A modern világ és az ősi mitológiák összekoccanása - Egy szent szarvas meggyilkolása kritika - Corn & Soda

A modern világ és az ősi mitológiák összekoccanása – Egy szent szarvas meggyilkolása kritika

forrás: vertigomedia

Elkezdhetnénk kutakodni a zoológia területén, miért van az, hogy Giorgos Lanthimos egy-egy különleges hangulatú filmjének címében állatok szerepelnek, de minden bizonnyal rossz helyen keresgélnénk. A Kutyafog (Kynodontas, 2009) és A homár (The Lobster, 2015) után az idei Cannes-i Filmfesztiválon debütált Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer, 2017) a szinte osztatlan kritikai siker ellenére a nem szakmabeli nézők körében már egy fokkal nehezebben lavíroz, és ha hagyod leperegni a film első egy percét, az rögtön világossá is teszi előtted, miért.

A film nyitóképe ugyanis új értelmet ad a nyitány kifejezésnek. Egy operáció közben feltárt mellkast látunk, amiből nyálkás, inas valójában türemkedik ki egy ember élő, dobogó szíve, mintegy jelezve a közönségnek, hogy a műtét megkezdődött, próbáljon megnyugodni, vegye egyenletesen a levegőt, és ha nem mocorog túl sokat, még az is lehet, hogy túléli mindazt, ami ez után következik.

forrás: IMDb

Steven és Anna egy sikeres orvos házaspár, két gyerekkel. Steven szívsebész, egy elit kórház legfontosabb műtétjeit vezeti, szabadidejében pedig gyakorta találkozik egy tizenhat éves fiúval, Martinnal, akivel a film első harmada alatt csak találgatni lehet, miféle kapcsolata van. Néha együtt ebédelnek, a fiú olykor meglátogatja a kórházban, de egy alkalommal a férfi még magához is meghívja, hogy megismerkedhessen a feleségével és a gyerekeivel. Végig érezni Martinban valami természetellenes, láthatatlan energiát, ami folyamatosan kongatja az ember fejében a harangot, aztán ahogy a film konvergál az első fordulópontjához, felszínre kerül az igazság, a filmre pedig lassú és fojtogató atmoszférával ereszkedik rá a megmagyarázhatatlan.

Mindeközben a Martint alakító Barry Keoghan a horrorfilmek legfélelmetesebb gonoszait idéző jelenléte érthetelenül furcsán ér minket, mert ha lenémítanánk a filmet, testbeszéde és arcjátéka nem különbözne egy hétköznapi ifjúsági film bármely szereplőjétől. Amit viszont ezzel szemben mond, hajmeresztő kontrasztot képez a látottakkal. Miközben egy tál spagettit eszik, vagy csak limonádét iszogat, ártatlan bambasággal belenéz a főszereplő kérdő szemeibe, és valami olyasmit hadar bele az arcába, hogy: meg kell ölnöd valakit a saját családodból, vagy ha nem így teszel, mind a hárman meg fognak halni.

forrás: IMDb

A film puszta következetesség által megragadhatatlan és abszurd történetének megoldókulcsával a görög mitológia szolgál (Agamemnón és Iphigeneia története), mely a balladai homályban úszó, rémálomszerű, de valahol az emberiség alapvető morális igazságaira épülő ősi tekercseiből szívja az energiáit, mely így felszabadítja a készítőket a logika béklyói alól, és olyan dolgokat enged szabadjára, melyekre jobb, ha nem is keresünk magyarázatot.

Közös Lanthimos eddigi munkáiban, hogy egy olyan világot, és benne olyan eseményeket mutat a nézőinek, amikben nem szívesen vennének részt, viszont annál nagyobb élvezettel nézik, ahogy valaki más evickél bennük. Teszi ezt áthatolhatatlanul sűrű hangulattal, valamint kiszámíthatatlan dramaturgiai fogásokkal, miközben halványvörös infúziós tasakból adagolja a higítatlan, mindenféle azonosítatlan mirigyekből nyert, kondenzált feszültséget, gyógyszertári minőségben.

forrás: IMDb

A homárban Colin Farrellre csak rá kellett nézni. Az aktakukac frizurájának és idétlen bajszának köszönhetően már a puszta jelenlétével szánalmat és fojtott kuncogást keltett bennünk, és anélkül fogalmazta meg karaktere tétova vívódását, hogy kinyitotta volna a száját. Éreztük ugyanakkor a zavart tekintete mögött húzódó mély fájdalmat is. A Szent szarvasban, bár Farrell egy egészen más karaktert hoz, arca, mozdulatai és a szeme játékán keresztül ugyanúgy belelátsz Stevenbe, pedig a már ismerős, színtelen, majdnem teljesen monoton hangon darálja a szövegét. Valószínűnek tartom, hogy Lanthimos egyik legnagyobb rendezői erénye, hogy kiválóan tudja instruálni színészeit, hiszen ebből a szempontból az Egy szent szarvas meggyilkolása hibátlan film. Ehhez pedig nem lett volna elég, hogy Farrell, Kidman és a gyerekszínészek odateszik magukat, hanem teljes mélységében meg kellett érteniük, és magukévá kellett tenniük a szerepüket, még azelőtt, hogy odaálltak volna a kamera elé.

A kamera elé, mely bámulatos képeiben falak közé zárva összetöpöríti az embereket, és egyre inkább felemeli a bennük felszínre kerülő páni félelmet. A homárban a szereplőket az állattá változás fizikai veszélyei fenyegették, a Szent szarvasban ez a metamorfózis a lelküket veszélyezteti. A történet egyik legfontosabb momentumában Martin vérfagyasztó módon érteti meg Stevennel a fogat fogért elv elkerülhetetlenségét, melyben mintha két ketrecbe zárt, sebesült farkast látnál, mielőtt egymás torkának esve engednék át magukat a gyilkolás minden helyváltoztatásra képes élőlényében ott szunnyadó, ősi ösztöneinek.

forrás: IMDb

És a film tele van ehhez hasonló, remekül összerakott pillanatokkal. Mindezeket a zene fel-felbuggyanó tételei teszik még hatásosabbá. Olykor a háttérben meghúzódó folytonos feszültséget, néha a fizikai fájdalmat, és van, mikor a szülők gyermekeik iránti, hullámokban érkező aggodalmát festik alá, olyan sebészi pontossággal, hogy szinte belédnyilal. Ezt viszont a Lanthimos védjegyévé váló, szinte végig jelen lévő fekete humor oldja fel. Ha nem is letagadhatatlan egyértelműséggel – mint anno A homárban láttuk –, ha nem is mindenki által észlelhetően, de ez a felszín alatti leheletvékony szövevény végig ott lappang a film szája szegletén, akár észreveszed, akár nem.

Amellett, hogy az Egy szent szarvas meggyilkolása egy tehetséges filmes rendezői evolúciójának egyértelmű következő lépcsőfoka, még azon is elgondolkoztat, mit keres a filmben egy jelenet az Idétlen időkigből, és vajon miért pont az látható benne, amelyikben Bill Murray arról diskurál Andie Mcdowellel, hogy ő valójában Isten, de hogy ha mégsem, hogyan győződhetne meg az ellenkezőjéről.


Értékelés: 80/100

IMDb: 7,5

Mafab: N/A

Ezek is tetszhetnek...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: