogy nem? A női hős részemről kreatív döntés, nem ideológiai, lévén a krimiirodalomban a férfihős még mindig gyakoribb, mint a női, ezért érdekesebb szerintem egy női főszereplő. Mert szokatlanabb. Egyébként meg mindenki feminista, aki szerint hogy ha az emberiség egyik felét személyiségtől és tettektől függetlenül alsóbbrendűnek minősítjük, azzal az emberiség egészét tesszük boldogtalanná.

Corn&Soda: Sokan úgy tartják, nagyon nehéz a másik nemet hitelesen ábrázolni. Mit gondol erről? A férfi hőseit is olyan könnyedén alkotja meg, mint a nőieket?

Baráth Katalin: Nem értek vele egyet. Én sokkal több azonosságot látok a nők és a férfiak közt, mint különbséget, és ijesztően egészségtelennek találom, hogy folyton a különbségekről beszélünk. Ezért se gondolom, hogy olyan borzasztó nehéz lenne férfiakat – vagy adott esetben nőket – ábrázolni, főleg mert nem nőként írok, hanem íróként.

Corn&Soda: Az elmúlt években főként krimiket írt. Milyen más műfajban próbálná még ki szívesen magát?

Baráth Katalin: Nagyon sok mindent írtam az elmúlt években, reklámokat, történeti tanulmányokat, forgatókönyveket. A krimi szinte csak töredéke annak, amit csinálok, ez részben megélhetési kérdés is. A következő két könyv, amit írni szeretnék, egy sci-fi és egy történeti monográfia, ha minden jól megy. Persze még bármi közbejöhet.

Corn&Soda: Kikapcsolódásként milyen könyveket olvas szívesen?

Baráth Katalin: Olyan könyveket, amiket korábban már olvastam, vagy memoárokat, életrajzokat. És hát Wodehouse-t, akiről néha elfelejtem, hogy milyen üdítő olvasni.

Corn&Soda: Immár több kötetnyi megjelent művel a háta mögött mit gondol a karrierjéről? Amikor írni kezdett, erről álmodott?

Baráth Katalin: A karrieremnek csak kevés köze van a regényeimhez, ettől függetlenül mondhatom, hogy igen, eleinte erről álmodtam, vagyis arról, hogy lesz olyan ember, aki elolvassa a megjelent könyvemet. És vannak ilyen emberek, ami mindig öröm. Az első megjelenés után természetszerűen változnak ezek az álmok, egy ideje inkább arról van szó, hogy fölül tudjam múlni saját magamat. Ez egy olyan, nem feltétlenül szép álom, amiből sosem lehet fölébredni, de így van rendjén.

Corn&Soda: A Könyvhétre jelenik meg az Arkangyal éjjel, és ha jól tudom, ön is dedikálni fog. Üzen addig valamit az olvasóknak?

Baráth Katalin: Ne féljenek a magyar könyvektől, bátran próbálkozzanak, kísérletezzenek, és persze válogassanak. Bízzanak a saját ízlésükben, és ne hagyják, hogy a sznobizmus megfossza őket sok remek olvasási élménytől.

Corn&Soda: Köszönjük az interjút!

Az Arkangyal éjjel megvásárolható az Agave Könyveknél.

Ez is tetszeni fog...