Egy alternatív Magyarország: Odakint sötétebb - kritika

Egy alternatív Magyarország: Odakint sötétebb – kritika

Veres Attila bemutatkozó könyve a mai magyar palettán erős kezdés egy elsőkönyves írótól. Az Agave Könyvek Kiadó gondozásában érkezett az idei könyvhétre az Odakint sötétebb, melyben egy olyan szürreális valóság megalkotására törekedett, amelyben megkísérli elhitetni az olvasóval egy alternatív világkép relevanciáját, mellékelve hozzá némi borzongást és az örökös küzdelmet a szorongó lélek önmagával folytatott harcában. Nézz szembe félelmeiddel és lépd át korlátaidat, ha ezzel megvagy, még rád vár a világ megmentése!

Forrás: Agave Könyvek Kiadó Kft.

Egy alternatív Magyarországon járunk napjainkban, a párhuzamos világok egyikében, ahol védett állatokká nyilvánították az ismeretlen helyről érkező, nem evilági lényeket, a cellofoidákat, akik a baglyok helyét vették át az állatvilágban. Az állatok létfenntartásához nincs szükség semmiféle táplálékra, viszont a belőlük csapolt kristálytej hozamnak jót tesz, ha ipari minőségű gumicukorral lapátolják tele őket. A kristálytej gyógyító hatása erősen vitatott, de bizonyos források szerint, a rák ellenszereként bevetve már történtek csodába illő gyógyulások. Az állatok megjelenésével egy időben szokatlan események zajlanak a megyében, amelyekre nincs magyarázat.

Történetünket Gábor szemszögéből követhetjük végig, aki szerelmi életének félresiklása miatt dönt úgy, hogy elvállalja a munkát Szabolcs munkatársaként abban a faluban, ahol az állatokat több, a számukra létrehozott telepeken tartják és gondozzák. A fiú Robin helyére érkezik, aki különleges körülmények között lett öngyilkos. Gábor érkezésével a fura dolgok egyre sűrűbben követik egymást, és olyan változások folyamata indul el, amikre úgy tűnik, nincs magyarázat, de tagadhatatlanul haladnak a közeljövőben bekövetkező apokalipszis felé.

Gábor karaktere a hétköznapi hős figuráját hozza, bár nekem túl passzívnak tűnik, az az érzésem, hogy a narrálás nélkül a kisujját sem mozdítaná. Kissé idegennek érződik a megteremtett közegben, mint egy irányítás nélküli PC-játék szereplő. Szabolcs hallgatag természete, szűkszavúsága Gábor magatartását tükrözi, mindkét fél többet tud, mit amit elmond. Voltak aggodalmaim, hogy a kettejük kommunikációjának hiánya miatt nem halad előre a cselekmény. Emiatt az érzés miatt szívesen beleláttam volna Szabolcs fejébe, de be kellett érnem azzal, hogy a fiúk csak akkor beszélnek, ha a történet szempontjából fontos adatokat oszt megrajtuk keresztül az író.

Forrás: Agave Könyvek Kiadó Kft.

Ahogy a karakterfelépítés, úgy a világteremtés is kissé minimalista, a hangsúlyt inkább a szokatlan, meghökkentő elemek kapják, amelyek a természetesség látszatát hivatottak kelteni az olvasóban. Bár talán ez ellentmondásosan hangzik, de Veres Attila meg tudta oldani, hogy harmóniát teremtsen a látszólagos zűrzavarban, ami lényegében a szürreális ábrázolásmód elengedhetetlen velejárója. Zseniális megoldás a fejezetek elején olvasható, a külvilágból származó nyilatkozatok, amelyek az eseményről és a cellofoida-fajjal kapcsolatos tényekről szólnak, ezzel is a hitelesség látszatára törekedve.

Az információkat leginkább a két fiú párbeszédéből kapjuk meg, valamint a már említett nyilatkozatokból. A köztes részek a csönd és az üresség, egy szorongásos állapot képi formáját hivatott ábrázolni, ahogyan haladunk előre a végkifejletig, fokozva az üresség érzetét és az azt megtöltő félelem fagyos leheletét. Néhol megtűzdelve a szöveget költői képekkel, de inkább hétköznapi beszédstílusnak megfelelő nyelvezettel íródott a mű, ami könnyen befogadható, szimbolikája érthető és megfejthető.

A végéhez közeledve a történet egy olyan fordulatot, csattanót tartogat a számunkra, amire nem lehet felkészülni előre. Letaglózott a hirtelen váltás, de olyan mohó kíváncsisággal vetettem bele magam a második szakasz olvasásába, ahol már váltott szemszögből figyelhettem az eseményeket, hogy képtelen voltam letenni a könyvet. Az eddigi minimalizmus átcsap részletességbe, kitágul a világ, olyan mélységekbe tekinthetünk bele, ami bőven túlvisz a létező határokon.

Bizonyos információk homályban maradtak, hiányérzetet hagyva maguk után. Szerettem volna többet tudni a cellofoidák érkezéséről, és arról, hogyan, mi módon vették át a baglyok helyét. A megoldás pedig számomra túl banálisra sikeredett. A könyv utolsó szakaszában megjelenő elemek, a szörnyeteg, a ló, a lány tiszta szívéből kiváló késpenge, mind-mind valahol lerombolják azt a valóságot, amit az író egész odáig felépített. Veres Attila minden erejével azon volt, hogy hihetővé tegye a könyvében megjelenített, szürreális világot, a gonosz legyőzésének körülményei viszont még ahhoz képest is szürreálisnak hatnak.

Mindezeket figyelembe véve, Lovecraft és VanderMeer rajongói mellett, ajánlanám olvasásra a könyvet azoknak is, akiknek bejött David Lynch ámokfutása.

Köszönjük a könyvet az Agave Könyvek Kiadónak!

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: