Egy csésze empátia: kiállítással nyitott újra a Magyar Vöröskereszt kávézója - Corn & Soda

Egy csésze empátia: kiállítással nyitott újra a Magyar Vöröskereszt kávézója

Különleges kiállítással ünnepelte újranyitását az Empathy Cafe&Bistro speciality kávézó, a Magyar Vöröskereszt első kávézója. A kiállítás megnyitása kapcsán interjút is készítettünk Kardos Istvánnal, a Magyar Vöröskereszt főigazgatójával a kávézóról, Simon Gabriellával és Krudy Norberttel a kiállítás szervezőivel.

A szerző saját fotója

Az Empathy Cafe&Bistro speciality kávézó két éve nyitott meg Budapest szívében, az Arany János utcában. Az Empathy azonban nem csak egy charity kávézó és bisztro, hanem egy olyan közösségi- és alkotótér is, ami fontos társadalmi témáknak ad teret az empátia jegyében. A Covid-19 járvány kezdetén a kávézó közösségi aktivitásai is átköltöztek a digitális térbe, így az empátia fogalma köré szerveződő kiállítás is. A karanténhelyzet utáni újranyitást és a kávézó második születésnapját az Empathy Cafe & Bistro most a nagysikerű online közösségi kiállítás offline változatával ünnepli, az elkészült képeket a nagyközönség élőben is láthatja augusztus 10-től egészen szeptember 30-ig a kávézóban.

  A szerző saját fotója

Ebből az alkalomból Kardos Istvánt, a Magyar Vöröskereszt főigazgatóját kérdeztük a kávézóról:

Cornandsoda: Hogyan született meg a kávézó ötlete?

Kardos István: A kávézó megalapításában több minden is közrejátszott. Több mint 10 éve egy jó példát láttam erre Norvégiában, egy kis tengerparti faluban. A Norvég Vöröskereszt épületének alsó szintjén volt egy kávézó, ahol ebédelni is lehetett. Az emberek az utcáról is betértek, nyüzsgött benne az élet. A kávézó fölött volt egy közösségi tér rendezvényeknek, ahol az Ifjúsági Vöröskereszt is helyet kapott, és a legfölső szinten voltak irodák. Ez az elgondolás valósult meg itt is, hiszen ebben az épületben van a Magyar Vöröskereszt székháza.

Másrészt pedig, mivel én is önkéntesnél kezdtem, tudom azt, hogy a Vöröskereszt szervezete közösségekre épül. A kisközösségek azok, amelyek bizonyos szituációkban aktívak, azonban kell egy helyszín, ahol össze tudnak jönni, lehetőségük van beszélgetni. Lokáció szempontjából pedig a székház központi helyen, a belvárosban van, így alkalmas egy ilyen közösségi tér létrehozására. 

 Mindezek összességéből állt össze az ötlet, hogy induljunk el ezen az úton. De az sem titok, hogy a Vöröskereszt egyfajta megújuláson megy keresztül 2010-2012 óta, arra törekszünk, hogy egyfajta non-profit szemléletünk is legyen, a többlábonállásnak megtaláljuk a formáját. A kávézó pedig egy ilyen, non-profit üzleti tevékenysége a Vöröskeresztnek.

Úgy szerettük volna megalkotni a kávézót, hogy aki ide betér, az egy modern, friss, fiatalos, a napi aktuális kihívásokra érzékeny helyszínen legyen, de mégis tudjon elvonulni, olvasni, esetleg kulturális eseményeken, vagy művészetei kiállításokon részt venni, mint ahogy erre most is lehetőség van.

Rozner-Lender Andrea: Empathy Cafe
forrás: sajtóanyag

C&S: Terveznek-e több kávézót is?

K. I.: Franchise rendszerben nem gondolkodtunk, nem ez a fő profilja a Vöröskeresztnek. Az egy nagyon nagy ugrás lenne, ha vidéken is hasonló nyílna, de konkrét tervek még nem fogalmazódtak meg.

A kávézó üzleti alapon működik, de a dolgozók a Magyar Vöröskereszt munkatársai, ezért igyekszünk a helyet a szervezet humanitárius munkájának részéve tenni. Erre talán jó példa, hogy amikor a veszélyhelyzetet (Covid-19 járvány miatti vészhelyzet – a szerk.) kihirdették, a kávézók, éttermek bezártak, mi azonban azt mondtuk, hogy nem bezárunk, hanem inkább itt biztosítunk egy kellemes, de biztonságos helyszínt az állandó véradásunknak.

Hiszek abban, hogy akik véradóként ide jöttek a veszélyhelyzet alatt, azok vissza fognak térni vendégként is.

A szerző saját fotója

C&S: Mennyire van benne a köztudatban a kávézó?

K. I.: Ez már a második évünk, anno elég nagy médiavisszhangot váltott ki az indulása. Emlékszem, a megnyitónkon az asztalokat ki kellett rakni, mert tele volt a hely érdeklődőkkel, illetve azokkal, akik támogatták a koncepció megvalósítását.

