Bántalmazottak igazsága - Interjú Takács Hajnallal - Corn & Soda

Bántalmazottak igazsága – Interjú Takács Hajnallal

Forrás: www.konyvesbolt.online

A mindennapok embere hajlamos az erőszakot fizikai agresszióként értelmezni – ez azonban csak a jéghegy csúcsa. A világ tele van bántalmazókkal és bántalmazottakkal, szomorú és fájdalmas esetekkel, és ezekért a történetekért sokszor nem kell messzebbre tekintenünk a saját otthonunknál. Takács Hajnal első könyve, Az asszony verve (2014) saját bántalmazó kapcsolatának megrendítő részleteit mesélte el az olvasóknak, legújabb írása, a Bántalmazottak igazsága (2017) azonban már jóval mélyebben elmerül a bántalmazó kapcsolatok pszichológiájában. A trauma feldolgozásának útja során szakértővé vált írónő könyve  minden szempontból körbejárja ezt a kényes, épp ezért sokszor elhallgatott témát.
Volt szerencsém személyesen is elbeszélgetni a Bántalmazottak igazságáról Takács Hajnallal, aki az interjú során részletesen elkalauzolt engem a nyúl üregében.

 

A bevezetőben megemlíted, hogy nem az Asszony verve folytatásának szántad a Bántalmazottak igazságát, mégis szorosan a bántalmazás témakörénél maradtál. Mi volt a könyvvel a célod?

TH: Az asszony verve friss traumából íródott naplószerű könyv. A Bántalmazottak igazsága a bántalmazó kapcsolatok jellemzőin és megélésén túl igyekszik megmutatni a hatóságok és bíróságok működését is. Ebben már nagyon sok aktának az átolvasása, még több emberrel való beszélgetés és ennélfogva még több történet általános tanulsága van. Minden esetben ugyanaz a forgatókönyv, ugyanaz az eszköztár, csak a szereplők és a módszerek változnak, de a pszichológiája meg a folyamata mindnek megegyezik. Bekerülhet bárki ebbe a csapdába, amiben aztán körbe-körbe megyünk, és nehéz belőle kilépni, de meg kell tenni. Ehhez is próbáltam olyan utat mutatni, ami szerintem működőképes.

Mire utal a címben a „nyúl ürege” kifejezés?

TH: A nyúl ürege eredetileg az Alice Csodaországban jelenik meg, de én inkább itt a Mátrix című filmre utalok, ahol Neo bevéve a piros kapszulát, meglátja a világ másik oldalát is, azt a mátrixot, amit mesterségesen tartanak életben, azért hogy az emberek aludjanak és ne ébredjenek öntudatukra.

Sok fejezetre osztva elemzed és ismerteted a bántalmazással kapcsolatos ismereteidet és tapasztalataidat. Néhány mondatban hogyan foglalnád össze a könyved mondanivalóját?

TH: Erőszakos világban élünk, ami körbe vesz. Már kicsi korunk óta arra szocializálnak minket, hogy eltűrjük azt, ha elnyomnak. „Erőszak vesz körül minket, ezt el kell fogadni, nem tehetsz ellene semmit” – ez a tanult tehetetlenség, ezt nevelik belénk, és ezt az élet minden területén tapasztalhatjuk. Hány munkahely van, ahol a főnök úgy beszél az alkalmazottjával, mint a kapcával? Ezt nem lehetne megengedni. Méltatlan ez a helyzet, mert elvégre nem azért élünk, hogy elnyomjanak. Ha megengeded, hogy méltatlanul kezeljenek téged, akkor biztos lehetsz benne, hogy az berögzülhet. De amikor elkezdesz máshogy gondolkodni, meglátod, hogy ezt máshogy is lehet, emberibben és méltóbban. Ilyenkor elkezded vonzani az embereket, akik hasonlóan gondolkoznak. Egy idő után már olyanok vesznek körbe, akik túl tudnak látni az erőszakos világon, és reményt adó, hogy nagyon sok ilyen ember van.

Forrás: www.konyv.guru

Melyik a kedvenc részed a könyvben feldolgozott témák közül?

TH: Én a legjobban a pszichogenetika részt szeretem. De ez sem egy új dolog, csak egy régi igazságnak a másként való megfogalmazása. Amit én leírok, mások már elmondták. Stílusokat meg szemszögöket lehet változtatni, de igazság csak egy van, tök mindegy, honnan nézed. Lehet, valakit pont az fog meg, ahogyan én mondom, de lehet, hogy valakinél meg az veri ki a biztosítékot.

Milyen eddig a könyvedről a sajtó visszajelzés?

TH: Nagyon jó, eddig mindegyik pozitív volt. Borzasztó jól esik, hogy olyan emberek írtak ajánlót a könyvemhez, mint Feldmár András, Gyurkó Szilvia, Bombera Krisztina és Demcsák Zsuzsanna – ez mindenképpen elismerés.

Sokszor hangsúlyoztad a könyvben, hogy a nemek nem számítanak. A hangsúlynak esetleg köze van ahhoz, hogy sokan azonnal agresszív feministaként bélyegeztek meg az előző könyved, az Asszony verve  alapján?

