„Egy-egy dal olyan, mint egy kertes ház: sosincs kész." - Interjú a Black Jack együttessel - Corn & Soda

„Egy-egy dal olyan, mint egy kertes ház: sosincs kész.” – Interjú a Black Jack együttessel

Zakatoló gitár riffekkel és szólókkal, roppant energiával és férfias virtussal, azaz hamisítatlan rock and rollal tért vissza a Black Jack. Legújabb albumuk a Szerencse forgandó címet viseli. 

2016 © BalooPhoto.com

Tavasszal jelent meg a tatabányai együttes második albuma. A lemezen tizenegy dal található, köztük sajátjaikkal, valamint időtálló slágerek feldolgozásaival. Életerőtől duzzadó szerzeményeik pillanatok alatt leoldják a hallgató gátlásait, és megállíthatatlanul sodorják magukkal a megtépázott gitárhúrok és rongyosra vert dobszerkók világába, ahol szédítő akkordmámorban hódolnak a halhatatlan rockzenének. Intenzív és céltudatos stílusuk hatékony eszköz az alaphang megütéséhez, amelyet az album második felében a feltörekvő zenekarok elévülhetetlen kapaszkodóival toldanak meg: a feldolgozásokkal. Így juthatnak szerephez olyan slágerek, mint Michael Jacksontól a Give it in to me, Don Henleytől a Boys of Summer, a retrópartik örökzöldje, a Sweat Dreams vagy az ezek közül leginkább sikerült, Walk the Moon feldolgozás, a Shut up and Dance. Az album pedig kiváló indoknak bizonyult, hogy elbeszélgessünk az együttes tagjaival róluk, dalaikról és céljaikról.

Corn & Soda: Sziasztok. Először is hadd gratuláljak az albumhoz. Vannak már visszajelzések a rajongóktól? Hogy fogadták a dalokat?
Black Jack: Nagyon köszönjük. Áprilisban jelent meg az új lemez A szerencse forgandó címmel. A megjelenés óta eltelt nagyjából öt hónapban nagyon sok visszajelzést kaptunk, hála Istennek pozitívokat. Fontos, hogy sok minden változott az első lemezhez képest. Gondolok itt a hangzásra és a szövegvilágra egyaránt. A dalok jóval feszesebbek, mondjuk úgy mérgesebbek lettek. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy míg az első lemez egy igazi útkereső korong volt (a zenekar első 5 évének termése), ez már egy kiforrottabb, jóval egységesebb darab. Talán megtaláltuk az utunkat. Egyelőre.

Corn & Soda: Mikor éreztétek úgy, hogy eljött az ideje a második albumnak is?
Black Jack: Már az első lemez elkészülte előtt voltak amolyan fércműveink, amelyekről tudtuk, hogy előbb-utóbb lemezre fognak kerülni. Még nem tudtuk mikor és milyen formában, de biztosak voltunk benne. Aztán egyre másra gyűltek az ötletek. Valahogy mindannyian egy kreatív periódusban voltunk, inspiráltuk egymást folyamatosan. Az első lemez megjelenése után szűk egy évvel már megvolt a teljes anyag, és csak apróbb finomítások, a stúdiómunkák voltak hátra.

2016 © BalooPhoto.com

Corn & Soda: A feldolgozások minden újonnan induló banda segédeszközei a felkapaszkodáshoz. Miért döntöttetek úgy, hogy ezeket rajta hagyjátok a második albumtokon is?
Black Jack: Igen, pontosan úgy van, ahogy mondod. Az ilyen át- és feldolgozások mindig fontosak egy zenekar életében. Mi amellett döntöttünk anno, hogy a 80-as 90-es évek és napjaink külföldi popslágereit gyúrjuk át. Mondhatnám kicsit demagóg módon, hogy „bezzeg akkoriban még tudtak jó dalokat írni”, ami persze így nem egészen fedi a valóságot, de azért van némi igazságtartalma. Szeretjük ezeket a dalokat. Vidámak, jópofák. Nem mellesleg a banda néhány tagjának ez már-már nosztalgia is. Úgy döntöttünk feltesszük őket a lemezre, amolyan „tudunk mi ilyet is” alapon.

Corn & Soda: Ezeket a mindenki által jól ismert slágereket ügyesen formáltátok a saját képmásotokra, igazítottátok stílusotokhoz. Már a kezdetektől tudatosan így adtátok elő, vagy az albumra fejlődtek ki a végleges, Black Jack-es verziók?
Black Jack: Sosem szerettük volna egy az egyben, kvázi ugyanúgy játszani őket, mint az eredeti előadók. Egyfelől teljesen más hangszerelésről beszélünk, más felől, mint afféle zenész emberek, szerettük volna beletenni a saját kreativitásunkat is. Gyakorlatilag minden egyes feldolgozott dal esetében az elejétől fogva volt egy saját verziónk. Persze minden dalra (legyen az saját, vagy éppen feldolgozás) elmondható, hogy folyamatosan változnak, formálódnak. Ma már az első lemez dalait sem pontosan úgy adjuk elő, mint ahogy feljátszottuk. Egy-egy dal olyan, mint egy kertes ház. Sosincs kész, mindig lehet reszelni rajta valamit.

