David Helfgott csillagként ragyogta be tegnap este az Arénát - Corn & Soda

David Helfgott csillagként ragyogta be tegnap este az Arénát

David Helfgott ausztrál zongoraművész adott szerda este szenzációs koncertet a félig telt házas Arénában. A hetvenegy éves művész többek között az igen nehéz Rahmanyinov 3. zongoraversenyét adta elő elsöprő sikerrel.

Mint ismeretes, huszonhárom éves korában Londonban a darab előadása közben, amikor végre sikert aratott és szigorú apja jóslata szerint ragyogott, Helfgott idegösszeroppanást kapott, amely évekig elmegyógyintézetbe, sötétségbe juttatta, rejtőzködő életmódra kárhoztatta a zongoristát.

Forrás: Daily Examiner

A szegény sorban felnőtt zsidó származású zongorista kalandos életéről már negyvenkilenc éves korában film készült, a jól ismert Ragyogj! (Shine, 1996) Geoffrey Rush-sal a főszerepben, amely hét Oscar-díj jelölése közül egyet be is váltott a művész megformálásáért.

David Helfgott ausztrál zongorista világkörüli turnéjának előző koncertjén, júliusban Perth-ben, míg szerda este nálunk szerepelt az Art Anzix Symphonic Orchestra kíséretében. Csupán tíz percig váratta meg közönségét a művész úr, amikor megjelent kísérőjével a színpadon, jellegzetesen tipegve, fekete nadrágban, türkizkék buggyos selyemingben, amely még a legfelső sorokból is bizonyára kiválóan látható volt. Mi ehelyett azonban jobban koncentráltunk a két hatalmas kivetítőre, ahol közelről figyelhettük meg, ahogy közönsége felé fordul fülig érő szájjal a maestro, mindkét hüvelykujját a nemzetközi OK jelként felénk mutatta és hevesen hajlongott. Szája folyamatosan mozgott, ahogyan azt a filmből ismerjük, ez az ő sajátossága, és a mikrofonba is behallatszódó motyogás a zongorajáték közben sem maradt el, de ezzel együtt mi élveztük, ahogy olykor jól ismert dallamok szöktek ki a kezei alól, mintegy bemelegítésként. A darabok között a megnyerő személyiségű és rendkívül szimpatikus művész, kedvesen mosolyogva és fáradhatatlanul okézva meghajolt tapsoló, füttyögő publikuma előtt fényárban úszva, majd újra és újra játszott.

A film által is híressé vált Helfgott elvarázsolta a nagyérdeműt, akik a hétköznap esti koncertre jegyet váltottak, és nem bánták meg. A koncert két részletből állt, amelyek egyenként ötven percesek voltak. Az első etapban szerepelt Chopin G-moll balladája, Liszt Ferenc 3. Koncertetűdje, Magyar rapszódiája, és a Dante szonáta, amelyekkel Helfgott úr bemelegítette ujjait és egyben közönségét is a második részre, a világon technikailag az egyik legnehezebbnek tartott zenemű eljátszására, a Rahmanyinov 3. piano concerto-ra, amelyhez már szimfonikus zenekara is megjelent a színpadon.

A piano prodigy, ahogyan nevezték egy 1997-es angol újságkivágásban a Ragyogj! kapcsán, amelyet legféltettebb újságcikkgyűjteményemben leltem meg, fiatalos lendülettel ütötte a billentyűket, néha már a szemnek is követhetetlen sebességgel, miközben ő a zenekarra nézett sűrű motyogás és puffogások közepette.

A koncert végén állva tapsolt neki a szinte minden korosztályt képviselő nagyérdemű, mialatt a fülig érő szájjal hajlongó David Helfgott háromszor is visszajött a zongorájához, ellenállva a színpad oldalán őt lekísérni hajlandóknak, és még egy-egy darab részletét eljátszotta ráadásként. Bámulatos figura, gondoltam magamban, míg magam is állva adóztam e tehetségnek, ő pedig fürdött a közönség szeretetében. Törékenysége, hajlott háta ellenére szinte futott vissza mindahányszor zongorájához, hogy aztán hatalmasnak tűnő kezeivel több billentyűn átérve életre keltsen szökőkutakat, sóhajokat, fantáziákat.

Következő hónapban Koppenhágában, majd Londonban és Genfben láthatjuk, ha valaki épp arra jár, de további fellépései is lesznek a világ több pontján. Érdemes meghallgatni.

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: