Dredd bíró: fejbe ver, mint egy ír fekete sör

Rég szórakoztam olyan jól, mint a Judge Dredd: Minden birodalom elbukik kötetét olvasva, és azt hiszem mindenki így lesz vele, aki felnőtt ember létére örömét leli a radioaktív mutánsok, cowboyok és klónok kegyetlen küzdelmeiben, a disztópikus fantasy/sci-fi világok közti kalandozásokban. Michael Carroll Dredd–története mesterien ötvözi a klasszikus posztapokaliptikus, antiutópisztikus társadalomábrázolásokat, a mesés-varázslatos fantasy irodalmat, az agyatlan, öldöklős horrort és a vaskalapos, bináris látásmódú westernt. Spoiler-mentes ajánló.

A Minden birodalom elbukik egy kicsit olyan, mint egy sűrű, ír fekete sör. Kesernyés stout, amit egy fárasztó munkanap után nyitunk ki, majd a kanapén elkényelmesedve, szinte együltő helyünkben legurítunk. Ha akarunk, elmorfondírozhatunk azon, hogy az árpa és a pörkölt maláta mennyire domborítja ki a kávé aromáját, de végső soron erre semmi szükség: a lényeg, hogy jól esett. A dublini származású Michael Carroll Dredd-sztorijában ugyanis minden benne van, amire szükségünk lehet ahhoz, hogy egy kicsit kikapcsoljunk és kizökkenjünk a mindennapok malomkerekéből: mutánsok és koboldok, telepatikus klónok, cowboyok és indiánok, radioaktív vadnyugati leszámolás és teleportálás. Nem kell mélyenszántó, filozofikus gondolatokra számítani – a történet bár egyszerű, Carroll narrációja furmányos és fordulatos, könnyen bele lehet feledkezni. A mozgalmas, több szálon futó cselekmény elrepít minket Murphyville-be, az ír megapoliszba, Alsóvárosba, a néhai New York Citybe, Átokföldre, a nukleáris katasztrófa-sújtotta észak-amerikai sivatagba, Britvárosba és természetesen Mega-City 1-be, Dredd bíró otthonába.

A hat fejezetre osztott gyűjteményes kötet összesen huszonöt füzetben jelent meg a 2000 AD és a Judge Dredd Megazine hasábjain 2013 és 2016 között. Inkoherens képi világát öt rajzoló és három színező jegyzi – ez azonban nem mérsékli, hanem inkább gyarapítja a képregény élvezeti értékét: a narráció epizodikusságát hangsúlyozza, markánsan elválasztva a – sokszor földrajzilag is elkülöníthető – eseményszálakat. A nyitófejezetben megismerjük Mega-City 1 közvetlen környezetét: Alsóvárost, vagyis a szebb napokat látott New York Cityt, ami most egy sötétbe burkolózó romhalmaz, a kitaszítottak és nincstelenek otthona, ahol utcai bandák és mutáns maffiózók kényuralma szabja meg a törvényt. Paul Davidson rajzai gyermekkorunk rajzfilmjeit idézik meg, Chris Blythe egyszerre érzékeny és bátor színei azonban különösen erőteljes érzelmi többlettartalommal töltik meg az oldalakat. A második, Smaragdvér című felvonásban megismerjük az ír Murphyville-t, és ebben a fejezetben mutatkozik be először Fintan Joyce, a Smaragd Sziget–történetszálból ismert Charlie Joyce fiának karaktere. A Colin MacNeil rajzoló jegyezte fejezetben kibontakozik egy összeesküvés története, amely nem csak Dredd bíró életét, de Mega City-1 szuverenitását is veszélybe sodorja!

A mindvégig mozgalmas történet azonban csak a kötet felénél pörög fel igazán, és ezt nem utolsó sorban Henry Flint zseniális rajzainak köszönhetjük! A …porrá leszünk című passzus lapjain a brit művész hihetetlenül részletgazdag és pofátlanul profán vizuális világa elevenedik meg, amely Frank Miller legszebb napjait juttatja eszünkbe. Ráadásul olyan eszement karaktereket ismerünk meg benne, mint a hátborzongató Tövis, egy toronymagas, vérszomjas mutáns, aki mintha a Resident Evil világából toppant volna elénk. Nem véletlen, hogy a brit alkotó 2004-ben elnyerte a Diamond National Comics Awards legjobb képregény-művésznek járó díját – a fejezet úgy irodalmi, mint képzőművészeti tekintetben a kötet csúcspontját jelenti.

A negyedik részben ellátogatunk Britvárosba, a néhai Egyesült Királyság romjaira épült megapoliszba, ahol végre körvonalazódni kezd a kontinenseken és mega-városokon átívelő összeesküvés. A párhuzamos cselekmények végül az ötödik fejezetben érnek össze, a történet itt éri el csúcspontját: a papírmozit keretbe zárják Colin MacNeil rajzai, amelyek visszarepítenek minket a kötet elején megismert mesés képi világba. A kötetet záró, Hamvaiból… című fejezetben végül Michael Carroll megvillantja történetmesélői tehetségét: az egyetlen hosszú dialógusra épülő narráció tökéletes példája a párbeszédes irodalmi formaelem képregényes alkalmazásának, amelyben a páros beszédaktusba rejtett érzelemmegnyilvánulások és kontextus-teremtő információmorzsák által érthetőbbé és szerethetőbbé válnak a regény szereplői, tetteik és döntéseik pedig új értelmet nyernek. Az utolsó fejezetet Carlos Ezquerra rajza erősíti, amely erős vonalvezetésével és borús színeivel markánsan árnyalja Hershey Főbíró és Dredd bíró érzelmeit.

A Minden birodalom elbukik azon kevés papírmozik egyike, amely képes oldalakon keresztül szétrobbanó koponyákból záporozó agyvelőcafatokat és leszakadt végtagokat mutatni, majd a következő fejezetben egy végeláthatatlannak tűnő párbeszéd képében rávilágítani az akciójelenet hátterére, összefonni az addig párhuzamosnak vélt szálakat. Bár Michael Carroll szövevényes Dredd-története mögött gondosan felépített politikai/hatalmi megfontolások (és a több évtizedre visszanyúló gigászi Dredd-irodalom ismeretei) húzódnak, maga a cselekmény nem merül el a politikafilozófiában: olyan, mint amikor John Bercow volt brit képviselőházi elnök egy stratégiailag kiemelkedően fontos kérdés körüli vitát félbeszakít az alsóházában, majd whiskey-áztatta, érces hangján azt kiáltja: Oooorder!

A Minden birodalom elbukik egyszerre fantasy és western, horror és tudományos-fantasztikus kalandregény, ami egyetlen pillanatra sem riad vissza attól, hogy a cyberpunk ihletettségű scifi-világban koboldokat rejtsen el, vagy attól, hogy a Mad Max-univerzum atmoszféráját megidéző Átokföldet egy epizód erejéig indiánok és cowboyok közötti vadnyugati leszámolás színhelyévé varázsolja. Az egész kötetből árad a brit kiadó malátagőzös akcentusa, az ír fekete sörök kesernyés édessége.

A történet egyetlen kerek egészt alkot, így a kezdő Dredd-olvasók számára is maradéktalanul élvezhető. A kiadvány mindazonáltal tartalmaz egy rendkívül informatív bevezetőt is Kóbor Róbert, a kilencedik.hu szerkesztője tollából, amely felvázolja a Carroll-sztori hosszú és szövevényes előzményét. A sima kiadvány tartalmazza az író Michael Carroll utószavát és egy borítógalériát, míg az aranyozott kötésű, limitált verzióban helyett kapott Carroll forgatókönyve is. A Fumax kiadótól megszokott – és egyben elvárt – magas nyomdászati minőség a Dredd-köteten is tetten érhető: a kartonborítás tartós, a fényespapíron minden színárnyalat kicsattanóan érzi magát.

Judge Dredd – Dredd Bíró: Minden birodalom elbukik (Fumax Kiadó: 2019)