Corn & Soda: És mi a helyzet a magyar dalokkal? Hogy születnek nálatok? Együtt, egy közös alkotói folyamat részeként, vagy külön-külön felelős mindenki bizonyos elemekért?
Black Jack: Az esetek nagy százalékában (mondjuk úgy 99,99%-ban) a basszusgitárosunk, Kerekes Lacika és a gitárosunk, Kristóf Milán, hozzák az ötleteket. Ezeknek az ötleteknek java, különösen a Milán témái már-már 90%-os kidolgozottsággal érkeznek le a próbaterembe. Természetesen az alkotó folyamat ezen szakaszában ezek még mindig csak skiccek. A dalszövegek és azok dallamvilága az esetek legnagyobb részében Attila munkái. A Pöpi felel a dobtémákért. Így működik ez. Az alapokhoz adja hozzá magát mindenki, hogy a sok kis mozaikból egy komplett kép legyen.

2016 © BalooPhoto.com

Corn & Soda: Előfordul, hogy megvétóztok ötleteket?
Black Jack: Természetesen. Csak olyan dalokat játszunk, amelyeket mindannyian elfogadunk, legyen szó akár saját dalról, akár feldolgozásról. Néha azért alakulnak ki patthelyzetek is. Ilyen esetben a közönség dönt.

Corn & Soda: A saját dalokból erős férfiasság árad. Van ezekben harag és düh, féktelen szabadságérzet, és persze némi egyáltalán nem nyálas gyengédség is. Mindez nem meglepő egy kemény rockot játszó banda esetében. Ami engem érdekelne inkább, hogy van-e tudatos művészi koncepciója az együttesnek a dalszövegekkel kapcsolatban?
Black Jack: Tudatos koncepció nem igazán. Egy dal zenei és szövegvilága leginkább az éppen aktuális lelki állapotunk tükörképe, lenyomata. Igen. Néha mi is vagyunk dühösek, haragszunk a világra, vagy éppenséggel gyengéd érzelmeket táplálunk. Ez van. Emberek vagyunk mi is, kár lenne tagadni.

2016 © BalooPhoto.com

Corn & Soda: Lehet rólatok tudni, hogy a Zorall segítsége is hozzájárult ahhoz, hogy most ezt a lemezt a kezetekben tarthassátok. Rajtuk kívül kik a hazai zenei élet képviselői közül azok, akik inspiráltak titeket, akik hatottak rátok?
Black Jack: Két és fél éven keresztül turnéztunk a Zorallal. Ez nagy nyomot hagyott a zenekaron. Nagyon sokat fejlődtünk ez alatt az idő alatt egyénileg és mint csapat egyaránt. Ezúton is köszönjük nekik! Hogy mely hazai zenekarok hatottak ránk? Hát erre nehéz korrekt választ adnom. Mindenkinek más. Talán egy közös nevező van, a Sing Sing.

Corn & Soda: Mi a helyzet a külföldi előadókkal?
Black Jack: Hát ez sem könnyebb feladat. De megpróbálok felsorolni néhányat: Motörhead, Pink Floyd, System of a Down, Parkway Drive, Black Stone Cherry, Toto

2016 © BalooPhoto.com

Corn & Soda: Végezetül az érdekelne, hogy hova tovább? Mik a hosszú távú terveitek? Szeretnétek szélesebb körökhöz is eljutni, turnézni? Gondolkodtok-e egyáltalán távlatokban? Vagy a rock ’n’ roll jön magától is?
Black Jack: Természetesen mindig tervezgetünk. Annyit mondhatok, hogy a zenekar folyamatosan koncertezik és nagy vonalakban már körvonalazódik a 2018-as év tematikája. Klubkoncertek, fesztiválok, stb. A közeljövőben kicsit kalandozni fogunk a 60-as évekbe. A tatabányai Vértes Agorája és a Peron Music Alapítvány felkértek minket, hogy lépjünk fel az idén szeptember 30-án megrendezendő Elvis Presley emlékesten, mely Elvis halálának 40. évfordulója alkalmából kerül megrendezésre. Ez nagyon jó móka lesz, annál is inkább, mert mindannyian elismerjük a „Király” munkásságát. Feldolgozunk pár Elvis dalt, és közben jót mulatunk. Visszakanyarodva, egyelőre új lemezzel nem készülünk, viszont új dalokkal, klipekkel annál inkább. Szeretnénk egy kicsit jobban pörögni az online médiában is, nem csak a színpadon.

Köszönöm az interjút!

Ez is tetszeni fog...