Az Alvilág című magyar krimisorozat ma este debütált a RTL Klubbon. Nagy reményeket fűztünk hozzá az előzetesek alapján, ám a pilot epizód, aminek be kéne rántania, sajnos csak egy gyenge közepes minőséget tudott hozni.
Hogy ne egyből fikázással kezdjem, leírom az alapot, amiből kiindul a sorozat. Adott egy család, szép nagy ház, virgonc kölkök, szerető apu és anyu. Full idill az egész, amíg ugye be nem üt a krach. Márpedig az jön, mert anélkül nem lenne sztori. A bajok ott kezdődnek, hogy a szép nagy házat és kocsit apu drogkereskedésből tartja fent és mint tudjuk, abban a szakmában nem egy életbiztosítás melózni. Ez persze meglátszik a gyerekeken is. Kisrácot szivatják a suliban, megoldás a pisztoly, apu és anyu meg persze veszekszik. Majd jön a nagy csavar, de csak a rész végén. A cliffhangert meg nem is fogom nektek lelőni. Jónak tűnik nem? Naná, hogy annak. De akkor mi ment félre?
Nem véletlenül hasonlítottam a sorozatot az HBO-s produkcióhoz, ami megmutatta, hogy nálunk is lehet minőségi krimi sorozatot gyártani, mert nem csak a műfajában hasonlít.
Kezdjük, ott, hogy az Alvilág is egy külföldi sorozat magyar adaptációja, ahogy a már említett Aranyélet is. Ebben is egy olyan család életét követhetjük nyomon, akik életének szerves része a bűnözés, és ebben is visszaköszönnek olyan elemek, amik arra engednek következtetni, hogy már az RTL Klubnál is alkalmaznak normális írókat.
Na, valószínűleg ez volt az a mondat, ami után az RTL Klub nem fog minket sajtótájra hívni. Pedig én nem akartam vele rosszat. Tényleg egyértelműen pozitív fejlődés ez.
Hozzátenném még, hogy a magyar sorozatok ma elég durván élik a reneszánszukat. Ott van a Mi kis falunk, a Drága örökösök, mégis az HBO az, ami a legtöbb jó magyar sorozattal büszkélkedhet, mert hát mégis az övék a Terápia, a Társas játék, és amit nem győzök emlegetni, az Aranyélet. Az RTL Klub eddig krimiben nem volt túl erős. A Barátok közt bizonyos részeit nem számoljuk, mert az még mindig szappanopera és komolyan mondom, hogy az Alvilág ezerszer jobb nála. Ez persze nem azt jelenti, hogy a sorozat lenne iszonyatosan jó, hanem azt, hogy a Barátok közt ennyire gagyi.
Huh, lehet csak rontottam a csatornával való kapcsolatunkon, de ha így van, akkor bocsi srácok. Ez itt most az őszinteség helye.
Szóval az Alvilágnak már az indítóképeitől is az az érzés fogott el, hogy az írói megpróbálták lemásolni az Aranyéletet és egyéb menő magyar HBO-s sorozatok stílusát, ám azt csak ilyen kicsit bénázós módon sikerült. A zene nem klappol, a jelenetek súlytalanok, a feszültséget nehezen keltik, amikor pedig a csúcsra törni és kifejlődhetne, elvágják. Van még mit tanulni.
Persze ahogy haladt előre a történet úgy egyre tisztábbá vált, illetve válik még mindig, mert a második résztől vágnak bele majd a sűrűjébe, hogy kapunk majd itt rendesen egyedi tartalmat is, de arra ugye még várni kell egy hetet. Mi reménykedve állunk elé, de előre félünk a csalódástól.
Azt egyébként kiemelném a sorozat kapcsán, hogy a minőség abszolút nem a színészeken múlt. A rendező, Ujj Mészáros Károly, csupa olyan emberrel dolgozhatott együtt, akiket már régről ismer. Ugyanis az aput (Schmied Zoltán) és anyut (Balsai Móni) játszó színészek is ismerősek lehetnek számunkra, méghozzá a Liza a rókatündérből, amit bizony Mészáros rendezett. Azt már tényleg csak pluszként említem meg, hogy a kissrácot játszó Cservák Zoli is tök profi. Ő már az Uchebnik című rövidfilmben is bizonyította, hogy ott a helye a képernyőn.
Összefoglalva azt mondanám, hogy egyelőre látszanak a sorozat gyermekbetegségei, de ezeket idővel még kinőheti, és egy egész egyedi krimi is válhat belőle, csak ne kezdjék el másolni a nagyokat. Az sosem szokott szépen végződni.
1 thought on “Az Alvilág a szegény ember Aranyélete – pilotkritika”