TH: Engem már hívtak mindennek, úgyhogy nem veszem magamra, akárminek neveznek. Ez inkább annak szól, hogy már unom, hogy ha azt hallod, hogy az erőszak nem jó, akkor biztos azonnal kizárólag bántalmazott nőről beszélnek. „És mi a helyzet a bántalmazott férfiakkal?” – kérdezik. Én bántalmazott férfiakról és nőkről beszélek, emberekről, akiket bántanak. A könyvben tudatosan hagytam el idővel a „bántalmazott” kifejezést, és inkább csak „bántó” és „bántott” szavakat használtam. Direkt azért, hogy merjünk már mélyebbre nyúlni, mert tök jó a felszínen ellavírozni, de ennél messzebbre kell mennünk. A bántalmazás bántás, a bántás erőszak. Aki „agresszív feministát” kiált a bántalmazás szó hallatán, az nem látja a lényeget és az eredési pontot.

Említed, hogy többször is újra találkoztál a magánéletedben bántalmazó férfiakkal. Most van párkapcsolatod?

TH: Nincs. Pedig tényleg nem vagyok férfigyűlölő egy kicsit sem. Sőt, ha lehetőségem van rá, elmondom a férfiaknak is, hogy ők nagyon is sokat tehetnek az erőszak megfékezéséért. Próbálok nyitni feléjük, de őszinte leszek… hemzsegnek a hülyék. Nagyon sérültek a férfiak is, és ők ezzel nem néznek szembe.

A könyvben nagyjából 35 alappontot jelölsz meg, ami alapján fel lehet ismerni egy bántalmazót. Találkoztál már közvetlenül vagy közvetetten 35/35-tel?

TH: Persze. Nagyon sokféle emberrel találkoztam már. Az a röhej az egészben, hogy ennek a férfinak is óriási vesztesei, de fel sem ismerik. Azért reménnyel tölt el a tudat, hogy mi magunk vagyunk a jó immunválaszok, és módunkban áll dönteni az életünk felett.

Létrejöhet bántalmazó kapcsolat a felek különélésével is?

TH: Hú, meséljek? Hogyne lehetne! Nagyon sok ilyen van. Mondjuk például nem költöztek össze, de becsúszik a gyerek, és az anyuka a várandóság idején egyedül él, egyedül megy szülni. Hallottam ilyenről: ott volt a nő 9 hónapos terhesen, a férfi pedig inkább elment inni a haverjaival. Ez megint az, hogy nem tisztelem sem az életet, sem a másikat. Nem kell együtt élni ahhoz, hogy bántsanak egy kapcsolatban. Sőt! Tegyük fel, hogy van egy barátod/barátnőd, akinél egyfolytában csörög a telefon: „Hol vagy, mit csinálsz? Azt ígérted hazajössz!” Ez kontrol. Bántalmazás. Gazdasági bántalmazás például nem fizetni a gyerektartást, vagy a hatósági eljárások során belekényszeríteni a másikat ügyvédi és egyéb költségekbe. Nem kell ehhez senkivel sem együtt élni. Az internettel ma már még könnyebb valakit zaklatni, kontrol alatt tartani, ellenőrizgetni, megsérteni a magántitokhoz való jogát például a levelezése feltörésével. Igen, nagyon sok bántalmazó kapcsolat folytatódik a különköltözés után is. Sőt, a legtöbb így folytatódik.

A könyvek írásai közben szinte szakértőjévé lettél a témának. Gondolkoztál rajta, hogy ne csak könyvek útján oszd meg a tudásodat?

TH: Én nem állítottam magamról, hogy szakértő vagyok, de valahogy időközben így kezdtek nevezni, aztán egy idő után már nem tiltakoztam ellene. De az is igaz, hogy ezt az ismeretet jelenleg ilyen formában és teljességben nem lehet iskolapadban összeszedni. A rendszernek nem érdeke, hogy felismerjük az erőszakot, mert maga a rendszer is erőszakos és elnyomó, egyenlőtlen  valami, ami nagyonis támogatja az erőszakot.
De ha például Gyurkó Szilvia azt mondja, hogy szakértő vagyok, akkor neki elhiszem, mert ő tényleg szakértő.

Szoktak hívni programsorozatokra beszélgetéseket vagy előadásokat tartani, és járom az országot a Nézőművészeti KFT-vel is, a Scherer Péter rendezte Soha senkinek című darabbal. A darab utáni egy órás feldolgozóbeszélgetést vezetem. Szerintem kötelezővé kéne tenni ezt az előadást minden középiskolában. A Soha senkinek szexuális abúzusról szól, kétszemélyes darab, alig kell hozzá kellék, az osztálytermet meg hamar át lehet rendezni nézőtérré és színpaddá. Zseniálisak a gyerekek. Zseniálisabbak, mint a felnőttek. A felnőttekkel sokkal nehezebb megértetni, mi a baj a bántalmazással, a gyerekek viszont ösztönösen ráéreznek. A kulcs minden esetben az élet nem tisztelése, az egyenlőtlen viszonyok, a jogosultságtudat, a birtoklás- és hatalmi vágy. Ennyi. Ha csak ezt a pár kifejezést értjük, és megértjük ezek tartalmát és hozadékát, már felismernék, hogy mit nem kell eltűrniük.

Köszönet a szerzőnek az interjúért, a könyvnek pedig az Ad Librum Kiadónak!
A kötet 20% kedvezménnyel megvásárolható a kiadó webboltjában a bantalmazasellen2017 kuponkód beírásával.

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: