Vadak és vadászok - Adeline Dieudonné: Az igazi élet - Corn & Soda

Vadak és vadászok – Adeline Dieudonné: Az igazi élet

Adeline Dieudonné belga író, dramaturg első regénye,  Az igazi élet számos szakmai és közönségdíjat nyert el, világszerte húsz nyelvre fordították le. A siker nem véletlen, hiszen a könyv sokkoló erővel, brutális nyerseséggel, mégis líraian beszél a családon belüli erőszakról, a testvéri szeretetről és a felnőtté válásról. A kötet nálunk az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg Bíró Péter fordításában. 

forrás: Európa Könyvkiadó

A gyengéim az elsőkönyves írók. Fontosnak tartom legalább azzal támogatni őket, hogy elolvasom és írok a debütáló kötetükről, legyen külföldi vagy magyar szerzőkről is szó. Adeline Dieudonné regénye ráadásul azzal is felkeltette a figyelmemet, hogy a családon belüli erőszakról ír egészen egyedi megközelítésben. Ez az a téma, amiről soha nem lehet eleget beszélni, elégszer felszólalni ellene, megmutatni a működését, és azt, hogy mennyire mélyen gyökerezik még mindig a társadalmunkban. Adeline Dieudonné kötete pedig különösen érzékletesen és mélyrehatóan járja körbe ezt a fontos témát.

Az igazi élet tulajdonképpen egy erős társadalomkritika ötvözve egy fiatal lány felnövéstörténetével, megspékelve egy leheletnyi tudományos fantasztikummal. Megrázó, mélyen felkavaró történet, amely tökéletesen bemutatja a bántalmazók narcisztikus, szociopata gondolkodásmódját szinte lélektani mélységgel. Ugyan így megismerjük a bántalmazottakat is, azt, hogyan válnak a legtöbben tehetetlenné, hogyan viszonyul hozzájuk a társadalom, és miért nincs sokszor kiút a számukra. Ugyanakkor a főhős által látjuk a példát arra is, hogy még a bántalmazók “zsákmánya” is képes lehet felvenni a harcot, és kitörni az áldozat szerepből. 

A regény narrációja egyes szám első személyű, főhőse pedig egy természettudományokért rajongó tizenéves kislány, aki hatéves öccsével, Gilles-szel és szüleivel él egy névtelen kisváros sivár és jelentéktelen lakótelepén. Az apa szenvedélyes vadász, házuk egyik szobája az általa elejtett állatok kitömött trófeáival van tele. De a férfi nemcsak az állatokat tekinti zsákmánynak, hanem családja nőtagjait is. A felesége csupán egy “amőba”, akinek semmilyen beleszólása nincs a család ügyeibe, látszólag érzelemmentesen teszi a dolgát, és viseli el férje brutális dühkitöréseit, szóbeli és tettleges bántalmazását. A családtagok között szinte semmilyen érzelmi kapcsolat nincs, kivéve a főhős és öccse között. A kislány bármit megtenne azért, hogy megvédje öccsét, nehogy bekebelezze apja világa. Ám egy tragikus baleset megváltoztatja a kisfiút, a főhős pedig rájön, hogy csak úgy mentheti meg öccsét, ha visszautazik az időben. 

A regény világa komor, a környezet lehangoló, nyomosztó ami tökélesen illik a regény komor történetéhez. Ezt a sivár világot legtöbbször a gyermeki fantázia, a főhős kislány vibráló képzelete teszi elviselhetővé. Ilyenek a regény mellékszereplői is, hétköznapi alakok, akik a gyermeki fantázia által válnak különlegessé. Ám ahogy a főhősünk kinő a gyermekkorból, ezek az alakok is egyre inkább elvesztik egyediségüket, megkopnak, jelentéktelenné silányodnak. 

A család tagjai – az apa, az anya és Gilles – jelképes figurák, egy-egy embertípust testesítenek meg a bántalmazás pszichológiájában. Az apa a bántalmazó, az anya pedig a bántalmazott tökéletes mintapéldánya, míg Gilles esetében végigkövethetjük, hogyan válik egy kisgyermekből a környezet, a család és a gyermekkori traumák hatására szociopata. 

A regényben nagyon fontos szerepük van a szimbólumoknak, metaforáknak. A szimbólumok többsége a gonosz különféle ábrázolása. Az egyik legfontosabb jelképrendszer a vadászathoz kapcsolódik. A vadász-vér-fegyver-zsákmány szimbólumrendszer meghatározza a történetet, és rendkívül érzékletessé teszi. A regény képi világa így rendkívül erőteljes. Amit tovább erősítenek a különböző hangulati elemek, szóképek, metaforák. A komor világ feszültségét a nyelvi humor, a gyermeki, később kamasz nézőpont naivitása teszi oldottabbá. A feszültséget enyhítik a különböző popkulturális utalások is. (pl. Vissza a jövőbe filmek.)

A már emlegetett tudományos fantasztikum, az időben való utazás képessége csupán lebegtetve, finoman, a történet peremén jelenik meg. Szerepe leginkább motivációként van jelen főhős életében. Az idő uralása jelenti számára a kapaszkodót, ez viszi előre, teszi elviselhetővé a szörnyűséges jelent. Az a tudat, hogyha felfedezi az időben való utazást, akkor megmentheti az öccsét, teszi képessé arra, hogy elviseljen mindent, a tanulmányaira összpontosítson, és végül szembeszálljon az apjával is. 

A regény egyedüli gyenge pontját a történet tetőpontján végbement fordulatban látom, amikor Gilles negatív karakterfejlődése hirtelen irányt vált, és az eddigi viselkedésével teljesen ellentétes cselekvést hajt végre. Ezt a fordulatot hiteltelennek érzem, úgy gondolom nincs kellően megalapozva, ráadásul szembe megy azzal a szépen felépített negatív jellemfejlődéssel, amit Gilles esetében látunk. 

Összességében azonban Az igazi élet remek debütáló regény, ami lenyűgözően képes beszélni a szeretet és a kitartás erejéről, a bántalmazás pszichológiájáról és a társadalom képmutatásáról. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a tartalmas, de megrázó, erőteljes prózai műveket, és nem elégszenek meg a felszínes, könnyed történetekkel. 

 

Ez is tetszeni fog...