Dobos László - És látom őt... (2016) lemezajánló - Corn & Soda

Dobos László – És látom őt… (2016) lemezajánló

Nagyon megörültem, amikor a karácsonyfa alatt megláttam Dobos László És látom őt… című lemezét az ajándékaim között. Az albumon Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című kötetének válogatott versei szerepelnek megzenésítve.

Dobos László

Nem kis elvárással indítottam el a cd-t, ugyanis nemcsak szeretem a zenés verseket, de Kosztolányi Dezső a kedvenc költőm és íróm egyaránt. Első benyomásaim alapján pedig azt mondhatom, nem azt kaptam, amire számítottam, viszont csalódott sem vagyok. Nem vagyok csalódott, mert ezek a számok remekül sikerültek, s pazar módon tükrözik vissza, amit a versek önmagukban. A borító és a korábbi dalélményeim miatt valamiért biztos voltam benne, hogy minimalista, egy szál gitárral előadott, csupasz dalok lesznek az albumon egytől egyig, ami nem is lett volna baj, hiszen temérdek jó példa van ezekre. Hamar tátva maradt a szám: hangszerek egész arzenálja vonul fel a számok hallgatása közben. Vonósok, zongora, szájharmonika, fuvola, különféle dobok, na és persze minden szám alapja, a gitár.

Az albumon található dalok/versek:

1. Mint aki a sínek közé esett
2. És látom Őt, a Kisdedet
3. Ó, a halál
4. Már néha gondolok a szerelemre
5. Mikor az este hirtelen leszáll
6. Ódon, ónémet, cifra óra
7. Egy téli délben
8. Mi ez, mi ez?
9. Az iskolában hatvanan vagyunk
10. Anyuska régi képe
11. Öreganyó
12. A rosszleányok
13. Jaj, az estét úgy szeretem – Ilyenkor a szobánk – A sakk
14. A játék
15. Menj, kisgyerek
16. A délután pezsgett a poros utcán

Stílusában kissé csapongó az album, de valahogy mégis pozitív és – talán mondhatom így – következetes módon. A szerző zenei világa erősen felsejlik ezekben a dalokban. A Már néha gondolok a szerelemre hallgatása közben csak arra tudtam gondolni először, hogy pontosan úgy hangzik, mint a Beatles If i fell című száma, s ezt megerősítendő szintén az ő stílusuk rémlett fel bennem az Ódon, ónémet, cifra óra felcsendülésekor, mintha Paul McCartney dúdolná nekem a Michelle-t. Utóbb rájöttem, mindez nem véletlen. A szerző, Dobos László az ország egyik legsikeresebb Beatles tribute együttesének, a The BlackBirdsnek John Lennonja. Nem kizárólag a Fabfour benyomásával futhatunk szembe azonban. Az Egy téli délben hangzása például egy az egyben a Kispál és a Borzot idézi, az Ó, a halál pedig kissé olyan, mintha a Blur vagy az Oasis szülte volna. A brit zenekarokra jellemző dalok mellett akad swing vagy akár klasszikusabb hangzású zeneszám is, s ezek kivétel nélkül mind nagyon passzolnak a kiváló szövegekhez.

Az album legnagyobb fegyverténye – Kosztolányi időtálló zsenije mellett – a hangzás és hangulat megfelelő alkalmazása. Dobos László dalai éleslátásról, a versek mélyre ható tanulmányozásáról tanúskodnak. A különböző melódiák tökéletes reflektációi a költemények gondolati és érzelmi tartalmának, s hűen adják vissza a versolvasás élményét. A Mikor az este hirtelen leszáll esetében az egyik legszembetűnőbb, ahol azonnal a sötétségtől reszkető kisfiúvá válik a hallgató a sejtelmes, lassú, egy kicsit mégis csábító dallamoktól, melyet csak tovább fokoz a bontott gitárjáték. Az Ó, a halálban együtt nevetünk pimasz módon a csúf, kaszás szemébe, A játék felcsendülésével pedig minden és mindenki táncra perdül körülöttünk, s játszótársunkká válik.

kosztolanyidezso-head

Végső soron nagyon-nagyon örülök ennek az albumnak. Remekül illeszti ezeket az örök érvényű verseket egy modern, XXI. századi köntösbe, mindezt úgy, hogy közben klasszikus értékeikből semmit sem vesztenek. A csapongó, hullámzó összhatás újra elénk varázsolja a gyermekkor rémes szépségét, ambivalencia mámorát, a szülőket, szerelmeket, játékokat, félelmeket és persze a halált – mindent, amit egy szegény kisgyermek elpanaszolhat felnőtt fejjel. Dobos László dalai nem kívánnak újat Kosztolányi verseitől, csupán megtoldják, kiszélesítik a befogadhatóságukat azzal, hogy könnyed, mindenféle erőlködéstől mentes dallamokba foglalják őket. Nem csak Kosztolányi rajongóknak kötelező darab.

Ez is tetszeni fog...