A napos oldal túlfelén -Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok - Corn & Soda

A napos oldal túlfelén -Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok

Böszörményi Gyula legújabb kötete, a Kucó és más életszilánkok igazi irodalmi különlegesség. Egy különleges válogatás, olyan írások gyűjteménye, melyek betekintést engednek az író legbelsőbb világába. Megrendítő, személyes vallomások, erőteljes és hiteles szociológia rajzok a gyermekotthonok, egészségügyi intézmények sokszor kegyetlen és embertelen világáról. A kötet a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.

forrás: Könyvmolyképző Kiadó

Mivel Böszörményi Gyula műveit nagyon szeretem – különösen az Ambrózy báró esetei sorozatát -, a családjáról szóló molyos karcait is szívesen olvasom, így nagyon vártam, hogy a Kucó és más életszilánkok című kötetét a kezembe vehessem. Habár tudtam, hogy nem valami könnyed, felszínes olvasmányra kell számítanom, a vékony kötet mégis sokkal erőteljesebben hatott rám érzelmileg, mint amire számítottam. A kötet több darabjának olvasása közben fojtogatott a sírás, olykor pedig a könnyeim megállíthatatlanul törtek elő. (Főleg, amikor eljutottam a Kucóhoz.)

A kötet novellákat, elbeszéléseket és a Kucó című kisregényt tartalmazza. Egyik sem friss szerzemény, mindegyik jelent meg már valahol, az első megjelenési helyük a lábjegyzetben fel is van tüntetve. A kötet mégis szerves egészet alkot, hiszen olyan írások lettek összeválogatva, melyek az író személyes életéhez, gyermek- és ifjúkorához, a különböző otthonokban átélt élményeihez kapcsolódnak valamilyen formában.

Az első három elbeszélés szívmelengető, megható, felemelő: a szeretet és a képzelet mindent legyőző hatalmát hirdetik. A Túrát különösen szerettem, szívből mosolyogtam finom humorán, és hálát adtam az Olgi nénik létezéséért, akik képesek szebb helyé tenni ezt a világot.

A kötet legmegrázóbb írása számomra a Kék dereng. Kegyetlen, embertelen világot fest le, ahol meghalt az együttérzés, a részvét, ahonnan száműzték a reményt. Itt nem maradt ember az embertelenségben.

Megrendítő olvasmány a kötet kisregénye, a Kucó is, bár a feszültséget némileg oldja a szöveg humora, de sokkoló ereje így is megmarad. A rossz helyesírással, gyermeki nyelven megírt szöveg és Tamás, a történet enyhén értelmi fogyatékos főhőse Daniel Keyes Virágot Algernonnak című világhírű regényét juttathatja eszünkbe. Charlie Gordon és Tamás gyermeki ártatlanságukban, jóhiszeműségükben és a világba vetett hitükben hasonlítanak, és összességében a sorsuk között is párhuzamot lehet vonni. Ugyanis ez a világ a Charlie-kat és Tamásokat képtelen elfogadni.

Tamás elbeszéléséből megismerjük az egészségügyi gyermekotthon világát, ahol többségében értelmileg közepesen vagy súlyosan fogyatékos gyermekeket látnak el, de van itt néhány mozgássérült fiatal felnőtt is. Ez az intézmény egy külön világ, ahol egyaránt rabok a gondozottak és a gondozók is. Az ápolók a rájuk bízottakon vezetik le mindennapos frusztrációjukat, megszokottak a verések, az éheztetések, a testi és lelki elhanyagolás. Az itt lakókra nem vár más, csak lassú elmúlás. Más menekvés innen nincs, mert a társadalomnak csak az épekre és egészségesekre van szüksége…

A Kucó minden humora ellenére húsba maró írás. Kegyetlen, embertelen világot tár elénk, de rámutat arra is, hogy ezért a világért mindannyian felelősek vagyunk. Amíg a társadalom közönyös, amíg képtelen az empátiára, az elfogadásra, az áldozatvállalásra, amíg nem bánik emberként a sérültekkel és azokkal, akik mások, mint a többség, addig ez a kegyetlen világ megmarad. Azok pedig, akiket a társadalom kivetett magából csendben, védtelenül, a világtól elzárva szenvednek tovább.

A Kucó és más életszilánkok megrázó erejű kötet. Az érzelmek széles skáláján játszik a meghatótól kezdve a megdöbbentőn át a fájdalmasig. A személyes, sokszor vallomásos írások nem öncélúak, a társadalom sokszor szemérmesen elkendőzött, agyonhallgatott problémáira hívja fel a figyelmet. Azok nevében szól, akiknek hangja sokszor nem jut el a szerencsés, egészséges többséghez. Mindemellett rámutat arra, hogy ami sokaknak természetes, az másoknak csupán elérhetetlen álom. Így még jobban kell becsülnünk életünk apró örömeit is.

Ez is tetszeni fog...