Az ehető nő - Corn & Soda

Az ehető nő

Karrier és/vagy család? Mit választhat egy nő? Megjelent Margaret Atwood újabb regénye a Jelenkornál.

Sorban jelennek meg Margaret Atwood könyvei. A legsikeresebb két műve, A szolgálólány meséje és a Testamentumok után – a magyar könyvkiadás  régi tartozásaként – itt van Az ehető nő is. A könyvet Csonka Ágnes remek fordításában olvashatjuk. Atwood 26 évesen, 1965-ben írta ezt az elsőnek tulajdonított művét. Valójában a második, mert első regényének publikálását egyetlen kiadó sem vállalta, túlságosan komornak találták. Az ehető nő az észak-amerikai feminista próza egyik megalapozójának tartott regény, Atwood szerint protofeminista alkotás. A 1969-es megjelenés egybeesett az észak-amerikai feminizmus előre törésével, így műve, egyértelműen feminista regény besorolást kapott. Viszont 1965-ben, Kanadában még egyáltalán nem létezett a nőmozgalom. Atwood – mint a többi regényével, ezzel is – megelőzte korát.

Marian – Az ehető nő főhőse – a diplomája megszerzése után a Seymour Piackutatónál dolgozik. Előre lépésre semmi esélye. Választhat unalmas állása vagy a társadalmi elvárásoknak megfelelő élet – férj, és gyermekek – között. Marian mindkét lehetőség ellen lázad. Valójában persze csak egy normális életet szeretne.

Atwood nagyon szemléletesen mutatja be a társadalomban jellemzően előforduló figurákat. Marian a karrierista, savanyú főnökét egyenesen ijesztőnek találja. Barátnője, Clara egyfajta intellektuális sikerek előtt állt, de abbahagyta az egyetemet, három gyermeke van, akik teljes lényét felemésztik. Ez nagyon elrettentő Marian számára. Lakótársa, Ainsley, lázadó nő, határozott elképzelései vannak az életről, úgy dönt egyedül vállal gyereket. Terve sikerül is, de a végén mégiscsak férjhez megy.

A főhősnek egyik nőtípus sem kínál megoldást, egyik életút sem követendő példa a számára, mégis igent mond ügyvédbojtár barátjának, amikor megkéri a kezét. Peter kellemes, kiszámítható, sikeres élet előtt álló férjjelölt. A társadalmi elvárásoknak engedelmeskedve kéri meg a lány kezét, belesimul ebbe a közegbe.

Az eljegyzés után kezdődnek Marian életében a bonyodalmak. Rádöbben, hogy talán mégsem ez az, amit ő igazán szeretne. A teste lázadni kezd. A legváratlanabb pillanatban elsírja magát, elszalad az utcán, vendégségben elbújik az ágy alá. Étkezési zavarai lesznek. Először csak a húst utasítja el, később egyre több élelmiszert képtelen megenni. Ez nagy traumát okoz számára, titkolja a család előtt, azt hiszi, nem normális.

Atwood szürreális elemekkel érzékelteti a lányban végbemenő folyamatokat. Képzelgései nagyon látványosan szemléltetik gondolatit, lelki állapotát. Talán a legerősebb kép, amikor Peterrel egy éttermi vacsora alkalmával a tányérján lévő steakre nézve hirtelen a tehenet látja maga előtt és nem tudja lenyelni a falatot. Azonosul az étellel.

Részesei lehetünk a folyamatnak, hogy mialatt Peter egyre jobban befolyásolja Marian életét, rátelepszik, annál inkább csökken a lány által elfogyasztható ételek sora. Marian rájön, hogy Peter szemében ő csak egy megszerezni, felzabálni való értékes tárgy. Úgy érzi, ha a felesége lesz ennek a fiúnak, a társadalom bekebelezi őt, és ezt nem tudja elfogadni.

Helyzetének valós megismerésében, a tisztánlátásban Duncan segíti Mariant. Ezzel a furcsa egyetemista sráccal egy fogyasztói kérdőív kitöltése kapcsán találkozik. Különös kapcsolat alakul ki közöttük. Duncan nem valami bizalomgerjesztő figura, rettentően vékony, beteges, rendezetlen, megbízhatatlan, pszichológiai problémái vannak. Viszont nem akarja kisajátítani Mariant, aki hozzá menekül, amikor nem bírja elviselni Peter nyomasztó létét. Duncan nem jelent számára alternatívát. Katalizátor szerepet tölt be az életében. Abban segít, hogy Marian meglássa Peter valós arcát, hogy visszataláljon saját magához, és pillanatnyilag helyesen döntsön, határozottabban álljon a világban. Tökéletes megoldást azonban nem talál.

„A hősnőm választási lehetőségei a könyv végén nagyjából azonosak a kezdetiekkel: a sehová sem vezető karrier vagy a házasság, mint menekülési lehetőség. De Kanadában a hatvanas évek elején egy fiatal nő, még egy tanult fiatal nő előtt is kizárólag ezek a lehetőségek álltak. Tévedés lenne azt feltételezni, hogy az óta minden megváltozott. A feminista mozgalom nem érte el a céljait.” – írta Atwood 1979-ben.

Margeret Atwood már nagyon fiatal korában jól látta a nők társadalomban elfoglalt szerepét. A nőmozgalom megjelenése előtt felhívta a figyelmet nehéz helyzetükre – egyéb, a civilizációs, fogyasztói társadalom okozta problémák mellett. 1965-ben írt regényét azért érezzük nagyon mainak, mert ezekkel a gondokkal nagyrészt még mindig együtt élünk.

Margaret Atwood: Az ehető nő Jelenkor Kiadó 2020.

Ez is tetszeni fog...