Az útvesztő: Halálkúra (The Maze Runner: Death Cure, 2018) kritika - Corn & Soda

Az útvesztő: Halálkúra (The Maze Runner: Death Cure, 2018) kritika

Három film, három műfaj.  Az útvesztő trilógia megpróbálta a young adult (YA) és a sci-fi műfajának különböző határait feszegetni. Ehhez jó színészeket, kiváló magyar operatőrt és világsiker könyvet vetett be a stúdió. Az első film nagyszerűre sikeredett. És a harmadik? Sic transit gloria mundi… (Így múlik el e világ dicsősége.)

forrás: Forum Hungary

A film ugyanis a világ és az ember(i)ség elmúlásáról szól. Komolynak hangzik a téma, és sokan sokféleképp megjelenítették, de a Halálkúra a pozitív főhősök butaságának történetével nyúl a témához. Egyszerre akar szórakoztató, agykikapcsoló YA film lenni és mély témákat boncolni, ami akár még működhetne is. Két probléma volt ezzel csupán. Az egyik, hogy egyetlen főszereplőt sem kedvelünk meg a filmben, és továbbra is az ellenfélnek van végig igaza morális és ideológiai alapokon egyaránt.  A másik probléma, hogy a film hihetetlenül logikátlan, szembe megy a korábbi eseményekkel, és nem egyszer kerül olyan önellentmondásba, hogy a fal adja a másikat. Mivel nem olvastam a könyvet, nem tudom megítélni, hogy vajon az eredeti sztoriban is ilyen szinten előfordulnak-e ezek a hibák, vagy a forgatókönyvírókat kell elmarasztalni mindezért.

A forgatókönyv és a történet olyan, mintha egyes részeket Dr. Jekyll a másikat Mr. Hyde írta volna. A történetvezetés érdekesre sikerül, az apró csavarok jól vannak elhelyezve – igaz, semmi valóban váratlan nem történik –, az akciójelenetek izgalmasak, és a kellő helyen megfelelően epikus hangvételűre sikeredett a történet. A probléma ott van, amikor a szereplők élet- és karakteridegen módon cselekszenek, döntenek, (támadnak fel!) és gyilkolnak. A Nagy Kérdésekre pedig – hogy pontosan mi is a WCKD (Veszett) vagy, hogy szabadult el a vírus – végül nem kapunk magyarázatot. Sőt, a korábbi filmek egyes szálait (konkrétan a teljes első filmet) teszik értelmetlenné és logikátlanná bizonyos történetelemekkel, amikről spoiler használata nélkül sajnos nem beszélhetnék.

forrás: Forum Hungary

A film végső mondanivalója az előző részekhez képest jóval kiforrottabb, ugyanakkor – véleményem szerint – jóval károsabb is. A film végkonklúziója ugyanis az, hogy az egyén érdeke és szabadsága mindig, minden esetben felül kell, hogy írja a társadalom és a csoport érdekeit. Konkrétan (és itt muszáj spoilereznem) a teljes világot, benne minden értelmes embert hagynak meghalni, csak hogy néhány kiváltságos új életet kezdhessen, és ők, hölgyeim és uraim, a pozitív főhőseink!!!

A filmet a történet ellenére mégsem tudom teljesen elítélni, mert jól, sőt nagyon jól szórakoztam rajta. Az akciójelenetek tényleg izgalmasra sikeredtek, és a főszereplők játéka is többnyire kielégítő, esetenként kiváló volt.  Thomas Brodie-Sangster, azaz Newt alakítását mindenképp ki kell emelnem, mert zseniálisan játszott, és több érdektelen helyzetet az ő játéka tett érdekessé, izgalmassá. A Dylan O’Brian alakította Thomas karaktere nem sokat változott az évek alatt, pontosan ugyanazt a szintet hozza, mint eddig – talán néha kevesebb lelkesedéssel, de ezt a színész halálközeli élményének is betudhatjuk, amit a forgatás alatt elszenvedett.

A kritikában eddig nem írtam a látványról, és tudatosan hagytam a végére, mivel nehéz róla beszélni. Első körben azt mondanám, hogy eszméletlen jól néz ki, pont ilyennek kell lennie. De aztán jobban belegondol az ember, és eszébe jut, hogy igazán egyetlen önálló gondolat sincs a díszletek, a ruhák, a maszkok, vagy a CGI mögött. Mintha már mindet láttuk volna. Fallout játékok, Mad Max (Mad Max, (1979), Legenda vagyok (I am Legend, 2007). Minden úton, városban, a sivatagi homokdűnék ellenálló-bázisán ezek jutnak az ember eszébe. A zsánerből jönne? Nem hiszem. Több egyéni ötlettel jobban fel lehetett volna javítani ezt a filmet. Nagyjából, ahogy James Cameron tette az Avatárral (Avatar, 2009) – az is csupa jó film és könyv összeollózása, de egyedi hangulata miatt elnéztük, elfelejtettük ezt.

forrás: Forum Hungary

 Az útvesztő elveszett saját labirintusában, és úgy néz ki, nem talált ki belőle. Nagyon akart jó film lenni, közel is járt hozzá, de sajnos lemaradt róla. Aki teheti, olvassa el a film megnézése előtt a könyvet, hátha úgy jobban érthető, világosabbak lesznek a motivációk, a világ. Mindenképp nézze meg az, aki egy egyszerű szórakozásra vágyik, de logikus világépítésre vagy értelmes főhősökre ne számítson, mert sajnos ebben a filmben bizony mindenki olyan buta, mint a sötét éjszaka egy fáklya nélküli tisztáson.

Értékelés: 70/100

IMDB:7,1/10

MAFAB: 74/100

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: