Romantika nyárra - Ashley Carrigan: Suttogó-völgy - Corn & Soda

Romantika nyárra – Ashley Carrigan: Suttogó-völgy

Elérkezett az igazi nyár, a strandszezon ideje, ilyenkor az ember lánya nem vágyik másra, csak egy kis testi-lelki felüdülésre. Ehhez pedig a legjobb megoldás a hűsítő vízparton egy igazi, romantikus, könnyed nyári olvasmány. A történelmi romantika könnyedebb válfaját kedvelőknek ehhez ideális választás lehet Ashley Carrigan első ilyen jellegű regénye, a Suttogó-völgy, ami a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg.

forrás: Könyvmolyképző Kiadó

Jane Austen is írhatta volna?

A kötet beharangozója szerint a regényt akár Jane Austen is írhatta volna – ami enyhén szólva költői túlzás –, bájos, párkeresésre, és az ebből adódó bonyodalmakra, romantikus kalandokra kihegyezett történet, így igazán kellemes kikapcsolódást nyújthat egy nyári délutánon.

A vidéki élet szépségei

A regény története szerint Glastonbury Suttogó-völgy nevű udvarházába új lakó érkezik, Lady Catherine Ashby. A fiatal özvegy visszavonult életet akar élni, ám ez a kíváncsi szomszédainak köszönhetően lehetetlen. Hamarosan a vidéki társasági élet sűrűjében találja magát, és kínos szituációba keveredik a környék jóképű kalandorával, Lord Francis Gray-jel. Ezek után pedig nincs megállás, a társaságban elindulnak a pletykák Catherine-ről és Francisról.

Mégiscsak van itt valami hasonlóság Austen regényeivel

A történet alapszituációja valóban emlékeztet Austen Büszkeség és balítélet című klasszikusára, mivel itt is a vidéki Anglia pletykára és izgalmakra éhes közegébe csöppenünk, ahol a fiatal urak és hölgyek egyetlen életcélja a házasodás, vagy annak lehetőség szerinti elkerülése. Ráadásul habár a 20. század eleji Angliában vagyunk, a hangulat, a miliő, a társadalmi viszonyrendszer inkább a 19. századra emlékeztet, ezzel is megidézve a nagy elődöt.

Egy kis szerelmi bonyodalom

Amiben viszont mindenképpen eltér a Suttogó-völgy úrnője, Lady Catherine a Büszkeség és balítélet hősnőitől, az a szabadsága. A fiatal özvegy nincs rákényszerítve a férjhez menésre, és sem családi, sem társadalmi akadályok nem állnak boldogsága útjában. Itt egyetlen dolgot kell leküzdenie a szerelméért, méghozzá önmagát. A történet fő konfliktusát –  a szerelmi sokszögeken túl – a Lady Catherine  és Lord Francis közötti feszülő ellentét és az önmaguk előtt is titkolt szerelmük adja. Ezekből  pedig rengeteg félreértés és konfliktus fakad, ami miatt végigizgulhatjuk a regényt, szoríthatunk Lady Catherinnek, hogy végre ismerje fel saját érzéseit, és lásson túl a büszkeségén. Sőt, sokszor már szó szerint a hajunkat tudnánk tépni főhősnőnk önfejűsége és makacssága miatt, amiért képtelen túllépni vélt sérelmein. Mindez a cselekményvezetés szempontjából azonban lendületessé, fordulatossá teszi a regényt, és végig fenntartja az olvasói figyelmet.

Egy újabb klasszikus

A cselekményvezetés mellett a karakterek is érdekesek. A többségük megfelelően árnyalt, és képes a jellemfejlődésre. Lady Catherine is annak ellenére, hogy öntudatos, okos fiatal nő, mégis követ el hibákat, viszont képes fejlődni, bizalmat adni és megélni a saját érzelmeit. Olyan karakter, akivel a hibái ellenére képes az olvasó azonosulni és szorítani neki mindvégig. Francis Gray nagyon emlékeztetett az Elfújta a szélből Rhett Butlerre, ugyan az a világ szemében kalandornak tűnő, mégis aranyszívű gavallér, mint Margaret Mitchell szívtiprója.

Izgalmas mellékszereplők

A regény érdekessége, a negatív karakterfejlődés mintapéldája, Christopher Williams, aki a gondtalan aranyifjúból válik először a szerelem megszállottjává, majd hidegszívű csábítóvá, végül pedig társadalmi kitaszítottá és aranyásó kalandorrá. Egyébként ő az, akinek a történetére még kíváncsi lettem volna. A másik érdekes színfolt a regényben Chanti, Francis indiai gyámleánya. Az ő sorsán keresztül kicsit bepillanthattunk az indiai kultúrába is, és némileg érzékelhetjük az angol társadalom merevségét, elutasítását a másfajta kultúra iránt. Chanti története különösen megfogott, szívesen olvastam volna még róla is. (A regénynek ez a szála egy újabb klasszikust, Jane Eyre történetét juttatta egyébként az eszembe.)

Ami biztosan nem klasszikus: a nyelvezet

A regény nyelvezete könnyed, olvasmányos, bár a mindentudó elbeszélő technikája mostanában nem jellemző a szórakoztató irodalmi művekre, ehhez a regényhez, a történelmi díszletekhez illik. Azonban annak ellenére, hogy történeten több klasszikus mű hatása is érződik,  nyelvezetére ez nincs hatással, amit sajnálok. Örültem volna, ha a regény nyelvezete erőteljesebb, kifejezőbb, jobban megidézi azt a korszakot, amit bemutat.

Összességében a Suttogó-völgy egy izgalmas, könnyed történet, érdekes karakterekkel, fordulatos cselekménnyel, ami garantáltan remek kikapcsolódást nyújt egy nyári délutánon a strandon vagy akár a hűvös szobában.

Ez is tetszeni fog...