„Se veled, se nélküled” – Az én szerelmem (Mon roi, 2015) – kritika

„Se veled, se nélküled” – Az én szerelmem (Mon roi, 2015) – kritika

Az én szerelmem

Létezik az a fajta kapcsolat, melyet úgy írunk le: se veled, se nélküled. Ez az a kapcsolat, amelynek nincs se jövője, se értelme, mégsem lehet felszámolni. Hogy miért? Isten tudja… Ezért annyira bonyolult a szerelem. Vagy inkább: vannak olyanok, akik számára igencsak az. Az én szerelmem (Mon roi, 2015) című film egy (ilyen típusú) klasszikus példát mutat, ám nem szolgál magyarázattal vagy tanulsággal. Csupán kinyitja egy szerelmespár ajtaját, hogy benézhessünk rajta – és rájöjjünk, akár mi is lehetnénk a helyükben.

Tony súlyos síbalesetet szenved, melynek következtében újra meg kell tanulnia járni. A hosszas rehabilitáció során felidézi szerelmi viszonyát egykori férjével, gyermeke apjával, élete szerelmével, Georgio-val. Ez a visszaemlékezés azonban nem kellemes, sőt égetően fáj. És úgy tűnik, a fizikai sérüléssel ellentétben a lelki traumából nincs felépülés. Pedig Tony nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is a gyógyulás útjára szeretne lépni. Röviden összefoglalva ennyi Az én szerelmem története, ez azonban igen hamar kifulladna, ha nem egy se veled, se nélküled kapcsolat lenne a fókuszban. A rendezőnő, Maiwenn Le Besco azonban úgy döntött, egy ilyen szerelem tíz évébe enged bepillantást – és ezt igen egyedi módon teszi. Alkotása sokkal inkább némiképp dokumentarista jellegű, improvizatív jelenetek füzére, mint egy valahonnan valahová tartó film, ebből kifolyólag pedig igencsak hullámzó, a nézőt nehezen megfogó mű, de én ezt könnyedén megbocsátom neki. Méghozzá azért, mert az a kapcsolat, amelyet bemutat, pontosan ilyen. (A film egy bizonyos pontján Georgio meg is jegyzi: épp úgy nincs baj a hullámzással egy kapcsolatban, mint az EKG-vizsgálat során. Hiszen, ha egyenes a vonal, az azt jelenti, hogy nem élünk.)

Az én szerelmem

Forrás: creators.vice.org

Sokat morfondíroztam azon, miért nehezen szerethető ez a film – muszáj volt elgondolkoznom ezen, mivel sokan egyáltalán nem szerették. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy nem ismerjük meg igazán a főszereplőket. Csak a legszükségesebb információkat tudjuk meg róluk, és arra sem kapunk elfogadható magyarázatot, miért szeretik olyan nagyon egymást. Miért nem képes szabadulni Tony, ha egyszer másra sem vágyik? És miért bántja őt Georgio? Miért hagyja cserben? S a válás után miért az hozzá az első mondata, hogy „így újra megkérhetem majd a kezed”? Ezekre a kérdésekre egyáltalán nem kapunk választ, de bárhogy is igyekeztem, nem tudtam ezt óriási negatívumnak tekinteni, ugyanis a főhősök sem tudnak felelni minderre. Épp emiatt képtelenek a tovább lépésre.

Az én szerelmem

Forrás: hollywoodreporter.com

A múlt eseményeit Tony szemszögén keresztül követjük végig, ezért csak annyit látunk belőlük, amennyit ő. Talán az segítené a megértést, ha a jelenben is eltöltenénk egy kis időt, de Maiwenn Le Besco a rehabilitáció időszakának bemutatása helyett arra a kérdésre helyezte a hangsúlyt: miként jutott el főszereplőnk odáig, hogy feltételezhetően direkt balesetet szenvedett? Ezt (is) nyugodtan tekinthetjük negatívumnak, én viszont képtelen vagyok rá: a Tonyt alakító Emmanuelle Bercot úgy játszik, hogy én magam is jelenetről jelenetre átéltem mindazt, amit a karaktere, egyik legfontosabb mélypontjánál pedig megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim. Lenyűgöző – csak ennyit mondhatok, meg azt: egyáltalán nem csodálom, hogy ezért megkapta Cannes-ban (Rooney Marával megosztva) a legjobb színésznő díját. A (szerintem) mindig csodálatos Vincent Cassel elbújhat(na) mellette, de félreértés ne essék, nem tesz ilyet. Hiába nem vele azonosulunk, ő irányítja, ő uralja a filmet. Olyan típusú fickó, akit képtelenség megérteni, de akinek lehetetlen ellenállni. Még akkor is, ha játéka itt kevésbé hatásos, mint bármelyik másik filmjében.

Az én szerelmem

Forrás: allocine.fr

Bár sokat gondolkoztam azon, miért nem szerettem ezt a filmet, mégis azt kell leírnom: nekem tetszett. Beismerem, furán hangzik ez a megfogalmazás, mivel egy csontokig hatoló, brutálisan erős drámáról van szó, de igaz. Az én szerelmem története olyan élő, olyan fájdalmas, olyan emberi, hogy nem tudok egy szót se szólni a zenéről, az operatőri munkáról vagy a vágásról – mert csak arra a határtalan, soha nem múló érzelemre emlékszem igazán élesen, amely a záró jelenet óta ég bennem. (Igen, a lezárásért csillagos ötös jár.)

Értékelés: 74

IMDb: 7,1

Mafab: 80%

Ezek is tetszhetnek...