Fontos célunk volt, hogy annyiban más legyen a kávézó, mint egy nyüzsgő, profitra orientált vendéglátóhely, hogy tükrözze a Vöröskereszt humanitárius szellemiségét is.

Az elmúlt évek pedig bizonyították, hogy a Magyar Vöröskereszt nem rövidtávú haszonszerzés céljából nyitotta meg ezt a helyet, hanem azért, hogy aki ide betér, annak lehetősége legyen finomat enni-inni, olvasni, akár egy rendezvényen részt venni, vagy egy kiállítást meglátogatni.

A szerző saját fotója

C&S: Kik látogatják a kávézót?

K.I.: Azt hiszem, elég változatos a közönségünk. De elsősorban azok jönnek, akik nyugodt körülmények között szeretnének dolgozni, olvasni, és akik nyitottak a környezetvédelemre, mivel törekszünk arra, hogy ebben is élenjárók legyünk, hiszen ez is a Vöröskereszt szellemiségét tükrözi. A vizet víztisztítóval tisztítjuk, nem használunk PET palackot, és figyelünk arra, hogy újrahasznosított termékeket használjunk. Tapasztalom azt is, hogy bár a turizmus most visszaesett, így ez kevésbé jellemző ebben az időszakban, de nagyon sok külföldi vendég is betér. Reményeim szerint ez a lokációnak is köszönhető.

A szerző saját fotója

Simon Gabriella és Krudy Norbert pedig a kiállításról, az ötlet megszületéséről és a megvalósításról mesélt nekünk.

C&S: Hogyan született meg a kiállítás ötlete?

Simon Gabriella: A karantén időszaka alatt a kávézó rendhagyó véradóhelyként működött, nem nagyon akartuk becsábítani a vendégeket, de szerettünk volna adni valamit a kávézó közösségének. Egy művészetkedvelő társaság alakult ki a kávézó megnyitása óta, és nekik akartunk egy pici örömet csempészni a mindennapjaikba, mert azt tapasztaltuk, hogy a karantén lelkileg megviselte a társadalom döntő többségét. Számos alkotóval felvettük a kapcsolatot hideg megkeresés útján. A most látott 16 művész fogadta pozitívan ezt a megkeresést, és alkotta meg az „Empathy esszenciáját” a saját szemüvegén keresztül. Lehetőségük volt egy virtuális 3D-s sétát tenni a kávézóban, illetve készültünk számukra egy rövid leírással, ami bemutatta a kávézót. Természetesen, ha bármilyen kérdésük felmerült, arra igyekeztünk válaszolni. Szerintem mindenkinek nagyon jól sikerült megragadni a kávézó lényegét.

C&S: Kinek az ötlete volt a kiállítás?

Krudy Norbert: Az ötlet magja Gabitól (Simon Gabriella – a szerk.) származott, és ezután egymással rezonálva próbáltuk kitalálni a végleges koncepciót. Elég jól tudunk együtt dolgozni, a kávézó közösségi oldalait is ketten visszük, így már kialakult egy konszenzusos munka közöttünk.

Krudy Norbert
fotó: Rewart

C&S: Mi alapján választottátok ki a megkeresett művészeket?

K. N.: Elsősorban cégen belül néztünk körbe az ismerősök között, hogy van-e olyan művész, aki ezt vállalja. Például a cég grafikusa, Szalai Richárd is készített egy alkotást. Ezen kívül pedig azok közül a művészek közül választottunk, akiket mi is követünk Instagramon, vagy Facebookon, akiknek szeretjük a művészetét, és úgy gondoltuk, hogy illeszkednének ide. De például Bianka (Bálint Bianka – a szerk.), aki tetoválóművészként dolgozik, szintén vállalta, hogy készít egy képet, és nagyszerűen sikerült az is.

A szerző saját fotója

C&S: Hogyan alakult ki a művészetkedvelő közössége a kávézónak?

K. N.: Mivel közösségi térként is működünk, sok kiállításnak adunk otthont. És ahogy emberek között sem tesz különbséget a kávézó, így a kiállítások tekintetében sem, így nagyon sok féle, különböző kiállítás valósul meg nálunk.

C&S: Mi lesz a képek további sorsa a kiállítás után?

S. G.: A kávézó nem vásárolta meg a szerzői jogokat, minden alkotó saját maga rendelkezik a képei további sorsáról. Arról már tudunk, hogy van olyan alkotás, amiből könyvjelző készül, illetve valamiből képeslap.  Arról is vannak már kilátások, hogy az egyikkel póló formájában találkozhatnak majd a kávézó követői a későbbiekben. Erről azonban nem mi rendelkezünk, hanem az alkotók, akik egyébként szabadon megkereshetőek az adott képpel, illetve egyéni kérésekkel kapcsolatban is.

A szerző saját fotója

C&S: Mi a következő projektetek?

K. N.: Vannak terveink, de amíg nem tisztázódnak, addig nem szeretnénk még róluk beszélni.  

A kiállítás helyszíne: Budapest, Arany János utca 31.
Nyitva tartás: Hétfő-Csütörtök: 7:30-20:00, Péntek: 7:30-22:00, Szombat-Vasárnap: zárva

Ez is tetszeni fog...